13. fejezet

471 20 3
                                    

     Már vagy fél órája "élveztük" Anita társaságát. Mire a csaj kijelentette hogy sűrgős dolga van és kénytelen itthagyni a kis társaságunkat-szó szerint idéztem-már fél öt körűl járt és ahogy elhagyta a közelünket mindenki egyből elkezdett dumálni Anitárol. Nem szép dolog kibeszélni mást a háta mögött de valljuk be, hogy egy ilyen helyzet után mindenki azzal fojtatta volna a napot.

     Nemsokára mi is elbúcsúztunk egymástól de mi ketten Zsófival ketten haladtunk hazafele.

-Akkor most hazamész nem?-kérdeztem tőle mert nem voltam biztos benne az előző éjszaka miatt.

-Hát haza kellene... Nem jössz be?-kérdezte. Amikor még nem voltunk együtt akkor is sokszor mentünk haza kettesben és ha Zsófinak volt valami baja akkor gyakran bementem hozzá, hogy megvígasztaljam meg ha úgy van ott legyek mellette. Most meg az, hogy a barátjaként állhatok mellette annak nagyon örültem.

-De, persze jövök-mosolyogtam rá kedvesen miközben már szinte a kapujukban voltunk.

     Benyitottunk az ajtón és Zsófi szüleinek a veszekedése csapta meg a fülemet. Zsófi gyorsan beszeladt a szobájába úgy, cipőstől, mindenestől. Úgy néz ki nem akart találkozni a szüleivel. Én követtem és amikor beértünk a szobájába akkor kifújta magát majd levette a cipőjét, kabátját és táskáját.

     Én is így csináltam. Nem szóltunk semmit, Zsófi betett egy RHCP lejátszási listát megjegyzem jó hangosan és ledobta magát az ágyába. Mikor látta, hogy milyen hülyén állok ott akkor felállt, odajött, megfogta a kezem majd velem együtt megint bedobta magát az ágyba. Egy ideig ott ültünk csendben és bámultuk a plafont. A zene hangosan szólt és egyszer arra lettem figyelmes hogy a barátnőm (de fura ezt mondani) mellettem egyre hangosabban énekli. Ahogy megláttam elmosolyodtam majd én is dúdolni kezdtem. Majd jött az amire valamiért az ember ilyen helyzetben nem számít. Zsófi felugtott az ágybol és a zenét ordítva elkezdett ugrálni a földön.

     Elképedve néztem. Így még nem láttam Zsófit maximum a Bábelen de ott sem nagyon táncolt. Az ajtó kinyílt és Bius kukkantott be. Zsófi még mindig a zenére ordított és táncolt. A barátnőm hugával összenéztünk, szavak nélkül is megállapítottuk, hogy ilyet még nem láttunk de nem is szólunk bele. Ezután Bius kiment. Nagyjából két szám után Zsófi kifáradt és visszafeküdt az ágyba. Én meg odabújtam hozzá és előszőr az arcát majd a száját csókóltam meg.

-Bábel -- folytatás -- Szasza szemszögéből-Where stories live. Discover now