11

25 1 2
                                    

Dylan nem volt boldog hogy elmegyek Cody-val. Elkezdett aggódni hisz ha történik esetleg valami nem lehet ott hogy vigyázzon rám. Nagyon aranyos volt hogy ennyire aggódott de meggyőztem hogy ha kell akkor meg tudom védeni magam.
Reggel Dylan nagy nehezen kiszökött,én pedig gyorsan összepakoltam.
Éppen reggeliztem mikor Cody megjött. Elég gyorsan leértünk a partra ahol ott állt a nyaralójuk. Szeirntem nagyobb volt mint a saját házuk és az sem kicsi...Megmutatta a szobánkat.
-Csak egy ágy van?-kérdeztem.
-Jaj ne csinálj úgy mintha nem aludtunk volna együtt. Emlékszel hányszor beszöktem a szobádba még az elején?-mosolygott majd a kezét a csípőmre tette.
-Nem megyünk le fürödni?-kérdeztem majd hátrébb léptem és lekezdtem a táskámba kutatni a fürdőruhám.
-De persze.-mosolygott.
Bementem a fürdőbe és felvettem a bikinim majd lementünk fürdőni.
Meglepően jól éreztem magam vele. Elszórakoztunk a vízben,Cody szerezett nekem egy gyönyörű kagylót.
Odauszott hozzám majd átkarolt én pedig a nyakába kapaszkodtam.Legbelül tudtam hogy hozzá kell szoknom ehhez.
Bármilyen szépen leírta nekem Dlyan a közös jövőnket pár nappal ezelőtt tudtam hogy az sosem lesz valóság.
A valóság az hogy Cody-val kell leélnem az életem és vele fogok összeköltözni egyetem után, ő lesz a jövőbeli férjem, gyerekink lesznek, majd együtt öregszünk meg valami óriási házban. Tudom hogy vele nem leszek soha olyan boldog mint most Dylan-nel de ki kell hoznom ebből a legjobbat. Ezután a kis nyaralás után be kell fejeznem Dylan-nel és vissza kell térnem a kis álomvilágomból.
Már 2 napja itt voltunk Cody-val és éppen elkezdtem vacsorát készíteni mikor hátulról átölelt.
-Szeretlek Bree.-szólalt meg Cody.-És remélem megtudsz bocsájtani a tetteimért.
-Megbocsájtok.-feleltem majd felé fordultam és átöleltem.
-Nagyon cuki vagy abban a kötényben. Hozzá tudnék szokni ehhez a látványhoz.-mosolygott.
-Annyira ne szokj hozzá, egyetem után ha átveszem a céget nem sok időm lesz otthon főzőcskézni.-néztem fel rá.
-Akkor kiélvezem a pillanatot.-felelte majd megcsókolt.
Hírtelen nem tudtam hogy reagáljak és nem csókoltam vissza de nem tette szóvá..
Rossz érzés volt, mintha elárulnám Dylan-t és végülis ez igaz volt.
Vacsora után elmentem lezuhanyozni majd lefeküdtem és befeküdt mellém Cody is.
-Nem hívjuk le a többieket is pár napra?-kérdeztem.
-De azt hittem csak kettesben leszünk.-nézett rám szomorúan.
-Lesz egy egész életünk mikor csak ketten leszünk.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Rendben. Írok holnap Lucy-nak hogy szóljon a többieknek. Jóéjszakát.-felelte majd megpuszilta a homlokom.
Tudom hogy ez kissé alattomos húzás volt de nem akarok vele csak kettesben lenni. Miután lezárom a dolgot Dylan-nel egyszerűbb lesz visszaszoknom talán ebbe az életbe, de addig nem tudom ezt csinálni de Cody-val de Dylan-nel.
Másnap reggel előbb felkeltem mint Cody így lementem reggelizni és közben néztem egy kicsit a tvt.
Callie írt hogy anyuék elmentek otthonról és hogy Brody teljesen kikészíti mert úgy megy utána mint egy pincsi kutya...
Miután Cody felkelt elmentünk a közeli városba bevásárolni az esti bulira meg beültünk egy étterembe.
-Mikor érnek ide Lucy-ék?-kérdeztem.
-Olyan 4 óra fele, de azt mondta jó sokan jönnek.
Ettől egy kicsit megkönnyebbültem így legalább egyedül lehet a ház egyik szobájába, amilyen nagy egy ideig úgyse találnak meg.
4 óra fele elkezdtek megérkezni a vendégek.
Éppen Jane-vel beszélgettem, akit én hívtam meg mert éreztem hogy Lucy nem fogja miután kirakták az "elit" csoportból, mikor megérkezett Lucy és egyből utána jött be Dylan.
Írtam neki egy üzenetet.
"Te meg mit keresel itt?"
"Lucy elhívott a buliba, de te is tudod csak miattad jöttem.Hiányoztál."-írta vissza.
Elmosolyogtam majd ránéztem és láttam ahogy mosolyra húzódik a szája.
Olyan éjfél lehetett már ér éppen a szobába kerestem a töltőmet, mivel a sok üzengetéstől lemerültem, mikor bejött Cody kissé ittasan.
-Hát itt vagy.-felelte majd magához húzott.
-Cody mennyit ittál?-kérdeztem.
-Nem sokat, csak Lyla kínálgatott aztán nem akartam visszautasítani.
-Értem,szerintem jobb lesz ha most megfürdesz és lefekszel.
-De én mást terveztem ma estére.-felelte majd elkezdte a nyakamat csókolgatni.
-Cody hagyd abba kérlek.-próbaltam ellökni magamtól.
-Ne már Bree, már 9 hónapja együtt vagyunk és még egyszer se csináltuk. Olyan jól megvoltunk az emúlt napokba...
-De én még nem szeretném...
-Te sose akarod, egyszer úgyis túl kell esned rajta.-mondta majd az ágyra lökött és fölém hajolt.
-Cody engedj el.-kezdtem el sírni és le akartam lökni.
Elkezdte csókolgatni a nyakam és felhúzta a szoknyám majd elkezdett fogdozni. Hiába próbáltam leszedni magamról, nem voltam elég erős. Nem tudtam abbahagyni a sírást.
-Cody neee.-kiabáltam mikor arrébb húzta a bugyimat az ujjával.
Kiabáltam remenykedve hogy valami meghall de a zene túl hangos volt odalent.
Egyszerre becsapódott az ajtó és belépett rajta valaki majd lehúzta rólam Codyt.
-Te undorító állat.-kiabálta Dylan majd ököllel arcon ütötte Cody-t aki az ütéstől a földre esett. Dylan ráugrott majd elkezdte verni.
Gyorsan felálltam az ágyról majd Dylan-hez mentem.
-Kérlek vigyél el innen.-sírtam neki.
Felállt a földről, Cody pedig ott feküdt vérző orral.
-Ha mégegyszer hozzá érsz vagy csak ránézel, nem fogok leállni.-mondta.
Cody csak az orrához kapott de nem mondott semmit.
Dylan megfogta a kezem és kivezetett a szobából.
-Igérem most már minden rendben lesz.-mondta majd kimentünk a kocsijához.
Elvezettünk egy étteremhez, addig sikerült abbahagynom a sírást.
-Hogy vagy?-kérdezte miközben a tekintetemet kereste.
-Ha nem érsz oda nem tudom mi lett volna.-fogtam meg a kezét.
-De odaértem ez a lényeg most. Többet nem foglak magam mellől elengedni. Nem hagyom hogy bárki bántson téged Bree.-felelte.
Hozzábújtam és végre biztonságba éreztem magam.

Nem az akinek gondolnádHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin