hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

III. K Ö T E T

A TÖRTÉNET HARMADIK SZAKASZA...

...amelyben Lea elveszti a reményt.

Kedvcsináló idézetek:

5.2 The Perfect Purple Pen

❝– Lea, te még mindig... te még mindig azt hiszed, hogy csak le akarlak fektetni? – lépett közelebb, én pedig felkaptam a fejem, és elakadt a lélegzetem, ahogy Aaron szemébe néztem, és tudatosult bennem, hogy centikre vagyunk egymástól. A közelsége egyszerre volt szokatlan és ijesztő és váratlan, de valahogy mégis megnyugtatóan ismerős, mintha mindig is ide tartottunk volna. Láthatóvá váltak a bőrén az apró egyenletlenségek, mint a Hold felszínén a kráterek, és ha kissé elfordítom a fejem, az orrunk egymásba ütközik. Nagyot nyeltem, és a gyomrommal együtt a testem is beleremegett a közelségébe. Óvatos, lassú mosolyra húzta a száját, ahogy finoman megfogta a karomat a könyökömnél és megtámasztott. – Nyugi! Nyugi. Itt vagyok.

Elveszett voltam, de Aaron keze melegének és az ajtóból beáramló hideg kontrasztjában mégis azt éreztem, megtaláltam a helyem.❞

5.4 The Perfect Purple Pen

❝– Kik voltak ezek a barátaid? Miért hagytad ott őket olyan könnyen? Mi változott, hogy keveredett hozzátok ez a csaj? És mi van Kellyvel, nem próbáltad meg felvenni vele újra a kapcsolatot? És végül is ki hibázott, ő is összeveszett a barátaiddal, vagy csak veled? És ha a barátaid... az nem egy életre szól? Vagy ők mit tettek, mi volt a bűnük? – hadartam, mert már elegem volt a titkokból.

Ashley végig hallgatta az összes kérdésemet, és miután kifogytam a szuszból, lassan karba fonta a kezét, és olyan síri nyugalmat árasztott, amitől kirázott a hideg.

– Jó – mondta nagyon lassan. – Befejezted. Nem akarok a témáról többet beszélni. Oké, értem, mi bánt. Megértem, nehéz összeegyeztetni ezt az egészet a barátsággal, és... azt hiszem, joggal gondolod így. Talán... talán nem is voltunk igazán barátok. Jó, inkább mondanám, hogy kollégák voltunk, vagy valami olyasmi, azért ez nem olyan, mintha tök önszántunkból választottuk volna egymás társaságát, és óhatatlanul... van egyfajta dinamikája a dolognak. De legyen elég ennyi. Nem akarok kérdéseket megválaszolni, nem akarok belefolyni, nem akarok visszaemlékezni rá, a fenébe is, ha lehetne, az egészet kitörölném a történelemből és a büdös francba már!❞

6.1 Tanár úr, lécci!

❝– Á, szóval te idevalósi vagy?

Megtorpantam. A telefonom hangos koppanással találkozott a térkövekkel, ahogy megláttam Peter egész arcát beterítő mosolyát. A göndörkés tincseit ugyan nem tudta megzabolázni, de a megjelenése többi része a letisztult egyszerűség definíciója volt, kezdve a simára vasalt szürke zakójától, a fényesre pucolt bőrcipőjén át a vállán pihenő oldaltáska tökéletesen egyenesen futó pántjáig.

– Szóval ezt a ruhádat kell finanszíroznod a pincérkedésből? – mondtam végül.❞

6.2 Tanár úr, lécci!

❝– Mindegy, szóval, holnap vezesd körbe kérlek Petert. Mint bizonyára tudod, egy igen nagy presztízsű iskolából érkezett ide hozzánk, tehát nagyon szeretném, ha megfelelően otthon érezné magát. Ő egy nagyon fontos személy, mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel. Remélem, kellemes lesz az itt tartózkodásod, bármely rövid is, Peter, és ezeket az élményeket elmeséled majd a családodnak is!

– Természetesen, igazgatónő – Peter gyorsan elkapta a tekintetét Miss Compston lábairól, és az arcára szegezte azt. Késztetés éreztem rá, hogy a homlokomra csapjak.

A srác apró mosolyát csak még hangsúlyosabbá tette a komoly öltözéke.

– Lea, rád is számíthatok, igaz? – dobolt az asztalán heverő egyik romantikus regény borítóján Miss Compston.

Mosolyt erőltettem az arcomra, és hálát adtam az égnek, hogy nem sújtott aznap még egy csapással.

– Hogyne, Miss Compston – bólogattam. – Megtiszteltetés lenne.❞

6.3 Tanár úr, lécci!

❝– Őszinte legyek, vagy kedves? – röhögött fel Luciana, én pedig egyből felkaptam a fejem. – Nézzétek, nem akarok megbántani senkit, de az eleje... kifejezetten nem nyűgözött le. Nem ez volt az elképzelésem, Becca, amikor azt mondtad, hogy egy nagyon jó könyvet mutatsz nekem. A másik, amit olvastam, az tök uncsi volt, de ez egyelőre... hm, hát nem olyan érzés, mint egy kiadott könyvet olvasni. Azok sokkal profibban fogalmaznak, és jobban bemutatják a történetet.

– Micsoda? Biztos ugyanazt olvastuk mi? Ez a könyv az elejétől a végéig csodálatos, hogy mondhatsz ilyet? – képedt el Sue, és körbenézett a társaságon, megerősítést várva. – Nagyon komoly dolgokkal foglalkozik már az elején, ugyanis Circle anyja rákban halt meg! Már az első rész olyan megható emiatt, én teljesen átéreztem a lány fájdalmát. Van neked lelked, hogy egy ilyen tragédiát tartalmazó történetet kritizálsz?❞