| enemies/rivals to lovers | online dating | secret penpals | slowburn | angst |
❝wannabe_invisible:
Már elnézést?!
i.w_ant_2CU:
? Valami rosszat mondtam?
wannabe_invisible:
Pontosan mit jelentsen az, hogy „nem volt rossz, ahhoz képest, hogy csak eg...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
❝They say, "You're a little much for me You're a liability You're a little much for me" So they pull back, make other plans I understand, I'm a liability❞ lorde - liability
A Mindjárt hajnal lassan félmillió hozzászólásából ez volt az első, ami bármilyen érzelmet kiváltott belőlem: a többi csupa üres dicséret egy halom elfogult rajongótól. De a szívem most hevesebben vert, mintha csak az igazi történetemre, a Hamarosan pirkadra érkezett kommentet olvastam volna.
Egyszerre éreztem szomorúságot és örömöt. Egy kis megvetést, mert ezek szerint tényleg elhitte, hogy értékelhető történetet fog olvasni. Felszabadultságot, amiért nem vagyok egyedül. Sajnálatot és bűntudatot, hogy ezzel raboltam az idejét. És dühöt. Meglepett, hiszen én is tudtam, hogy az egész egy fércmű, egy megvetendő kliséhalom. De akkor is belőlem származott és a részem volt, és rajtam kívül még soha, senki nem alázta porig. Sebezhetőnek éreztem magam, amiért valaki látta a történet igazi valóját és nem azt a szirupos mázat szemléli, amit akkora gonddal kísérleteztem ki az olvasóközönség preferenciáiból.
Valahogy illett is ide a düh, hiszen magát a történetet is a dühöm szülte.
– Az a láma fattya – ismételtem, ezúttal suttogva, miközben tekintetemet Ashley-re helyeztem, aki kővé dermedve, szótlanul bámult rám.
Fogtam a telefonomat és gondolkodás nélkül felmutattam, mintha nem csak jelképesen lenne jelen Ashley a szobában, majd javítva a hibámon a kamerába tartottam a készüléket.
– Várj, nem látom, remeg a kezed – hajolt előre Ashley. – Inkább küldd át, azt sem tudom, mi ez.
Egy szó nélkül keresni kezdtem a Wattpad rendszerében az eldugott megosztás funkciót.
– Sértő, amúgy – hallottam meg Ashley duzzogását, miközben a telefonommal szöszöltem. – Még azt sem tudod, mit találtam, és ilyen jelenetet rendezel egy Wattpados értesítés miatt. Ha engem kérdezel, nincs hír a Wattpadon, ami ennél hatalmasabb lehet, mert ez túlmutat az egész...
Majd három évnyi használat, és még mindig nem tudtam hozzászokni ehhez. A laptopos böngészőből kiválóan működött, de a telefonon valóságos tortúra volt. Ashley arckifejezéséből ítélve a link elért hozzá.
– Francba már – mutatta fel ezúttal ő dühösen a készülékét, amin a Mindjárt hajnal legutóbbi fejezete alatti kommentek rezegtek, akár a cézium atommag. Legalábbis, azt hiszem, Becca valami ilyesmit magyarázott legutóbb.
Hihetetlen, évek hosszú sorának fejlesztése, és az applikáció még mindig rendszeresen bekrepál, ha üzenetben küldjük a linket. Az ember azt hinné, ha valamit félmillió dollárra biztosítanak, akkor legalább kijavítják az ilyen hibákat, és működőképes a felület.
