Emma egy tragikus baleset után teljesen elnémul. Ahhoz hogy megértse az embereket, - és ami még fontosabb, saját magát,- minden nap lefotóz egy nagy tömeget. Az elején még maga sem értette miért csinálja, de később, rálelt az emberek mögött rejlő lehetőségekre, motivációkra. Esetleg arra amit maguk mögött hagynak ha elmennek. Emma mindennap kiszemelt egy embert a tömegben. Mindennap elképzelte annak az embernek a napját. Egy saját kis történet, amit ő találhat ki. Már csak arra kell rájönnie, hogy ha saját magát látná a tömegben, vajon milyen történetet képzelne? És mi van ha tömegben, megpillantod azt aki minden nap elsétál arra, de soha nem írtad meg a történetét? Minden nap elsétál melletted és te mégsem vetted észre? Mi van, ha Ő éppen a te történeted írja?