-Bábel -- folytatás -- Szasza szemszögéből-

2. fejezet

     Arra keltem valamikor délután hat óra körül, hogy szól a telefonom. Már reflexből ki akartam nyomni, amikor megláttam, hogy Zsófi az. Még egy pár hónapja készült fénykép volt a hívásához téve, amin hülye pofát vág és kinyujtja a nyelvét.

-Szia-szoltam bele a telefonba álmosan.

-Mit csinálsz?-kérdezett vissza köszönés nélkül, teljesen éber hangon.

-Haát...-ásítottam-Éppen...

-Juuuuj! Bocsi!! Aludtál? Felébresztettelek??- vágott közbe riadt hangon. Ez annyira édes volt, hogy kénytelen voltam elmosolyodni.

-Nyugi már úgy is fel kellett volna kelnem- nyugtattam meg és tényleg így volt, mert Zsófi hívása előtt már anyám is szólt, hogy keljek fel, mert aztán éjjel virrasztani fogok.

-Aha... Oké- mondta kicsit zavartan, de ez nem tartott sokáig, mert a következő pillanatban elkiáltotta magát- Bius menj már ki mert telefonálok!!!!!!

-Szaszával beszélsz??-kérdezte izgatott hangon Zsófi húga, aki biztos vagyok benne, hogy tudott arrol, hogy összejöttünk.

-Bius ha nem mész ki, akkor esküszöm, hogy átmegyek és kihúzok minden kábelt a szobádban!!-Zsófi "kicsit" idegesnek látszott, mert közben én a vonal másik végén röhögő görcsben törtem ki és képtelen voltam abbahagyni.-Szasza ne röhögj mááár!!!!

     Úgy nézett ki, hogy Zsófi tényleg ideges kicsit de ez nagyon cuki volt tőle. Azért abbahagytam a röhögést és megkérdeztem, hogy átjön-e. Még viccelődtünk azon, hogy bemutatom anyámnak úgy, mint Kissné Latter Zsófia, aztán lettük a telefont.