Dawson & Beckett

8. Rész

Úgy tettem, ahogy mondta, és a kezeimet felemelve, lágyan érintve a nyakát, összekulcsoltam az ujjaimat a tarkójánál. Így még közelebb kerültünk egymáshoz, de a tekintetemet még mindig nem szakítottam el a mogyoróbarna szemeitől, amelyek szintén engem pásztáztak. 

Most teljesen mást tükröztek a szemei, mint pár perccel korábban. Nem volt értetlen, pontosan tisztában volt azzal, amit csinált. 

- Tudom, hogy hogyan kell megcsókolni valakit - haraptam be az alsó ajkamat. Nem tudtam megállni, hogy közbeszóljak, ezzel egy pillanatra kirántva Sebastiant a helyzetből. 

Hitetlenül megrázta a fejét, majd elmosolyodott.

- Ha ennyire tudod a dolgokat, akkor miért nem csinálod? - vonta fel a szemöldökét. 

Megforgattam a szemem, de éltem az alkalommal, és lábujjhegyre állva lehúztam őt a tartójánál fogva.

Nem lepődött meg, elvégre ő ajánlotta fel, hogy kezdeményezzek én, és szerencsére nem is ellenkezett. 

Messze nem ez volt az első csókom, de egy ideje az első aminek nem voltak további szándékai, így más volt, mint amihez hozzá voltam szokva. 

Igyekeztem minél inkább úgy tenni, mintha nem színjáték lenne, és meglepően könnyen ment. Alig néhány msodperc múlva az ujjaim már Sebastian hajába túrtak, méginkább közelebb tartva magamhoz. Ajkaink lágyan érintkeztek, és még kissé éreztem a nemrégiben elfogyasztott csokoládé aromáját. Vagy azt lehet hogy csak képzeltem...

Talán a megszokás, vagy a megszokott életem hiánya okozta, de hirtelen késztetést éreztem arra, hogy ne álljunk meg a csókolózásnál. Az agyam már magától elképzelte az este lehetséges kimeneteleit, amelyekből egytől-egyig mind ugyanúgy ért véget. Kettőnkkel egy ágyban, teljesen meztelenül a takaró alatt, miközben a megállapodásunknál kicsit intimebben élvezzük egymás társaságát. 

Forróság öntötte el a testemet, ahogyan Sebastian keze a derekamról feljebb, a hátam közepére csúszott. A szemeimet becsuktam, miközben a kelleténél jobban élveztem az amúgy érzelemmentesnek szánt csókot. 

És abban a pillanatban esett le, hogy miért is kellett volna a megállapodásunkba belerakni a Ne Csókolózzt! 

Mert ezután egyáltalán nem lesz olyan a kapcsolatunk mint előtte. 

Váratlanul toltam el magamtól, kezemet a mellkasára téve, és látszott a tekintetében az értetlenség. Megráztam a fejem és igyekeztem kiűzni a fantáziadús képeket az agyamból. Vagy legalább elraktározni őket a legmélyebb zugba, hogy többet ne is lássam. 

Sebastian éppen készült megszólalni, amikor a hátam mögött kivágódott a bejárati ajtó, majd apám lépett ki rajta. Róla meg is feledkeztem...

Mindketten felé fordultunk, nem értve, hogy miért is trappol éppen felénk. Az arcán nem tükröződött harag vagy egyéb feszültség, ami jobban megrémített, mintha mérges lett volna. Ilyenkor készült valamire. 

- Maya, örülök, hogy végre hazaértél - nézett rám nyájasan és már biztos voltam benne, hogy terve van. Ezután a mellettem álló felé fordult. - Sebastian, nem gondoltam volna, hogy még ma találkozunk. 

- Én sem Mr Dawson - mosolyodott el illedelmesen. 

- Pont jókor érkeztetek, a vacsora éppen elkészült - folytatta apám, meg sem szakítva a szemkontaktust, amit velem folytatott. 

Sejtett valamit, de nem tudta összerakni a képet. Biztos voltam benne, hogy látta a csókunkat, és csak emiatt szivatott most minket.

- Nekem mennem kell, holnap korán kezdek - szólalt meg Sebastian, és már indult is vissza az autója felé. Utána fordultam, keresve a tekintetét, mintha szavak nélkül próbálnánk tisztázni az eseményeket.