Heather | ✓

[ t i z e n h e t e d i k ]

Ezért csak vártam.

Vártam,hogy enyhüljön a fiú hiánya és végre ne a képeinket nézegessem folyamatosan.Vártam,hogy képes legyek teljes mértékben elfelejteni őt és nem azon gondolkodni,mit csinálhatt volna másképp.

Aztán mire hétfő lett,végre újra képes voltam nagyjából kizárni a fejemből Adriant és a jegyeimre koncentrálni,amik nem voltak a legjobbak.Főleg a történelmet hanyagoltam el túlságosan,amiből a héten dolgozatot írunk,így az első délutánomat arra használtam,hogy bemagoljam a hidegháború legfontosabb eseményeit.Kedd reggelre a fejem úgy tele lett a két szuperhatalom viaskodásával,hogy lezsibbadt aggyal ültem le az öltözőben a legelső padra,ami szokás szerint zengett a többi lány csacsogásától.

Mindig ilyenkor jövök rá,mennyire utálom az embereket.

Serena mellettem hasonló véleményen lehetett,mert gyilkos szemmel nézett a visítozó osztálytársunkra,aki éppen a lehető leghangosabban,hogy mindenki feltétlen hallja;ecsetelte a barátnőjének a tegnapi élményét a barátjával.Még én is a számat húzva hallgattam a túl részletes beszámolóját,ami bárkit zavarba hozott volna,őt azonban ez egyáltalán nem foglalkoztatta.Sierrára néztem könyörgő tekintettel jelezvén,mikor mellette ülve a cipőm másik párját is sikerült bekötnöm,hogy haladjon,mert én ezt nem hallgatom tovább.

Szerencsére vette az adást,így nem kellett sokat várnom,pár percen belül már a teremben ülve vártuk a tanárt,miközben a fiúk szombati fellépéséről beszélgettünk.

-Elmegyünk,ugye?-kérdezte teljesen feleslegesen,miután tudta a válaszomat a múltkori kis incidense miatt,amikor feltöltötte rólam azt a hülye videót.

Hálát adtam az égnek,hogy az iskolában egy hét után mindenki gyorsan túllépett rajta és többé nem kellett a bámuló tekintetekkel foglalkoznom.Gyorsabban lecsendesedett ez az egész,mint számítottam rá,azonban ezt sosem vallottam volna be Sierrának.
Ő csak duzzogva nézte,ahogy rázni kezdtem a fejem és a puffogásával jelezte felém,hogy mennyire elege van belőlem.

-Már bocsánatot kértem párszor te nő.-emlékeztetett arra a pár alkalomra,mire én csak a szemeimet forgatva hallgattam.-Ne csináld már ezt,legalább egy jó kis elő-szülinapi bulid lehetne.

Felhorkantottam a kijelentésére,majd egy erőltetett nevetést hallattam,hogy rájöjjön,mennyire díjazom az ötletét,azonban ő rám se hederítve kijelentette,hogy már pedig elmegyünk.

Inkább rá hagytam,tudva,hogy úgysem száll le a témáról,azonban nem hittem,hogy még pénteken is ezzel fog nyaggatni.A hét folyamán legalább húszszor mondtam már neki nemet,elmagyarázva,hogy nincs kedvem bulizással tölteni a tizenhetedik szülinapom,ennek ellenére ő folyamat ezzel nyaggatott.

Mert a kedves barátnőm úgy rá pörgött a témára,hogy nem hagyott nyugodni,míg meg nem ígértem neki,hogy másnem legalább átgondolom.Mindössze ennyit mondtam neki,mégis úgy tűnt,meg volt elégedve a válasszal,mert ezekután nem hozta fel a témát egészen szombat estig.

A nagy őrület után,ami a töri dolgozatnak volt köszönhető,igazán jól esett kicsit kikapcsolni az agyamat végre.Teljes mértékben belemélyedve a Vámpírnaplók második évadába péntek délután,szinte alig vettem észre,hogy megrezzent a telefonom,ahogy elindítottam a negyedik részt.

Elvéve a készüléket az éjjeli szekrényről,már előre szemforgatva vártam Sierra újabb üzenetét,tudva,hogy úgysem bírja ki,hogy ne piszkáljon,azonban örömmel konstatáltam,hogy csak Marco írt.

