Sokan álmodtunk már arról, mi lenne, ha egy játék világába csöppennénk. A programozók merészebbek ennél: ők a program kódot akarják látni, ami alkotja a világot. Valentine Light egy áldott jó gyerek: kitűnő tanuló; nem szól, csak ha kérdezik, vagy éppen véleménye van; mindig meg teszi, amit kérnek tőle. De mégis mi rejtőzik a fejében? Az alig 16 éves fiú mindennapját a program kódok töltik be. Ránéz egy asztalra, és nem egy szépen megmunkált fát lát, hanem zárójelek, szövegek, parancsok és definiálások sorát. Nem tudna okolni senkit e miatt, ha akarna se, születése óta ilyen. interface-ek, abstrack class-ok, function-ok... Számára még az emberek is ugyan olyanok: kiszámíthatóak, és előre felépítettek. " - Én mindig ilyen voltam. Ez ellen nem tehetek semmit, nem tudok megváltozni - mondta a fiú. - Ki mondta, hogy változtatnod kell? Használd ki azt, amilyen vagy. Mások elfogadásáért ne változtass, csak saját magadért. - adta válaszul a lány." Köszönöm a borítót Petrucelli222-nek!
6 parts