✔️Érzelmi Tanácsadás - Akutagawa x Reader✔️

Egy éjszaka egy fedél alatt.

[{(A fenti kép ihlette az egész könyvet!)}]

---------------------

Akutagawa az erkélyed szelén kapaszkodott a korlátba. Úgy nézte az alant elterülő várost. Nem tudta mi legyen ezek után. Kétfelé húzta az, amit elmondtál neki. Tényleg azért bízott ennyire benned, mert úgy hitte Dazai san barátja vagy. Ezért is volt óvatos veled. Nem akart bántani, mert tudta, hogy akkor egykori mentora büntetésére számíthat. De mikor átölelt nem foglalkozott ezzel. Rájött arra, hogy a tetteit már órák óta nem Dazai irányítja, hanem te.

Igenis veled akart foglalkozni. Meg akart ismerni. A közeledben akart lenni. Érezni akarta az érintésedet. Vágyott arra a forróságra, amit adtál neki. És mikor elmondtad neki, hogy nem ismered a kötésest, elárulva érezte magát. Hiszen bízott benned. Bármit megtehettél volna vele, engedett volna neked. Ez a fajta alázatot nem adja meg akárkinek. De mint kiderült te az voltál. Akkor, amikor a sikátorban megtaláltad őt számára még egy „akárki" voltál.

De már nem vagy az. Ez volt az, ami ott tartotta. Az indok, ami miatt nem hagyta el a lakásodat. Megfordult a fejében igen. De egyből bele is mart a szívébe. Nem akart otthagyni. Hiába hazudtál neki az, ahogyan utána viselkedtél és bántál vele annyira jó volt a számára. Nem akart eldobni. Még égette az arcát az az utolsó puszi, amit adtál neki.

Megérintette a helyét. Érezte az illatodat, amit magába szívott, míg átölelt. És mivel a te ruháid voltak rajta teljesen körbevette őt. Ott hallotta a fejében, ahogy kijelenti az övé vagy. Te voltál az első, akinek ilyen bizalmat adott, méghozzá ennyire rövid idő alatt. Te vagy neki a tűz ebben a hideg világban. Döntést hozott. Nem fog elmenni.

Visszament hozzád. A kanapén ülve vártad, hogy mit fog felelni. De már mindent végigpörgettél a fejedben, amit mondhat majd, mikor visszatér. Minden negatívat természetesen. Hogy egy szó nélkül elmegy. Vagy, hogy azt mondja, sosem bocsájtja meg. Hogy kisétál az életedből és nem látod őt többé. Egye rosszabb képzeteid támadtak. Sosem voltál még ennyire pesszimista, de most nem reméltél jót. Ahogy megjelent melletted nem árasztott gyilkos aurát. Ez pozitívum volt. Nem mertél ránézni sem. Csak magad elé bámultál és kérted a csodát.

- Maradok....

Mondta halkan mire felkaptad a fejedet. Rá néztél, de most ő kerülte a szemkontaktust. Olyan volt mintha visszaléptetek volna a startmezőre. És ez nem állt távol a valóságtól. Ki kellett újra érdemelned azt a bizalmat, amit adott neked. De legalább volt rá esélyed. Nem haragudott rád, annyira hogy sose bocsájtson meg. Könnyezni kezdtél. És a szipogásod hangja mégis rávette, hogy feléd nézzen.

- [Név]? Most miért sírsz?

Döbbent le a reakciódon. Azt hitte, ha marad, annak örülni fogsz, de helyette most sírsz. Nem tudta összerakni a kettőt. Nem értette mi lelt téged. Mit tett, amivel ezt előidézte, mikor az ellenkezője volt a célja. Tett feléd egy óvatos lepést, hogy megtudja, miért itatod az egereket. De az, hogy közelebb mozdult feléd, lendületet adott valamihez. Felálltál és a nyakába ugrottál. Annyira hirtelen érte a dolog, hogy nem tudott megmozdulni sem.

- Örülök, hogy itt maradsz.... ezért sírok. Ne haragudj! Akutagawa .... köszönöm....

Gyorsabban vert a fiú szíve, ezt még te is érezted, ahogy hozzá simultál. Átölelni nem mert már. De hagyta, hogy olyan közel legyél. Kicsit megkönnyebbült, hogy örülsz. De még mardosta a tudat, hogy megríkatott. Ezt nem akarta. És olyan szúró érzése támadt miatta, mint korábban, mikor a féltékenységet először megtapasztalta.