Mi van ha egyszer én is olyanná válok mint anyuék. Csak az fog érdekelni kinek mennyi pénze van meg mivel foglalkozik.
Rossz belegondolni de mi van ha már most akkora sznob vagyok mint ők. Mi van ha igaza van Dylannek és tényleg egy beképzelt hercegnő vagyok...
-Hé,minden oké?-hajolt fölém Dylan.
-Nem,a nagy képed eltakarja a csillagokat!-feleltem.
-Haha nagyon vicces,pláne hogy ezt TE mondod...-mondta majd lefeküdt mellém.-Tudod Bree nem ezt vártam tőled. Azt hittem ilyenkorra már az egyik wc-ben fogsz hányi a barátnőiddel vagy az egyik szobában leszel Codyval. Megleptél.-mosolygott rám.
Felálltam a földről,ő pedig ugyan ezt tette.
-Bekaphatod O'Brien! Egyáltalán nem ismersz. Sőt körülbelül 3 napja beszéltem veled először és te már egyből mindenféle következtetéseket vonsz le. Kopj le rólam, vagy ha annyira unalmas a saját életed hogy máséval kell hogy foglalkozz kérlek ne az enyém legyen az.-mondtam a szemébe majd indultam volna be mikor megfogta a csuklóm és magához húzott.
-Az lehet hogy te 3 napja "ismertél" meg Carter,de én többet tudok rólad mint hinnéd.-suttogta a fülembe.
Kirántottam a kezem a fogásából majd bementem.
Őszintén ezek után már csak haza akartam menni, elment a kedvem az egész bulitól. Se Cody-t se a lányokat nem találtam. Nem volt kedvem tovább keresgélni így írtam nekik hogy leléptem.
Mikor haza értem elővettem a kedvenc csoki fagyimat a hűtőből majd felmentem a szobámba. Elindítottam egy nyálas romantikus filmet közben pedig ettem a fagyim. Legjobb péntek este valaha...
*SZOMBAT*
Callie reggel haza jött de egy szót sem szólt hozzám. Felment a szobájába és bezárkózott. Próbáltam vele beszélni de nem akarta kinyitni az ajtót.
Délután haza jöttek anyuék, az egyik ritka alkalmak egyike.
Anyu haza küldte Mrs.Robertson-t mivel ő szeretett volna vacsorát főzni. Kicsit furcsálltam is hisz nem is emlékszem olyan alkalomra hogy ő főzött volna.
-Na és hogy megy az iskola?-kérdezte apu.
És már kezdődik is... Kérdezgetnek a suliról,Cody-ról de igazából nem érdekli őket. Most is apa folyamatosan a gépét nyomja és rám se néz. Tudom miért,mert valójában nem érdekli, nagyon jól tudja a válaszom csak akkor nem értem minek kérdezi.
-Jól, mindenből kitűnő vagyok. -feleltem miközben ittam a kávém.
-Kicsim nem kéne már délután kávéznod,sőt egyáltalán nem kéne.-szólalt meg anyu.
-Ha nem baj most elmennék.-álltam fel az asztaltol.-Be kell néznem a könyvtárba.
-Rendben de 7-re érj haza akkor lesz kész a vacsora.-felelte anya.
Felvettem a kabátom majd elmentem.Egy fél óra séta után odaértem a legközelebbi gyorsétterembe. Kértem egy turmixot majd leültem egy asztalhoz és elkezdtem iszogatni.
Èn:Callie, vigyek egy turmixot? Vagy burgert? Fagyit?
Callie: Egy nagy adag sült krumplit és egy nagy adag vanília shake-et.
Elmosolyodtam. Legalább visszaírt ez is haladás.
Megrendeltem amit Callie kért majd visszaültem a helyemre és vártam hogy kész legyen.
Éppen a pompon csoportot nézegettem miket írtak a többiek mikor valaki leült velem szemben. Felnéztem és nem más mint Dylan foglalt helyet.
Mintha észre se vettem volna tovább nyomkodtam a telefonom.
-Most komoly?-nevetett fel.-Na mindegy...Csak azért jöttem ide hogy bocsánatot kérjek.
-Megbocsájtok.-feleltem majd felálltam az asztaltól mert kész lett a rendelésem. Kifizettem majd elindultam kifelé de Dylan jött utánam.
-Ez nem lehet ilyen egyszerű...-szólalt meg.
-Persze ha barátok lennék vagy lenne hozzád bármilyen közöm lehet nem bocsájtanám meg a bunkó viselkedésed ilyen könnyen de te csak egy idegen vagy számomra így nem veszem magamra.Sőt már el id felejtettem.-feleltem.
Megindultam megint de csak jött utánam.
-Nincs valami jobb dolgod mint engem követni.-fordultam hátra hozzá.
-Tudod csak azért mert egy irányba megyünk nem jelenti hogy követlek.
Hazáig sétáltam majd mikor a kapuhoz érkeztem ismét ránéztem.
-Mit akarsz tőlem de most komolyan.-néztem rá dühösen.
-Egy szívességet.-felelte én pedig kérdőn néztem rá.-Nyugi nem randira hívlak,bár tudom hogy legbelül erre vágysz.
-Először is inkább ugranék kútba minthogy veled randizzak, másodjára pedig ennyire elkeseredett vagy hogy ENGEM kérsz meg hogy segítsek.-néztem meglepődötten.
El sem hittem a szavait. Eddig ki nem állhatott most meg már szívességeket kér.
-Ez egy hosszú történet és hidd el nem akartam ilyen mélyre süllyedni.-mért fel a szemével.-De mint tudod idén jöttem így nem nagyon ismernek, legalábbis a te köreidbe. Van egy csaj aki bejön és ez az egyetlen módja hogy közel kerüljek hozzá.
-Szóval arra kérsz hogy hozzalak össze ezzel a bizonyos lánnyal. Egyáltalán kire gondolsz?
-Lucy...
Nem hagytam hogy befejezze,közbe kellett vágnom.
-Esélytelen. Régóta ismerem Lucy-t és semmi esélyed. Még ha be is juttatlak a "köreinkbe", amit egyébként a kedves csapat társaid is meg tett volna ha nem lennél mindenkivel egy paraszt,le fog koptatni. De tudod mit segítek.-mosolyogtam rá.
-Auch ez fájt első sorban. Furcsa hogy egyből belementél, azt hittem majd térden állva kell könyörögnöm neked.
- Őszintén, unatkozom. Már felvettek egyetemre és semmi más dolgom ez meg jó kihívásnak hangzik,meg jó sok melónak. De csak hogy tudd nem ingyen dolgozom.
-Mi lehet az a dolog amilye Bree Carter-nek még nincs?-kérdezte.-Oh várj nincs olyan.
-Majd megtudod ha eljön az ideje. Áll az alku?-nyújtottam felé a kezem.
-Áll!-mondta majd kezet ráztunk.
Készülj csak fel Dlyan O'Brien még nemis sejted mi vár rád.
