Holdmágia

A Természetfölötti Tanács

Ha a Corium központját járjuk, megakadhat a tekinketünk egy igazán díszes épületen. Ez volt a rejtekhely irányítóközpontja, s ennek mélyén feküdt a tanácsterem. Díszes falán képek lógtak, varázslóké, boszorkányoké, és egyéb természetfölötti lényeké. Mindannyiuk valami nagy dolgot tett népükért. Sokak álma felkerülni közéjük -bár ez általában csak gyermeteg álmodozás.
A szobában hosszú asztal húzódott, sok-sok székkel volt körülvéve, amelyek egy részén most is ültek. Az asztalfőn Aleus ült, a papírjait rendezgette. Pár perc után felállt, és megköszörülte a torkát.
-Nos, ahogy látom, mindenki itt van... nagyjából. -nézett körül az asztal körül ülő vegyes társaságon.
Fel lehetett ismeri a két fiatal varázslót, akiket Victoria tanyájáról kiszabadítottak, nevük szerint Hannah Portert és Jack Maxwellt. Ott ült mellettük egy magas, barna hajú boszorkány is, aki a Varázstitkok megtartására kijelölt főosztály leendő vezetője volt, és Sarahnak hívták. Kedvesen próbált csevegni a két túlélővel, de ez a beszélgetés igen egyoldalúra sikerült, mivel a fiú nagyon elmerült valami videójátékban, amit a zsebkonzolán játszott, a lány pedig nemes egyszerűséggel nem válaszolt, jobban lekötötte őt a különös főosztályok mégkülönösebb vezetői, akik szintén eljöttek.
Aleus alig bírta magára vonni a figyelmet.
-Csendet kérek! Meg szeretném nyitni a megbeszélést. -tapsolt párat, mire mindenki elcsendesedett. -Na azért. Nos nézzük... a dátum szeptember tizenhatodika, témánk Victoria Lanchester tanyáján történt tegnapi tragédia, a jegyzőkönyvet vezeti Celine Fisher. Írja kérem. -nézett hátra a fekete hajú hölgyre, aki egy kisebb asztalnál ült nem messze a társaságtól. Unottan biccentett, hogy végzi a dolgát.
-Lássuk... tegnap este, hajnal egy óra negyvenkét perckor riasztást kaptunk, mivel Peter McNamara, elsőéves akadémiai diák maradványait találták meg a Ludvig-erdő szélén. Fejét levágták, és rituális jeleket véstek rá. Mikor a csapatunk kiért, megtaláltuk Victoriát, aki éppen egy rituálét készült elvégezni két végzős akadémista tanulón, Hannah Porteren és Jack Maxwell. A mentőakció sikeres volt, azonban több katonánk odaveszett, és sokan megsérültek. -fejezte be mondandóját, majd a varázslókórház igazgatójára nézett, aki furcsa módon egy kecskeszakállas, vastag szemöldökű kentaur volt. -Pierre, sikerült ellátni őket?
-Természetes, Aleus. -bólintott a mély hangú varázslény. -Igyekszünk minél hamarabb rendbe rakni őket.
-Hálás köszönet. -biccentett a varázsló. -Következőnek megkérném a Vámpírok Összetartó Szövetkezetének kirendelt tagját, Ava Miranda Gilbertet, hogy jelentse, érzékeltek-e az éjszaka ébren lévők bármi féle furcsa jelet, kerültek-e az incidens közelébe vámpírok. -folytatta, azonban válasz nem jött. A férfi végignézett a termen, és meglepődve tapasztalta, hogy a lány nem jelent meg. -Merre van Gilbert kisasszony?
-Szerintem elaludt. -vetette fel Sarah. Csengő hangja volt ahhoz képest, hogy két év múlva tölti a harmincat. -Lehet jó lenne érte menni.
-Én megyek! -kapta fel a fejét Jake, és zsebre rakta a játékát. -Nagyon gyors vagyok!
-Pofa be idióta, tanú vagy. -ripakodott rá Hannah. -Vedd komolyan a helyzetet. Ráadásul mi az, hogy gyors vagy? Egyedül tűzvarázslásban vagy jó! -folytatta, mire válasz képpen a fiú majdnem rádobta a zsebkonzolt.
-Elég legyen! -szólt rájuk Aleus, majd fáradtan sóhajtott egyet. -Menjen csak, Maxwell úrfi, majd Porter kisasszony beszámol a történtekről.
A fiúnak több se kellett, felpattant és kisietett a teremből, maga mögött hagyva a magában fortyogó lányt.
-Ez esetben ezt ugorjuk. Hill kisasszony, voltak varázstalan szemtanúk? -fordult Sarah felé.
-Igen, uram, három fiatal fiú, akik az erdő szélén járva meglátták a szegény fiú maradványát. Őket ma reggel amneziáltuk. -bólintott a lány.
-Azért ellenőrizzék át a... -kezdte el a mondatát, azonban ekkor kicsapódott az ajtó és Aidan lépett be rajta.
-Magát meg ki hívta? -szólt oda a megveszélést vezető varázsló.
-Avát keresem. -jelentette ki. -Nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzenetekre, és nem nyit ajtót, gondoltam itt lesz valahol.
-Te magasságos, már egy megbeszélést sem lehet normálisan levezetni... -sóhajtott Aleus, és intett. -Üljön le, már elindultak érte. Megvárhatja itt.
A férfi elfogadta a "meghívást" és elhelyezkedett.
-Hol is tartottunk? Oh, igen... A Varázstitok védelmi főosztály és a Coriumi Varázslórendőrség és Békefentartó szervezet legjobb embereire van szükségünk, nyomoznunk kell az ügy érdekében. Ez már nem az első eset, hogy ilyen történt, nem szabad csak úgy elfelejteni ezt. -jelentette ki.
A tömeg egy kissé felmorajlott, de gyorsan elhallgattak. Mind tudtak a tragikus eseményekről, amiket ez a boszorkány maga követett el, mindet egymaga művelte. Nem szívesen beszéltek róla természetesen, de egyre gyakrabban lehet felőle hallani. Azt mondják, van egy célja, de egyesek szerint mindent a maga szórakoztatására tesz.
-Talán az a legjobb, ha lezárhatjuk a gyűlést. A fontos dolgokat átfutottunk.  -rendezte össze Aleus a papírjait. -Mivel Maxwell úrfi még nem tért vissza, gondolom nincs nagy probléma, Gilbert kisasszony biztos csak elfelejtette.
-Vagy csak Jack akadt el egy pékségnél... -morgolódott Hannah, miközben vállára vette a táskáját.
Mindenki nyugodtan készülődött, egyedül Aidan tördelte idegesen a kezét. Ava mindig pontos szokott lenni, lehetetlen, hogy elfelejtse... biztos a kávézóban lesz, mire ő is odaér, és ez az egész csak egy félreértés.
-Nyugalom, Rómeo, rendben lesz. Mindenkivel előfordul, hogy... -zavarta meg ekkor Aleus a varázsló gondolatmenetét, ám ekkor a fiatal mágus viharzott be a terembe, némiképp morzsával és cukormázzal beterített arcal. Teljesen el volt fehéredve.
-Jack! Hol voltál eddig? -vonta kérdőre a fiút Hannah.
-Én... lakás... elmentem, de... -lihegte.
-Nyugodjon meg, Maxwell. Vegyen egy nagy levegőt, és bökje ki, mi tartott ilyen sokáig. -sietett oda Colim.
Jack kihúzta magát, letörölte a száját és nagy levegőt vett.
-Ava halott.

A teremben csend lett.