Döntések [KageHina x reader]

🏐4🏐

(Nevet) mintha csak kidobta volna az ágy. Hamarabb kelt, mint az ébresztője, ám csak negyed órával előbb. Kikászálódott az ágyából, és elvégezte reggeli rutinját.
Mikor belenézett a tükörbe, akaratlanul is elsírta magát. Nem tudta miért. Nem volt annyira szomorú, hogy a könnyei kijöjjenek. De sietnie kellett, mert a két fiú hamarosan megjön, így nagyon gyorsan felkapott magára mindent.
Felkapta táskáját, leszaladt a lépcsőn, és kivette a tegnap elkészített ebédjét.
Így valamennyire vörös szemekkel lépett ki az ajtón, de nem állt ott a kettő fiú a kapuban, így volt ideje magát lenyugtatni. Hirtelen csak megrezgett a telefonja, és eszébe jutott, hogy mostanában elfelejti azt, amit régebben csinált. Üzenni a barátjának. Így megtette gyorsan, és megnézte a bejött üzenetet.

Akaaaashiii💙
Bocsi, késni fogunk, Bokuto-san miatt, mert meglátott kettő hógolyozó kisgyereket, és beakart hozzájuk állni -.-'

(Név)💫
Nem baj, max elkésünk -w-

Akaaaashiii💙
Még nincs annyi idő :/

(Név)💫
De jobb lenne, ha sietnétek ;)

Akaaaashiii💙
Nyugi, én próbálkozok

(Név) mosolyogva csúsztatta vissza telefonját kabátzsebébe, és úgy döntött, hogy a kapujánál fogja őket várni, így odasétált.
Pár perc múlva már kiáltozást hallott, így gondolta, már a közelben vannak, és igaza is lett.
- Hey Hey HEEY (Név)-chan! - szinte már ugrált oda Bokuto, mögötte pedig egy szokásos Akaashival.
- Jó reggelt! - köszönt nekik a lány, és csatlakozott hozzájuk.
Az úton egyedül Bokuto és a lány szólalt meg. Akaashit, hogyha kérdezték, csak hümmögött. De a kettő másik nem adta fel. Addig noszogatták Akaashit, hogy végül odaértek az iskolájukhoz. (Név) még gyorsan rákukkantott telefonjára, hátha válaszolt neki barátja, ám semmi új üzenete nem volt. Aztán mikor eszébe jutott, hogy már csütörtök van, és hétvégén újra találkozhat Kageyamaval, az feldobta a kedvét. Ám eszébe jutott az, hogy még mindig nem beszélték meg a találkozásukat.
A lány mai napja átlagos volt.
Még mindig nem gondolta azt, hogy Kageyama megcsalja. Még megbízott benne. Lelkét most először, az ismeretlennek öntötte ki, hisz valamennyire sejtette a kettő fiú válaszát. Valószínűleg az lett volna, hogy "én megmondtam, nem törődik veled, nem érdemel meg. Keress egy nála jobbat."
Így tanítás után hazasétáltak, és miután (Név) levette kabátját, és táskáját, egyből a kanapéba vetette magát, és megnyitotta az ismeretlennel a beszélgetést, kinek azóta lett neve.

Ügyifogyi😇
Szia, rá érsz?

Dulifuli🤭
Rosszul kezdődik... De igen, szabad vagyok

Ügyifogyi😇
Szerinted mit csináljak, ha a barátom ignorál? :(

Dulifuli🤭
Nem tudom, írj rá ->- ha meg nem válaszol, valamikor találkozz vele

Ügyifogyi😇
De az üzeneteimre nem válaszol, és ezen a hétvégén találkoztunk volna, de nem ír semmit...

Dulifuli🤭
Oh...
Az nem jó

Ügyifogyi😇
...
Nem ezt vártam TŐLED

Dulifuli🤭
:b
Amúgy miért nem beszéled meg a barátaiddal?

Ügyifogyi😇
Mert szinte biztosan tudom mit reagálnának rá.

Aztán az ismeretlen - dulifuli - egy olyan üzenetet küldött, amitől (Név) lefagyott.

Dulifuli🤭
Lehetséges, hogy találkoznunk kéne. Nem de?

Ügyifogyi😇
Ez hogy jött?

Dulifuli🤭
Gondolj bele...
Csak telefonon ismerjük egymást. Azért az úgy para szerintem, hogy én körülbelül ismerlek téged, de te nem is tudod, ki vagyok én valójában :) lehet hogy egy 50 éves pali vagyok 🤗 ki tudja

Ügyifogyi😇
Mondasz valamit...
Na de akkor leírom bővebben, miért is írtam ma rád

Dulifuli🤭
Hajrá

Aztán (Név) elmondott mindent szépen, részletesen. A fiú reakciója érdekesnek mondható volt, mert azt mondta, látogassa meg, és ő maga nézze meg, mit csinál Kageyama. Ezt (Név) ellenezte, mivel, hogy nem szeretné zavarni, de belül viszont jó ötletnek tartotta. Így el is határozta, hogy jövőhéten elmegy valamelyik edzésére.
Sejtette, hogy nem ez a legcsodálatosabb "terv", és tudta, hogy nem szép dolog nem bízni a barátodba, de hogyha már egy jó ideje nem veszi fel veled a kapcsolatot, érthető a bizonytalanság, nem de?
Ő így gondolta.
 

