Veszettül veszélyes

10. rész

-Szia! Jól vagy? - kérdezte kedvesen Tessa Thomast.

-Hogy jutott ilyen az eszedbe? - kezdődött a számonkérést Chuck részéről.

-Tehát felébredt ez a barom is? Fantasztikus.

-Josie - nevetett Newt - mégis mit csinálsz?

-Duzzogok hagyjál.

-Mi történt?

-Az te bököttül hülye, hogy egy idióta barom voltál.

-Josie úgy érti, hogy Gally átvette a hatalmat.

-Nem. Nem úgy értem, de folytasd.

-Azt mondta választhatunk. Vagy vele tartunk, vagy este veled együtt elzavarnak.

-És én még mindig nem tudom mi a francot keresek itt.

-Jo, hagyd ezt abba! - szólt már rám Minho.

-Dehogy hagyom. Ismétlem duzzogok.

-És a többiek belementek?

-Nem, képzeld láthatatlanná tudnak válni és mind itt állnak mögöttük. Szerinted? - mindenki csúnyán nézet rám - Jól van befogom.

-Gally mindenkit meggyőzött arról, hogy miattad van ez az egész.

-Hát eddig nem tévedett - erre a kijelentésre hangosan kitört belőlem a nevetés és hanyatt feküdtem a füvön.

-Fantasztikus. Komolyan ez kész. Imádom. Mind meg fogunk halni. Ennél jobb és megnyugtatóbb hír nincs is a világon.

-Jo azt mondtad befogod nem? De. Akkor tegyél is így kösz. Tehát Thomas hogy érted?

-Ez a hely nem az aminek gondoltuk. Ez nem egy börtön hanem egy teszt. Még kiskorunkban kezdődött. Feladatokat adtak nekünk. Kísérleteket végeztek rajtunk, és kezdtek eltűnni az emberek. Minden hónapban egyik a másik után ugyan akkor.

-Az útvesztőbe küldték őket? - Newt kérdésére azonnal felültem. Az előbbi duzzogásomnak nyoma sem volt, most már érdeklődve figyeltem én is Thomast.

-Igen, de nem mindenkit.

-Hogy érted? - kérdeztem.

-Én közéjük tartozom. Azokkal dolgoztam, akik ide küldte titeket. Éveken át figyeltelek benneteket. Végig amíg itt voltatok, én végig kívülről figyeltem. Veled együtt - nézett Tessára.

-Hogy?

-Teresa ezt mi tettük velük.

-Nem, az nem lehet.

-De igen, én láttam - Newtra néztem de most már ő sem volt jobb állapotba mint én. Egyszerre voltunk dühösek és zavarodottak, de volt itt még valami. Tudtuk, hogy nem tudunk ellene mit tenni, és már ők is közénk tartoznak. Akarva vagy akaratlanul is bele csöppetek a mi világunkba, és olyanokká váltak mint mi.

-Miért küldtek minket ide, ha velük dolgoztunk?

-Az nem számít.

-Igaza van. Már nem számít. Semmi se számít. Azok akik korábban voltunk már nem léteznek többé. Az alkotók elintézték. Csak az számít akik most vagyunk, és az számít amit most teszünk.

-Igaza van. Ki mentél oda és kiutat találtál - vettem át a szót Newttól.

-Igen, de ha nem mentem volna Alby még most is élne.

-Talán. De tudom ha most itt lenne ő is ugyan azt mondaná neked amit én. Szedd össze magad és fejezd be amit elkezdtél. Ha nem teszünk semmit, akkor Alby hiába halt meg és azt nem akarom.