hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

7.2 Me on the countryside

surprise drop - köszönjétek Laerthelnek 🧡

.

.

.

Felcipeltük a bőröndjét a vendégszobába, és Ashley rögtön el is kezdett berendezkedni az apró, személytelen szobába.

– El tudtad olvasni az üzeneteimet? – kérdeztem, miközben Ashley lassan kicipzárazta a leopárdmintás bőröndjét, aminek anyaga furcsa kontrasztot alkotott az egyszerű, fehér ágytakaróval, amibe belesüppedt.

– Drágám, én hozzád jöttem, az összes wattpados értesítést kikapcsoltam. Ilyenkor a netes legjobb barátomra akarok figyelni, nem a kommentekre.

– Ó.

– Na mondjad, mizu? – kérdezte Ashley, miután az ágyra dobta a hatalmas kofferjából előrángatott egyik pizsamafelsőjét és nadrágját.

– Inkább... nyisd meg az üzeneteket – nyomtam a kezébe a telefont, és erre abbahagyta a pakolászást.

– Oooké, de azért ragaszkodom hozzá, hogy megmagyarázd, mert ezek nagyon fura megállapítások kontextus nélkül – intett, ahogy olvasni kezdte.

Amíg három kupacba rendeztük Ashley ruháit (vállfára akasztani való, a szekrénybe összehajtva rakandó és a bőröndben maradók), elmeséltem neki a tegnap esti fejleményeket, és azt, ahogyan apu közölte velem, mi vár rám év végén. Kezdve a legutóbbi hülye egyesemtől, az elbaltázott matek korrepetáláson át Colinig és a négyes alámig.

– És úgy néz ki, lesz majd, aki korrepetál – foglaltam össze.

– Becca amúgy nem tudna segíteni? – vetette fel. – Ha már úgyis egy élettelen jótét lélek...

– Az valahogy nem működik. – Ashley elvette tőlem az egyik virágos ruháját, ami túl lengének tűnt ahhoz, hogy hordani tudja az ittléte alatt. Pár mozdulattal összehajtotta, és visszadobta a bőröndbe. – Azért volt akkora katasztrófa, amikor mégis megpróbáltuk. Valahogy... nem passzolunk. Nem tud úgy magyarázni, hogy egy átlagember is megértse. Ahhoz zseninek kell lenni.

– De nem azt mondtad az előbb, hogy Aaront is ő korrepetálta? Akiről, azt mondtad, vág az esze, de határozottan nincs Becca közelében?

– De igen.

– Hm, hát ez nagyon furcsa – állapította meg, miközben egy pillanatra megállt a keze a levegőben a rövidnadrágjával. – Amúgy meg, a szüleid is jól bekavartak, nem mondom. Nem gondolod, hogy itt lenne az ideje, hogy... ehm, megbeszéld velük a dolgokat? Talán a tanárnál is ki tudják járni, hogy mégse kelljen feleslegesen levizsgáznod, és meglenne az a kettes csont nélkül.

Majdnem kiesett a kezemből a következő felsője.

– Az kizárt, nem tudhatják meg, hogy mekkora szerencsétlenség vagyok! – suttogtam élesen.

– Biztos vagy benne, hogy ez nem vezet majd katasztrófához?

– Lehet, hogy egy vonatbaleset lesz, de azt hiszem, az igazságnál még ez is csak jobb lehet.

Ashley csak elfintorodott és intett egyet a kezével. Örültem, hogy ejtettük a témát.

– Szóval, akkor most mi... a Sims miatt ismerjük egymást? – nézett rá újra a mobiljára.

– Igen, úgy tűnik. Bocs, nem tudtam, hogy mit kellett volna hazudnom. Nem volt jobb ötletem.

– Nem gáz, csak akkor azért okosíts valamennyire ki, én csak arra használom a Simset, hogy letöltsem Harry Stylest és összejöjjünk a játékban. – Megvonta a vállát.