Mivel Yakuval annyira jóba lett, hogy tudja, hol lakik, gondolt egyet a lány, felöltözött kintre, és elindult az említetthez. Igaz, nem szólt neki, de a fiú ezt már megszokta, hogy random (Név) elmegy hozzá. Nem lakott olyan messze tőle, így hamar odaért, és be is csöngetett. Az ajtó nyitó a végtelenül kedves, Yaku anyukája volt.
- Szervusz, (Név)-chan! Rég láttalak! - köszöntötte őt azzal a jól megszokott kedves mosolyával.
- Anya, ki jött? - kiabáltak a házból, elég messziről, mire a lány csak kuncogott egyet, az anyuka pedig betessékelte.
Rohanást hallott a lány a lépcső felől, és mikor leért, megpillantották a rövid, világosbarna hajú fiút.
- (Név)-chan! Te meg mit keresel itt? - nézett nagy szemekkel Yaku.
- Átjöttem, meeert... - itt megakadt. Csak úgy átjött. Nem volt oka. - nem tudom, csak úgy - vont végül vállat a lány, mire az anyuka csak kuncogott.
- Rendben, én itt hagylak, úgy is időpontom van az orvoshoz - kezdett el kintre öltözni a nő, aztán pedig köszönés után kilépett a hidegbe, így ketten maradtak.
- De most komolyan...valami oka csak van, hogy átjöttél - nézett komolyan Yaku, majd elsétált a kanapéhoz, és beledőlt.
- Nem tényleg nincs - vigyorgott nem normálisan (Név), majd ő is odasétált a fotelhez, és leült.
- Mondták már, hogy nem vagy az eszednél? - nézett rá unottan a fiú.
- Sajnos jó sokszor - nézett semlegesen vissza rá.
- Amúgy minden rendben? Összevesztél netán valakivel? Vagy netán megint megakarod azt valósítani, amit a múltkor? - vette egy kicsit komolyabbra a fiú, mire a lány csak egy nagyot sóhajtott, és még jobban megpróbált elhelyezkedni az ülésen.
Miután ez megvolt, a lány hirtelen szúrós szemekkel nézett Yakura, kitől csak pár értelmetlen pislogást kapott vissza.
A lány még egy ideig nem szólalt meg, ám egy idő után valamennyi bátorságra tett szert, és kibökte :
- Elmegyek kedden suli után a Miyagi prefektúrába.
Yaku tányérméretű szemekkel nézett vissza a komoly tekintettel lévő (Névre).
- Komolyan gondoltad? És miért kéne beutaznod oda? Eszednél vagy? - emelte meg hangját a fiú, de a lány maradt ugyanúgy halál nyugodt.
- Halálosan komolyan gondoltam. És az ok, hogy miért, az az, hogy kíváncsi vagyok valamire - mondta még mindig nyugodt hangnemben, amitől kirázta a hideg Yakut.
A fiú gondolkozott egy ideig, de végül kibökte, hogy nem bánja, de vigyázzon magára, mire a lány csak hálásan rámosolygott a másikra.

*Miyagiban*

- Hinata, egy idő után úgy is ráfognak jönni, és az rosszabb lenne, annál, hogyha hamarosan bevallanánk - mondta Kageyama, miközben a fűben feküdt Hinata mellett. Nem érdekelte őket, hogy hideg volt.
- De mégis mikor vallanánk be? Kageyama, neked még barátnőd van! Vele is kezdened kéne valamit! Vagy már elfelejtetted? - fordult a fiú felé, akinek látni lehetett az arcán, hogy teljesen megvan lepődve.
- Tényleg...én elfelejtettem (Nevet)... - csapott a homlokára - és ma hétvégén találkoztunk volna, de azt se beszéltük meg...
- Kageyama, te teljesen hülye vagy! - rivalt rá a kisebb, ami miatt kapott pár megvető pillantást.
- De a te hülyéd - kezeit a tarkója alá rakta, így rátudott nézni teljesen az ennyitől vörös Hinatára.
- De térjünk vissza az eredeti témára... Mikor vállaljuk fel a csapat előtt? - kérdezte Kageyama, ami után csöndbe lettek. Hinata csak egy idő után szólalt meg.
- Jövőhét keddhez mit szólsz? Akkor pont van egy edzésünk! - mondta boldogan Hinata, mire Kageyama bólintott, hogy az jó lesz.
- Akkor jövőhét kedden lesz a nagy nap... - suttogta Kageyama az orra alatt, mire Hinata továbbra is csak boldogan kémlelte az eget.
- Hai...

Bocsi, hogyha nem lett olyan ez, mint a többi, de remélem elnyerte tetszéseteket! 💖 További szép napot!