Princesa,mi újság?

Elmosolyodva a megszólításon,gyorsan visszaírtam,hogy semmi különös,csak sorozatozok,majd újra elindítottam az epizódot.

Eljöhetnél velünk a partra.Anyám nagy grillezést tervez és gondoltam te is jöhetnél.

A falat nézve gondolkodtam,mit válaszoljak.Kissé antiszociális hangulatom volt,ezért elsőnek nemet akartam mondani,hiszen túl csábítónak tűnt az ágyam és a Netflix,azonban átgondolva mégis úgy döntöttem,miért ne.Miért üljek itthon,ha a legjobb barátommal is tölthetem az estét?

Arepat is csinál?

Kérdeztem rá a kedvencemre Adriana összes étele közül,mire két nevetős emojit küldött.

Imádnivaló vagy hermosa.Igen,megígérte,hogy csinál,ha eljössz.

Mosolyogva olvastam el a válaszát és felpattanva az ágyból,gyorsan kikaptam egy farmerszoknyát és egy kötött,garbós pulóvert.

Öltözök.

Erre már nem is válaszolt,megnézve az üzenetemet le is lépett netről,így én is ledobtam a telefonomat az ágyra.Felrángatva magamra egy vastag harisnyát,gyorsan felvettem a kiválasztott darabokat,majd bepakolva a táskámba lementem a konyhába.

Anyáék ugyan nem voltak itthon,de Amirát muszáj volt magammal vinnem,ezért írtam egy üzenetet Marconak,hogy ketten érkezünk,ha nem gond számukra.Mira először ugyan nyűglődve kelt fel a barbiháza mellől,mégis a kijelentésemre,hogy arepat készít Adriana,rögtön felugrott és öltözni kezdett.

Nos,látszik,hogy testvérek vagyunk.

Ráadva egy harisnyát,ami egyébként óriási harcomba került,feladtam rá a nadrágját is és miután összevesztünk azon,melyik pulóvert veheti fel és melyiket nem,mert túl vékonyak voltak ehhez az időjáráshoz,kész voltam vele is.
Gyorsan befontam a szőke tincseit és rá kötöttem a hajgumikra egy egy piros szalagot,amit annyira szeretett mindig,majd megkértem,hogy vegye fel a kabátját,míg én összepakolok.

Bedobálva pár csomag nasit és egy-kettő innivalót egy reklámtáskába,hogy azért mégse üres kézzel menjünk,sietve felkaptam a táskámat és belebújtam a szövetkabátomba.

Ahogy kiléptünk,rögtön leesett,hova ez a nagy sütkérezés odakint,november közepéhez képest kellemesen sütött a nap és habár melegem azért nem volt,mégis kicsalogatta az embert a szabadba ez a szép időjárás.Reméltem,hogy ez így is marad,hiszen a szürke felhők azért el-elbújtatták a napot időközönként.

Mindössze tizenöt perc séta lett volna az egész,Amira mégis nyávogott öt perc gyaloglás után,hogy nincs kedve már sétálni,ezért felszálltunk a legelső buszmegállónál a hatosra,ami a part felé járt.Míg én a helyemen ülve bosszankodtam,addig Amira győztes vigyorral meredt rám.

Öt perc buszozás után leszálltunk a harmadik megállónál,ami mindössze pár száz méterre volt a parttól.Megfogva Amira kezét,befordultam arra az ösvényre,ami a grillező helyekhez vezetett.

Ahogy közeledtünk,egyre zajosabb volt a környék,úgy tűnt,nem csak nekünk támadt sütkérezni egyet,mielőtt beköszönt a tél.Azonban mikor már csak pár lépés választott el minket a társaságtól,egyre több ismerős arcot fedeztem fel.Marcot pillantottam meg először,aki egy padnak támaszkodva,nagy vigyorral nézett ránk,miközben haladtunk.Nem értettem,miért hívott meg ennyi embert a grillezésre,azonban abban a pillanatban Sierra elém ugorva a fülembe sikítozva átölelt és a csapat egyszerre kiáltott fel:

-Meglepetés!