✔️Érzelmi Tanácsadás - Akutagawa x Reader✔️

Reggel mindent más fényben látni.

Akutagawa hamarabb ébredt, mint te. Egész éjjel úgy hozzád bújva aludt. Azért, hogy ne tudj elmenekülni. Hogy ne vehessen el tőle semmi és senki. Sosem érzett még ilyen ragaszkodást korábban. Ahogyan abban is te voltál az első, akinek a közelsége ilyen szintű nyugtató hatással bírt rá. Talán még sosem aludt ilyen jól, mint most a karjaid által ölelve, hallgatva a szíved kalapálását.

De miután kinyitotta a szemét tisztábban látott. És az, hogy visszaemlékezet az estére kínos érzéssel párosult, igazából tiszta idiótának érezte magát, hogy úgy viselkedett veled. Szégyellte, hogy olyan gyengének mutatkozott előtted. És hogy szinte kérte, hogy védelmezd őt. Ez nem vallott rá. Ő nem kért segítséget. Nem kellett rá vigyázni. De azon az estén minden ilyen gondolatát kukába dobva ölelt téged, az egyetlen személyt, akit nem akart elveszíteni.

Elengedett egy kicsit és fentebb csúszott, hogy odahúzhassa a fejedet a mellkasára. Nem akart többé gyengének tűnni előtted. Védelmezni akart. Hogy biztonságban érezd magad mellette. Hiszen nem tudhatta, hogy te már így voltál vele. Mellette voltál a leginkább védelemben. Így érezted. Nem érdekelt, hogy egy maffiózóval töltötted az éjszakát. Tudtad, hogy nem fog bántani. Történjen bármi ő nem fog kezet emelni rád. Pedig Akutagawa ezeket még csak akkor mondta ki magában. Elhatározta, hogy így lesz. És keresni fog még. Mert nem akar hátrahagyni és elfelejteni. Meg akar ismerni sokkal jobban, mint korábban bárkit.

A hajaddal játszott, ahogy aludtál mellette. Azon jártak a gondolatai, hogy mikor történt ez a rengeteg változás benne? És hogyan? Hiszen csak egy fél napot töltöttetek együtt. És mégis jobban ragaszkodik hozzád, mint eddig bárki máshoz. Az hogy nem tudott válaszolni a saját kérdéseire zavarta. De az hogy ott voltál neki megnyugtatta. Simogatott, ahogy egyenletesen szuszogtál a mellkasán. Közben pedig úgy gondolta bármeddig képes lenne ezt elviselni. Kezdte megint felfedezni a jeleket magán, hogy nem akar mással foglalkozni rajtad kívül. És ez nem volt jó.

Bár most egymás mellett voltatok. Tudtátok, hogy ez nem lesz mindig így. Maximum csak erre a hétvégére lehettetek így együtt elmenekülve a világ elől. Ha eljön a vasárnap, akkor a külvilág meg fog találni titeket és el fog választani egymástól. Akutagawa nem akarta ezt. De nem tehetett ellene. És meg kellett tanulnia azt, hogy hogyan bírja ki nélküled hosszútávon. Mert egyértelmű lett számára, hogy a függőddé vált.

Az éjszakai kirohanása mikor nem talált maga mellett ennek ékes példája volt. Zavarta az elképzelés, hogy ha el kell mennie majd innen, akkor megismétlődik ez. Felriad majd éjjel, mert nem vagy ott és nem ölelhet át, hogy megnyugodjon. Ökölbe szorította kezeit. Valamit tennie kellett, hogy változtasson.

Adott egy puszit a homlokodra, majd kimászott mellőled az ágyból. Ki kellett józanodnia. És erre az volt a legjobb megoldás, ha megint hideg fejjel gondolkodhat. De hiába nem értél már hozzá, a forrósága megmaradt az ölelésednek. Szüksége volt valami drasztikusabbra, hogy kijózanítsa magát. Így pizsamában ment ki a teraszodra. A hideg levegő segített neki.

Képes volt tervezni. És előre gondolkodni, hogy mit tegyen. Annyiban biztos volt, hogy nem mond le rólad. Hogy bármikor is kell távoznia a lakásodból vissza fog még ide térni. Át fog ölelni és beszelni fog veled. Az is egyértelmű volt, hogy egyáltalán nem haragszik rád, amiért hazudtál neki. Inkább hálás volt ezért neked. Mert ha egy idegenként kezdtétek volna a kapcsolatotokat, akkor talán sosem jut el ilyen szintre, mint ahol most vagytok.

De az, hogy meddig lehet itt az még kérdéses volt. Az alapján, amit mondtál neki úgy érezte nem bánnád, ha még egy éjjelt itt töltene. De vajon megengedheti-e ezt saját magának? Azok után, hogy megríkatott megérdemli-e azt, hogy még tovább mellette maradj? Nem tudta eldönteni. Csak nézte a reggeli sokaságot az utcákon remélve, hogy valamilyen ötlet beugrik neki és tudni fogja, mitévő legyen.