✔️Érzelmi Tanácsadás - Akutagawa x Reader✔️

Vallomás.

Sikerült rábeszélned őt, hogy maradjon. Majd kiugrottál a bőrödből örömödben. Ahogy odabújtál hozzá hallottad mennyire dübörög a mellkasa. Hiszen benne még erősen élt a gondolat, hogy elindult megcsókolni téged. Hogy miért nem tette meg? Mert félt. Nem tudta hogyan reagálnál rá. Nem akarta, hogy félj tőle. És te voltál az első személy, akitől ezt akarta. Különleges lettél neki hamarabb, mint hogy ő maga fel tudta volna ezt dolgozni. Szóltak meg a fejében, amiket rakiabált a szomszédodra. Mindig megfontolt volt hiszen Dazai így tanította. Nem volt olyan hirtelen vérmérsékletű, mint Chuuya de akkor elgurult minden, amit tanítottak neki. Ahogy hallgatta a beszélgetéseteket azt érezte az a valaki megpróbál elvenni tőle téged. Ezt nem engedhette. Nem, csak azért mert te vagy neki a tűz a hideg hóesésben. Hanem mert te vagy az első, aki szép neki. Nem akart átengedni. Ezek mind új dolgok voltak neki. Hiszen ennyi év alatt nem volt szüksége, hogy ilyeneket jegyezzen meg a világról. Így tudott túlélni. És aztán jöttél te. És fenekestül felforgatod a gondolatait. De egyvalamit pontosan tudott. Nem fogja hagyni, hogy egy ilyen jöttment senki vagy más elvegyen tőle.

Lassan engedett el mikor már úgy erezte túlságosan is ragaszkodik. Nem akart kellemetlenséget okozni neked. Ezért ment volna el. De hogy maradásra kérted nem volt ellenére. Maradni akart, hiszen érdekelted. Ki akarta deríteni, hogy miért vagy ilyen vele? Hogy vajon ő e, az egyetlen, akivel így viselkedsz? Vagy másokat is ok nélkül megölelsz? Nem tudhatta, hogy a válasz az lett volna, hogy nem mindenkit, mert csak ő ilyen különleges, hogy ilyen figyelemben részesíted.

Csak illemből mondta, hogy nem akar maradni és a terhedre lenni. És a könyörgésed a szívébe mart. Ilyen jellegű fájdalmat nem tapasztalt még. De tudta azért van, mert neked rossz. Engedett hát a kérlelésednek. Veled tölti a hétvégét.

Egyik tincsedet a füled mögé simította. Még nem volt olyan ember, akihez így ért volna hozzá. De mintha egy ösztönt követett volna a keze. Nem tudta levenni rólad a szemét. Annyira más voltál, mint a többiek körülötte. Érdekelni kezdted méghozzá nem is kicsit. Te pedig csak élvezted, hogy ott van veled. Már ennyi is elég volt. Azzal hogy megölelt, védelmezett és ilyen gyengéden érintett meg csak tetézte a boldogságodat.

A hosszú néma pillanatokat a gyomrotok egyidejű jelzése törte meg. Mindketten éhesek voltatok. És a szervezetettek úgy volt vele: „Na, jó eddig hagytunk titeket, de most már foglalkozzatok velünk is!" Akutagawa zavarba jött egy kicsit. De te csak nevettél a helyzeten. Majd mikor már abba tudtad hagyni felvetted a táskádat, amit csak úgy ledobtál az ajtó mellé.

- Csinálok valami finomat. Van olyan, amit nem szeretsz enni? Mert azt akkor elkerülöm.

- A mandarin és a bab...

Felelte röviden. De láttad az arcán, hogy attól is savanyú lett a szája, hogy erre a két növényre gondolt. De te még így is aranyosnak találtad a reakcióit. Már rájöttél, hogy abban a helyzetben, amibe rántottad nem tudja, mit kellene tennie, mert ilyen téren tapasztalatlan. És igyekeztél segíteni neki mindenben, amiben szüksége lehetett rád.

- Ha csak ez a kettő van, amit utálsz akkor, ha csirkemellből csinálok ragut, az megfelel neked?

- Még nem ettem ilyet...

- Komolyan? Pedig nagyon egyszerű. Gyors és nekem az egyik kedvencem. Megtanítsam?

- Tégy, ahogy gondolod. Nem nagyon szoktam otthon főzni.

- Olyan sok munkád van?

Indultál el a konyhába, hogy a vásárolt dolgokat kivedd a táskádból. Akutagawa követett téged. Nem akart nagyon eltávolodni tőled. Kicsit olyannak tűnt, mint egy kiskutya, aki most azt a személyt követi, aki kedves volt vele.