blow the whistle | jikook

- 34. -

Lassan be is lépdeltünk az üres öltözőbe, s Jungkook kutatni kezdett a táskájában, miután kinyitotta a szekrényét, amiben a cuccai lapultak. Én közben próbáltam kevésbé vacogni, s elérni azt, hogy legalább a fogaim ne koccanjanak össze.

- Értem én, hogy kitervelted azt, hogy eljátszod, ahogy begörcsöl a lábad úszás közben és berántasz, de arra kitaláltál valamit, hogy én miben megyek haza? Mert gondolom, azt te se szeretnéd, hogy vizesen beüljek a kocsidba. – motyogtam, s közben elfogadtam azt a zsepit, amit felém nyújtott, hogy kifújjam az orromat.

- Megfürdesz és van nálam plusz ruha. – mutatott fel egy tusfürdőt, s pár cuccot, amit majd magamra fogok kapni. A törölközővel és a kapott törölközővel indultam el a fülkék felé, természetesen kissé megsértődve, hiszen mint kiderült, ő már úgy jött el otthonról, hogy már tudta; bele fog rántani a vízbe. – Hé! A tusfürdő közös! – kiabált utánam, de én csak vállat rántottam, s közöltem vele, hogy akkor várja meg, amíg elkészülök.

A fürdőhelyiségben 6 zuhanyzófülke volt. Szerencsére ajtó is volt rajtuk, s nem is lehetett átlátni rajta, emellett a mellette lévőbe se. Mosolyogva mentem be a hátsók egyikébe, miután leöltöztem. El is húztam a számat, mivel féltem, hogy amíg hazaérünk, a ruhám gyönyörűen be fog büdösödni.

Mindenesetre megengedtem a vizet, s melegre is állítottam, hogy ne fázzak tovább. Az ember azt hinné, hogy egy uszodában nagyon fűtenek, pedig nem. Legalább is én nem ezt érzem.

Akárhogy akartam, nem tudtam kiverni a fejemből azt a kis gondolatot, ami folyamatosan súgta a fülembe, hogy nemrégiben kaptam egy puszit Jungkooktól. Miért tette? Semmi elképzelésem afelől, hogy mi késztette erre a cselekedetre a fiút. Pláne, hogy tudja, hogy meleg vagyok. Ő meg nem az... S gondolom nem is biszex. Youngján kívül még senkit se nézett meg.

Akarva-akaratlanul jutottak eszembe a szavai, amiket a bulin mondott. Ha lány lennék... Akkor nem lenne kérdés, hogy kinek udvarolna. Itt viszont az a probléma, hogy én nem tartozom a másik nemhez.

Gondolataimat az zavarta meg, amikor meghallottam, hogy nyitódik az ajtó. Azonnal odafordultam, s majdnem felsikoltottam, amikor megláttam, ahogy Jungkook belép a kabinba hozzám. Mi a francot keres ez itt? Nem normális, komolyan mondom!

- Te megőrültél? Menj ki! – fordítottam neki hátat, s guggoltam le, hogy a lehető legkevesebbet lásson belőlem. A fejem csak úgy vöröslött, a szívem pedig majd' kiszakadt a bordáim közül, úgy dobogott.

- Itt áztatod magad, én pedig megfagyok kint egy szál semmiben! – morgott.

- Ezért bejöttél hozzám még annyiban sem? – akadtam ki.

- Még szép. – vágta rá azonnal. – Nem akarok megfázni.

- Mi van, ha meglátnak? Neked teljesen elmentek otthonról? – túrtam mindkét kezemmel vizes hajamba. Hát ez a mai nap fénypontja, komolyan...

- Akkor jobb, ha nem gubbasztasz ott, hanem fürdesz, mielőtt jönne valaki és meglátna minket. – mondta lazán, majd megkocogtatta a hátamat mutatóujjával, miután nem reagáltam semmit. – Hahó, Jimin? – kérdezte, én pedig elcsaptam a kezét.

- Fordulj el! – szóltam rá, mire pár másodperc múlva nevetni kezdett, ami kicsit sem javított a helyzeten.

- Ne hülyíts már! Nekem is ugyan az van, mint neked. – hallottam, ahogy kattan a tusfürdő, de arra nem számítottam, hogy a hátamra fogja nyomni a hideg krémes állagú anyagot. Majdnem előredőltem, amikor ezt megtette, hiszen hirtelen ért. – Na, ne hisztizz, hanem fürödj. Még a végén tényleg meghallanak.