Veszettül veszélyes

9. rész

-És akkor leesett a kecskéről - fejeztem be a történetet és már szakadtunk a röhögéstől mind a ketten.

-Hát itt meg mi folyik? - jött be délután hozzánk Jeff.

-Pont most meséltem Tessának arról amikor Chuck kitalálta, hogy a futárok még gyorsabbak lennének kecske háton... - nem bírtam tovább mondani annyira nevettem ezért Tessa fejezte be.

-Szóval, hogy kecske háton gyorsabbak lennének és meg akart tanulni kecskegelni - nevetett ő is.

-Ti aztán gyorsan összebarátkoztatok

-Hát most mit mondjunk, mi lányok tartsunk össze - pacsiztunk le.

-Te jó ég Alby felébredt, Jo gyorsan szólj a többieknek. Teresa kérlek segíts nekem. - kért meg minket Clint én pedig rohantam keresztül az egész tisztáson, mert persze, hogy mindenki akire szükség lehet ott van tőlünk legmesszebb egy kupacban.

-Mondok én neked valamit Zöldfül, három napja vagy itt, ugye? Én pedig három éve.

-Igen három éve és még mindig itt vagy Gally. Mit szűrsz le ebből? Talán másképp kéne a dolgokat csinálnod.

-Fogjátok már be mind a ketten - ordítottam velük - Mi a bökött jó Istenért nem lepődök meg, hogy kijövök Albytól és az első dolog amit észre veszek az az, hogy ti veszekedtek. Egyébként megjegyezném, hogy ha most abba hagyjátok ezt a már rohadtul unalmassá vált vitát közlöm, hogy Alby felébredt.

-Tessék?

-Ismétlem, Alby felébredt úgyhogy ti - mutattam végig Thomasékon - azonnal toljátok oda a seggeteket és hagyjátok abba a cica harcot. Köszönöm. Mehetünk? - egyöntetű bólintás - Na végre egy kis egyetértés. Gyerünk kapkodjátok magatokat fiúkák, siessetek.

-Mondott valamit? - kérdezte Minho mikor beérkeztünk a kunyhóba.

-Nem - válaszolt Tessa.

-Alby... Jól vagy Alby? - guggolt le elé Newt.

-Hé Alby... Alby lehet, hogy meg van az útvesztő kijárata. Hallod? Lehet, hogy kitudunk jutni - suttogta Thomas.

-Nem tudunk, nem mehetünk el - szólalt meg végre, de könnyek között Alby - Nem hagyják.

-Most meg miről beszélsz?

-Már emlékszem.

-És mire emlékszel?

-Rád. Mindig te voltál a kedvencük, mindig. De miért tetted? Miért jöttél ide? - kérdezte. A szobában mindenki csak egymásra nézett, hátha valaki érti Alby mit szeretne mondani nekünk, de mindenki tanácstalan volt. Én csak Albyt figyeltem és próbáltam nyugtatgatni ugyanis a könnyei még mindig szakadatlanul folytak. Észrevettem, hogy mindenki kiszalad a kis helységből, de nem tudtam miért és nem is érdekelt.

-Alby kérlek szépen ne sírj - simogattam a hátát. - Te is tudod, hogy ezt fordítva szoktuk csinálni, mert én nem vagyok jó ebben. Figyelj minden rendben lesz. Thomas és Minho valószínűleg megtalálták a kiutat innen. Alby hamarosan szabadok leszünk és akkor már nem kell törődnünk ilyenekkel - próbáltam vigasztalni szegényt, még soha nem láttam őt ilyennek, ahogyan a többiek sem és ez rémisztő volt.

-Josie gyere gyorsan - kiabált be Newt.

-Mi történt? - hagytam magár Albyt és szaladtam ki. Newt erősen megfogta a kezem és kicsit közelebb húzott magához.

-Maradj közvetlen mellettem, ne engedd el a kezem!

-Newt mi történt? Kezdek félni...

-A kapu... a kapu nyitva maradt.