Újra meg újra... {JJK. ff}

•1•

-Kicsi életem kelj fel mostmár.-Hallottam meg anyukám hangját mint mindig pedig már nem vagyok annyira kislány, de még mindig ő kelt fel mintha muszáj lenne.

-Guk is vár rád. -Amint ezt meghallottam ki pattantak a szemeim. Az én legjobb barátom ma hatalmas lehetőséggel fog élni. A csodás hangjából akar megélni és idol lesz.

-Anya tudod mi lesz ma!?-Szaladtam le hozzá a konyhába.
-Igen picim. -Bólintott egyet és egy puszit lehelt homlokomra. Anyu mindig ezt csinálja pedig már 16 éves vagyok.
-El fogod kísérni?-Tette fel a kérdést majd elém tette a reggelimet.
-Hm... Látod anya ez egy jó kérdést úgy is mindjárt itt van majd megkérdezem. -Mondtam két harapás közepette.

Ő csak bólintott egyet. Pontosan tudja ,hogy Guk minden reggel elém jön mert csak két házzal egymás mellett lakunk.
Elsős korom óta ő a legjobb barátom és persze az általános iskola után egy gimibe is mentünk.
Nem igazán vagyok zenés ezért én tánc szakon vagyok míg ő nyílván zenén.

Fel szaladtam a szobámba felvettem az iskolai egyenruhát majd gyorsan fogat mostam ,dobtam magamra egy enyhe sminket és már kopogtattak is az ajtón.

Anyát üdvözölte a fiú és táskámat felcsapva a vállamra elindultam le.
-Szia Liu, indulhatunk?-Kérdezte Guk mire bólintottam.
-Nem várjatok. Tessék.-Anya oda adott valamit Guknak amit furcsálva néztem.
-De ezt nem...Kim asszony én ezt nem fogadhatom el. -Nézett anyám szemeibe barátom amikor kapcsoltam.
Apukám 4 évvel ezelőtt meghalt amit történetesen Jeon is jól tudott. Sokat sírtam akkoriban miatta és ha tudtam volna ,hogy aznap autó mögé akar ülni sose engedtem volna el itthonról.
Volt neki egy kis kabala macija amit mindenhova vitt magával és mindig minden sikerült is neki mintha tényleg valami varázs erővel bírt volna. Anyám azóta őrizte a macit amit most átnyújtott Guknak.
-Jeon Jeong Guk. Úgy szeretlek mintha a fiam lennél. Kívánom hogy sikerüljön az álmod és ha ezzel tudlak segíteni mindent megteszek. Kérlek tartsd meg és vigyázz rá. -Súgta anyukám könnyes szemekkel Jeonnak.
Ő némán bólintott párat szintén könnyes szemekkel majd rám nézett.

-Na elég legyen a sírásból ez egy nagyon szerencsés nap lesz Guk!-Vágtam közbe mire mindketten rám mosolyogtak.
-El kísérsz ugye?-Szegezte nekem a kérdés Jeon.
Anyukámra néztem boci szemekkel amire ő csak bólintott és már indultunk is.
Az ajtóból még vissza néztem anyukámra.
-Hívj fel ha indulsz haza!-Emelte fel kicsit hangját mire nekem nevetnem kell. Olyan vicces mikor komoly akar lenni velem.

Lassan de biztosan elindultunk a rövid kis utcán.
-De Guk, ha nem sikerül akkor nálunk alszol? Ha meg sikerül nálunk alszol?-Néztem rá aranyosan mire kiröhögött.
-Hogy hiheted azt ,hogy nekem. Nekem! Jeon Jeong Guknak ne sikerülne valami?-Nevetett még mindig.
-Előző életemben biztos ,hogy isten voltam.
-Persze persze én is az voltam. -Gúnyoltam ki.
-Nem én komolyan.
-Guk oke. Én is tudom ,hogy sikerülni fog ne izgulj. -Öleltem meg őt hátulról.
-Nem tudom ,hogyan lesz. Nem egy gazdag entertainment a Big Hit. -Vonta meg vállát.
-Majd te gazdaggá teszed magad is és a Bighitet is. -Kacsintottam rá mire megint elkezdett nevetni.

Az órák szokásosan mentek. Izzadtan baktattam le a lány mosdóba tusolni. Annyira fárasztó mindig csak táncolni.
Amint kész lettem a kis tusolással átvettem a váltó ruhámat ami egy sima fehér ing volt és egy fekete szoknya. Majdnem mint az egyenruha de ez lényegtelen.
Guk is mindjárt végez ezért ki mentem az iskola elé és vártam a csengő ami két perc múlva meg is szólalt és lassan megjelent az én egyetlen barátom.

-Na és hova kell mennünk?-Kérdeztem tőle nyugodtan de rajta láttam egy picit se nyugodt.
-Liu. A Bighithez. Fel kell szállnunk a 36-os buszra. -Bólintottam és követtem őt a buszmegállóig. Tudtam ,hogy ideges ezért nem is akarom most megtörni a csendet.
-Mindjárt jön. -Kezdte gyorsabban venni a levegőt és tördelni az ujjait. Nagyon izgulhat.
-Hé Guk. -Fogtam meg mindkét mancsát és mélyen szemeibe néztem.
-Nagyon szeretlek. És nagyon büszke vagyok rád. Kérlek ne stresszelj ennyit. Te leszel a legjobb és és hidd el olyan dolgokat fogsz elérni amiről nem is álmodtál volna oké?-Csak jöttek a szavak, egy percet se gondolkodtam rajtuk. Tudom ,hogy így lesz.
-Én is szeretlek Liu. Köszönöm. -Ölelt magához jó szorosan és csak akkor engedett el mikor meglátta a buszt.
-Siessünk. -Jelentette ki.

A busz út csendben telt mivel annyian voltak ,hogy hihetetlen.
-Áh végre friss levegő Guk. Nem vagy szomjas?
-Nincs időnk erre. -Jelentette ki majd telefonján a térképet kémlelte szemeivel.
Megvontam vállaim és sóhajtottam egyet, de követtem őt míg el nem értünk a céljához.
-Itt vagyunk. -Jelentette ki. Sokkos állapotban lehet az biztos. De nem habozott be ment a hatalmas épületbe én meg csendben követtem őt megint.
A recepción kapott egy papírt meg egy  számot a fehér pólójára ragasztva. "B-71".
Igazából a hetes volt mindkettőnk szerencse száma.
-Látod. 71. Azért 71 mert a hetes a szerencse számod és nekem is és azért 1 mert most csak te leszel szerencsés. -Magyaráztam neki az elképzelésem de megint csak kinevetett.
-Liu olyan hülye vagy néha. -Nyuszi fogai csak úgy előbújtak a nevetés miatt.
Nem sokat ültünk itt mikor egyszer csak megszólalt e bemondó.
-"B-71".
-Sikerülni fog. -Súgtam még neki majd elindult a kis terembe.

Kb az egész nem tartott 5 percig már jött is ki.
Piros volt az arca és csak mosolygott.
-Szerintem jó voltam. -Mondta mosolyogva és gatyájának zsebéből kivette a kis macit.
-Biztos ,hogy jó voltam. -Javította ki magát mire nekem mosolyognom kell.
-Nem kérdés Guk te vagy a legjobb!-Öleltem magamhoz szorosan.

Úr isten milyen könyv lesz ez.
Kérlek maradj velem és vár a következő részt még sok mindent tartogatok nektek😎Köszönöm ,hogy elolvastad. Vissza jelzést kérlek írj🥺
Nagyon szeretlek legyen csodás napod!☁️🍑