hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

I. K Ö T E T

A TÖRTÉNET ELSŐ SZAKASZA...

...amelyben a gimis Lea a Wattpadon viccből publikált, de a közösség által komolyan vett paródiatörténetére kiadási ajánlatot kap egy kiadótól, és színre lép egy titokzatos kommentelő a Wattpadon. 

Kedvcsináló idézetek:

1.1 Mindjárt hajnal

❝– Legalább azt elárulhatnád, mit pötyögsz rajta állandóan – sóhajtotta Becca, ahogy lehuppant mellém a padba, és ezzel visszarángatott a valóságba a Wattpadról. – Nem értem, miért kell titkolóznod, amikor úgyis mindenki tudja, hogy valami mobilos appra vagy rápörögve.

– Az legalább egy olyan világ, amibe nem rondít bele a matek – morogtam az orrom alatt, és bezártam a böngészőt. Hozzátehettem volna, hogy most ott sem számíthatok semmi jóra, mert egy dühös rajongó már biztos klaviatúrát ragadott a hozzászólásom elolvasása után, és éppen most küldhet el nyaralni a Jurassic Park T-Rex kifutójába.❞

1.2 Mindjárt hajnal

❝– Ennyire magasra tettem a lécet? – nevetett egy aprót Colin. A szememet forgattam. Tudtam, hogyha reagálok, akkor csak rosszabb lesz. – Félsz, hogy az alanyok nem ugorják meg, és sosem találsz jobbat?

Ez már több volt a soknál! Ökölbe szorult a kezem, pedig most legalább senki nem röhögött a beszóláson.

– Tudod, mit, Becca? Mondd meg Jasonnek, hogy ott leszek.❞

❝– Szóval, ki vele! Még mindig nem felejtetted el, igaz?

– Szerintem meglehetősen nehéz elfelejteni valakit, aki minden áldott nap megdobál téged hógolyóval – vontam vállat, és összefontam magam előtt a karomat.❞

2.1 Hullámvasút

❝– Na, mutasd, mit nézel! – kapta az ölébe anya a laptopomat, még mielőtt bármit is mondhattam volna. – Mindjárt Hajnal? Ez meg micsoda?

– Anya, add ide! – Villámsebesen kaptam ki a kezéből a gépemet. – Cornelia küldte át. Ez egy ilyen romantikus regény, együtt olvassuk, és kiröhögjük, mert szörnyű.

– Ó, és abba nekem nem szabad belenéznem?

– Jobb a lelkednek, ha ezt te nem látod – morogtam, miközben összecsuktam a laptopot és félretettem.❞

2.2 Hullámvasút

❝– Hogy akarhatná tőled elvenni az írást, ha még a Wattpad profilodról sem tud?

– Hát épp ez az! Valahogyan ráakadt a Wattpadra, és elkezdett valami történetet írni, most pedig szétküldözgette a linket mindenkinek. Belehalok, ha a végén menő lesz a titkos hobbim!❞

2.3 Hullámvasút

❝– Hú, ez nagyon szexi – haraptam bele az alsó ajkamba.

– Mármint? – csukta be a könyvet Colin, miközben aprót nevetett.

– Hát... te meg a könyv...? – mondtam idegesen, miközben újra beleharaptam a számba.

Colin csak megrázta a fejét, és már felkészültem rá, hogy kiröhög, aztán összepakol és hazamegy.

– Elárulnád, hogy mégis miért próbálod ilyen kitartóan megenni a saját szádat?

– Nem tudom. A könyvekben ez szexi. Nem az?

– Nem az. Szerintem csinosabb vagy, amikor nem próbálkozol ekkora képtelenségekkel – mondta, aztán olyan arckifejezést vágott, amilyennek a sajátomat is képzeltem, miután kicsúszott a számon a lavinát elindító mondat.

