The Argent Twins (Teen Wolf F.F.)

8.rész

-Szerintem lázas vagyok.
Montam neki rekedt hangon. Foggalmam sincs mitől lettem beteg.

Fel vitt a szobájába ahol pedig le fektetett az ágyra. Még mindig nagyon fáztam de kozben melegem is volt pedig mar két takaró is volt rajtam. Derek a fotelban ült és figyelt. Meg próbáltam fel ülni de mikor fel ültem bele nyilat a fájdalom a fejembe. Oda kaptam a kezem el kezdtem kicsit dörzsölni hatha jobb lesz de nem lett jobb. Az egyik takarót magam köré csavartam majd fel álltam és meg próbáltam le menni. A szoba ajtóig sem jutottam el, el kezdtem szédülni, nem igazán foglalkoztam vele céltudatosan mentem a konyha felé. A hátam mögött hallottam ahogy Derek követ néha pedig éreztem ahogyan meg fogja a kezem mikor úgy látta hogy el fogok dőlni, néhányszor pedig a hátamat meg simította. Lenn a konyhába be érve Derek fel emelt és le tett a konyha pultra, nem mondott semmit sem de mikor le akartam "mászni" a pultról hirtelen elém került és vissza tett.
-Nem kéne szolnod Chrisnek hogy beteg vagy?
-Szerintem most a legkevésbé sem érdekli mi van velem.
Tisztán érződött a hangomban a gúny, a szomorúság és a csalódás. Derek valószínűleg észre vette mivel furan nézett rám. Nem válaszolt csak a kezembe nyomott egy gyógyszert egy pohár vizet, mikor meg ittam egy teát is csinált nekem.
-Miért csinálod ezt? Miért engedted meg hogy itt aludjak? Miért?

Tettem fel a kérdéseket amik nem hagytak nyugodni. Egy ideig nem mondott semmit látszott rajta hogy gondolkodik a válaszon. Mikor már akkor sem válaszolt amikor meg ittam a teát feladatam. Le másztam a pultról majd le feküdtem a kanapéra neki háttal. Aludni nem tudtam, hallotam ahogy oda jön hozzám  meg simogatta a fejem, adott egy puszit az arcomra majd el kezdett halkan beszélni. Biztos azt hitte alszom.

-Szívesen el mondanám hogy miért is teszem, de még én sem tudom pontosan az okát.
Mondandója befejeztével ismét fel emelt, fel vitt a szobájába és le tett az ágyra. Nem feküdt be mellé, viszont a szabadban maradt, a fotelban aludt.
Reggel hamarabb fel keltem mint Derek, már sokkal jobban voltam így gondoltam csinálok reggelit. Halkan le mentem majd a hűtőt céloztam meg. Sok minden volt benne, agyaltam hogy mit is kéne egy vérfarkasnak csinálni reggelire amivel jól lakik. Jobb ötlet híján rántottát csináltam baconnel. Épp a tojást ütöttem bele a serpenyőbe mikor valaki meg szólalt mögöttem de nem Derek hangja volt. Lassan fordultam meg. Őszintén teljesen be voltam szarva, ha nem lennék beteg es ha lenne nalam valami normalis fegyver egy konyhai késen kívül nem félnek,de egy farkassal szemben semmit sem ér. Egy számomra ismeretlen férfi támaszkodott a falnak tőlem nem olyan messze.

-Ki vagy te? És mit keresel itt?
Össze szedve a bátorságom és meg szólaltam.
-Amelia Argent vagyok és....
Nem tudtam be fejezni mivel Derek a lépcső tetejéről válaszolt helyettem.
-Ő a vendégem. Mit keresel it Peret.
Hirtelen nagyon komor lett az arca a testtartása feszes volt, látszott rajta hogy feszült és valami miatt aggódik.
-Már meg sem látogathatom az egyetlen élő rokonom?
Nagyon nyájas volt a hangja, tuti akar valamit. Gondoltam mikozben meg forgattam a szemem és folytattam a reggelit csak dupla annyi adaggal mint terveztem eredetileg.
-Te sosem jössz csak úgy meg látogatni. Mond meg mit szeretnél aztán pedig menj el.
Nagyon komoly volt ki mérten beszélt.
-Kéne a  falka segítsége. Ó és ez a csinos hölgyemény a falka tagja és nem a párod akkor szívesen foglalkoznék vele.
Undorító volt igy beszélt rólam mintha egy tárgy lettem volna. Természetesen nem hagytam szó nélkül.
-Első részt ne beszéljen úgy rolam mintha egy eszköz lennek, másrészt vagy nevem is amit az előbb el mondtam így jó lenne ha a nevemen hívna. Ó és nem kell foglalkoznia velem, ha pedig egy apró kis gyanús mozdulatot is látok tőled - mondtam neki fenyegetően miközben lassan felé mentem- már csak kereszt apuka lehetsz, ó és nem érdekel hogy farkas vagy tanultam pár módszert a suliban amivel igazán meg lehet titeket gyengíteni. Nem is beszelve arról hogy meg tanultuk hogyan kell véglegesen ki műteni az egyik szerveteket esetleg amputálni  egy végtagot.
Végig a szemébe neztem mikozben mondtam neki, nem lattan nagy félelmet de azért valamennyi látszott. A szemem sarkából láttam ahogy Derek arcan egy enyhe mosoly látszódott. Az én arcomra is mosoly húzódott am az enyém gúnyos mosoly volt. Jobbnak láttam ha fel öltözök mivel nem éreztem annyira jól magam nem mellesleg kellemetlen vopt ket férfi előtt egy szál pólóban és egy melegítő alsóbnan lenni ami nem is az enyém. Mikor el mentem Derek mellet halkan meg mondtam neki hogy a reggelit neki csináltam.