✔️Érzelmi Tanácsadás - Akutagawa x Reader✔️

Egy tavaszi péntek délután.

Az első fejezetet és tulajdonképpen az egész könyvet ajánlom Vicsu-chan-nak! Remélem tetszeni fog!

❤❤❤❤❤

----------------

Sosem felejted el a pillanatot, amikor találkoztál vele. Tavasz volt már, elég meleg ahhoz, hogy csak egy könnyedebb kabátot viseljen az ember. Ehhez magas derekú szoknya volt rajtad egy egyszerű inggel és harisnyával. Péntek délután volt a munkából hamarabb eljöhettél, mert nem tartott olyan sokáig a munkaidőd, mint a hét többi napján. Vásároltál is valamennyi holmit, de csak az aznap esti vacsorához. Tudtad, hogy így másnap is boltba kell majd menned, de nem zavart. Hiszen az a kis bolt nagyon a szívedhez nőtt szerettél benézni oda csak úgy is. Már köszönőviszonyban voltál az eladókkal is és nemegyszer beszélgettél is velük, ha úgy adta ki az időd.

Éppen kibújt egy nagyobb felhő mögül a nap. Elvakított egy pillanatra, ahogyan a szemedbe sütött és emiatt meg is álltál. Bántad, hogy otthon hagytad reggel a napszemüvegedet. De akkor még nem sejtetted, hogy ilyen világosság fogad majd hazafelé. Hiszen reggel még kicsit borult volt. Mikor hozzászoktál a világossághoz, akkor megláttad őt. Arra az utcára, amelyiken álltál nyílt több zsák- és kisebb utca is. Az egyik ilyen sötétjébe pont bevilágított a nap.

Ott volt. Fekete kabátot viselt. Kócos fekete haja a fülei előtt hosszabb volt és a legvége fehérbe csapott át. Furcsán görnyedve állt és támaszkodott a falnak. Tettél felé egy lépést, amire ő összeesett. Egyszerűen csak leült a fal tövébe. Odasétáltál hozzá és a szíved a torkodban dobogott. Beléptél a sötét sikátorba. Nehezen vette a levegőt és már nem is volt annyira magánál.

Nem vette észre azt sem, hogy ott állsz előtte. Összeszorult a szíved, hogy így kellett őt látnod. Tudtad, hogy baj van. Letetted a cuccaidat és letérdeltél elé a földre. Kezedet a homlokára simítottad. Forró volt és az arca is piros színekben játszott, pedig fehér szokott lenni. Most azonban olyan tüneteket mutatott mintha lázzal küzdene. Viszont az érintésedtől felébredt. Láthatóan megijedt attól, hogy a semmiből ott teremtél előtte. Megfeszült és elkiáltotta magát.

- Rashomon!

- Akutagawa elég!! - sikítottad, amitől a fekete démon pár centire a fejedtől megállt.

Összehúztad magadat. De közben akaratlanul is kapaszkodtál kicsit a kabátjába, hiszen azt reflexszerűen ujjaid közé fogtad. Védelmet kértél attól, aki a támadást indította feléd. Féltél... Hogy is ne féltél volna? Hiszen tudtad kivel vagy egy zsákutcában. Akutagawa Ryunosuke-val. Egy maffiózóval. De akkor sem hagyhattad csak úgy ott. Nem! Erről szó sem lehet. A neve hallatán megdermedt és a képessége sem ártott neked, de lassan kezdett kijózanodni a sokkból.

- Ki vagy te és mit akarsz tőlem?

Rashomon közelebb mozdult hozzád, de nem ért el. Azt viszont érezted, ahogy a körülötte cikázó vörös villámok miatt libabőrös lettél, ahol súrolták a bőrödet.

- D- DAZAI SAN EGY BARÁTJA VAGYOK!

Kiáltottad, amitől hátrált az élesen csillogó feketeség. És a gazdájában is kihagyott egy ütemet a szíve, mert egyáltalán nem számított arra a névre, abban a pillanatban.

- Dazai san? Egy barátja?

Ismételte meg. Majd mikor rá emelted a szemedet akkor az arca dühös görcsbe rándult. Hiszen feldolgozta, hogy nem tartozol a Maffiához.