– Igen? – szólaltam meg halkan, és ahelyett, hogy a szemébe néztem volna, inkább a könyvgerincen próbáltam kivenni a címet: 13 perc.

– Igen – mondta, mire kissé bizonytalanul ránéztem, és a tekintetünk lassan találkozott.❞

3.1 Azt lefogadom!

❝– Na, és mit fogsz csinálni? Válaszolsz neki?

– Hogyne. És mégis mit írjak neki? „Szia, persze, jól vagyok, ez csak egy átlag csütörtök estém, amit annak köszönhetek, hogy a paródiasztorimat mindenki komolyan vette, híres lett, és a legjobb szórakozásom bűntudatkommenteket hagyni a pocsék munkámra, amúgy Lea vagyok, veled mizu?"?❞

❝Mi van bennük, ami bennem nincs?

Mindenki különlegesnek akarja magát érezni, és nincs annál fájóbb, mint amikor azt éreztetik veled, hogy átlagos vagy. Pótolható. Helyettesíthető egy szexi lámpával. A saját sztoridban. A saját életedben.

A titkos szerelmünknek némán elkiáltott „vegyél észre" ugyanaz a kívánság, mint a publikálás gomb megnyomása közben leheletkönnyen elsuttogott „olvass el".

Hadd legyek fontos. Hadd számítsak neked. Hadd ne legyek egyedül.

Várunk és várunk, és a többségünkért sosem jön el a herceg. Vagy a siker.❞

3.2 Azt lefogadom!

❝wannabe_invisible:
miért mindig én leszek a második egy olyan versenyben, ahol én vagyok az egyetlen versenyző?

onceupona_girl:
vajon csak egy eszköz vagyok a szórakoztatásra?

wannabe_invisible:
honnan tudhatom, hogy nem én vagyok-e az a szerencsétlen, aki a tehetségkutatók minden válogatóján próbálkozik saját tehetségéről meggyőződve, de valahogy sosem jut tovább?

onceupona_girl:
vajon az írás is csak egy újabb viszonzatlan szerelem?❞

❝– De miért?

– Azért, mert Lea Ward, azt hiszem, hogy te vagy az a lány, akibe bele tudnék szeretni.❞

3.3 Azt lefogadom!

❝– Honnan veszed, hogy ti nem jöttök össze?

– Onnan, hogy semmi kedvem hozzá?

– Mert szerinted Penn az elején fogadott volna akár csak egy lyukas fillérben arra, hogy kettejüknek lesz köze egymáshoz? – Felnevetett. – Ha valami, akkor inkább ellene fogadott volna. Most meg nézd meg, egy hajszál választja el őket attól, hogy bevallják egymásnak az érzéseiket.

– De ez nem ugyanaz. Ez nem egy romantikus történet a Wattpadon – tiltakoztam.

– Penn és Ethan sem tudják, hogy egy romantikus Wattpadsztori szereplői. Nem azért estek egymásba ennyire durván, mert tudták, hogy ez a dolguk, egyszerűen összeillenek, és kész.

– Valóban összeillenek, ha ez csak az író műve?

– Te most komolyan meg akarod kérdőjelezni a kedvenc Wattpadregényed kedvenc párosát csak azért, mert nem akarsz randizni menni valakivel?❞

4.1 Gluténmentes

❝– Mit hozhatok? – kérdezte újra, a szemem pedig a kezében tartott tollról a mellkasánál díszelgő aranyozott névtáblára tévedt. Peter.

– Öhm, hát, egyelőre semmit – dadogtam, miközben szemügyre vettem Petert. Maximum egy-két évvel lehetett idősebb nálam, kifinomult arcvonásai láttán pedig azt éreztem, talán nekem kellene kiszolgálnom őt, és nem fordítva.

– Semmit? – Meglepődésében felvonta vörös szemöldökét, és hirtelen jóval kisebbnek tűnt magas homloka.

– A vacsorapartnerem, ő még... nem ért ide.❞