Das Skafander

2.rész

   Előre nyújtottam a taxi sofőrnek a kért összeget, így elhagyva a retina égető sárga autót elém tárult a hatalmas reptér. Az ámulásomat a mellém csapódó bőrönd zavarta meg, amit morgás közepette vágott mellém a sofőr.

  Mire észbe kaptam és megköszöntem volna  már rég ott hagyott. És már a következő sarkon fordult be. A bunkó természetét magamban megjegyeztem, majd elindultam a hatalmas épület felé. Még mielőtt beléptem volna kikaptam szövet zsebemből cigim és gyorsan rágyujtottam egy szálra. Miközben néztem a bűzrudamből szálldosó füstőt eszembe jutott, hogy már észre kellet vegyék a búcsú levelem, amit az éjjeli szekrényen hagytam. Tovább gondolva átsuhant az agyamon, hogy mi lesz ha haza küldenek. Mivel vissza már nem mehetek így nagy bajban lennék.

   Baljós gondolataim elhesegetve még egy utolsót szívtam a cigimből, majd földre dobva ráléptem és komótosan indultam az üveg ajtó irányába. Az épületben hamar átjutottam az ellenőrző részen, majd már a helyemen vártam a repülő felszállását. Mivel jobb oldalamon az ablak volt, az utazó társam, így csak a bal kezem felől ült egy 50-es éveiben járó már őszhajú úr. Aki ha nem épp rejtvényt fejtegetett akkor aludt. Mit ne mondjak azt hittem több idő lesz, de ahhoz képest hamar oda értem a cél állomáshoz. Bőröndöm kis zsebéből kihúztam a kis térképet, amit még a könyvtárból az egyik könyvből szedtem ki. Igaz egy egész napba tellett, de sikeres elértem a zodiákus család rezidenciáját. Kapu előtt állva kicsit elkapott a félelem, de rávettem magam a bekopogásra. Már emeltem volna a kezemet az ajtóhoz, de valaki félbe szakított.

–Bocsáss meg, de segíthetek?– Oldalra néztem és egy hosszabb szürke hajú magas férfit láttam, hagyományos japán öltözetben.