Kicsi vagyok. Olyan első éves talán. Egy ágyban fekszem nagyon szűkösen. Valakin. Szerintem ez a valaki George Weasley. Ugyanis Fred eltáncolt valahogyan az ágy túlsó felére.
- Annyira aranyosak a kis drágáim.- hallom Mrs. Weasley hangját.
Következő pillanatban George leesett az ágyról én pedig felkeltem.
- Mi van?- ébredek fel- Rohadt jót álmodtam.- durcázok be
- Emily beszélnünk kell. Nagy baj van.
- Mi az már Annie?
- Sürgős.- szólalt meg egy másik hang
- Isabell?
Gyorsan felültem az ágyamban.
- Figyelj. Ez komoly.
Annie nagyon komolyan nézett.
- Már öt végzős Mardekáros jelentkezett ki a Roxfortból!- suttogott Isabell
- Már öt? Novemberben még csak 2 volt.
- A nagyúr kezd visszatérni.- suttog Annie
Ezt a témát én is komolyan veszem. Hiszen valahogyan engem is érint.
- Ma délután gyűlés!- jelenti ki Isabell
A gyűlés a Mardekárosok jobb oldalából áll. Sworx tesók, Klaus, Annie, Isabell, William és én. Igen Daniel-éket is bevettük. Vannak náluk rosszabbak pl az az aranyvér mániás Malfoy. Idegeimre megy.
- Komoly a helyzet mi?
- Komoly.
- Pedig most a legjobb minden.
- A baj mindig a legrosszabbkor jön.- sóhajtok- Addig is had érezzem jól magam és én akkor érzem jól magam, ha alszok. Délután George-val találkozok. Megköszöni, hogy tegnap megmentettem.
Annie elmosolyodott, Isabell pedig egy "oké"-t mormogott.
- Délután hat.
- Értettük.
A felsőbb éves lány kimen az ajtónkon.
- Vágódj be nála!- ráz meg Annie
- Hála neked nem tudok visszaaludni.
Gyorsan felöltöztem.
- Hány óra?
- A szombati ebéd utáni szundid kicsit elhúzódott. Délután kettő.
- DÉLUTÁN KETTŐ? Gyorsan mennem kell!
Stílusosan magamra kaptam a Mardekáros talárom.
- Mesélek!
Kirohantam a klubhelyiségből, majd egy sétáló George Weasley-vel találkoztam.
- Bocsi a késésért Weasley!- azt nem kell tudnia, hogy aludtam
- Szia Emily, semmi gond, azt gondoltam lejövök és megtudakolom, hogy hol s mint vagy.
- Na mond mi a pálya.- próbáltam lazára venni- Fred hol van?
- Délután szundi.- kuncog
- Értem.
Ha nem lennél itt én is aludnék féleszű! Mondom magamban kicsit lehangoltan. Íriszeimmel lenéztem a földre.
- Emlékszel? Amikor legelőször találkoztunk?- kérdezte George nosztalgiázva
- Emlékszem. Rá nyúltam valamelyikőtök kezére.
- Az enyémre.
- Baj van George? Olyan fura vagy.
Csak elmosolyodott.
- Emlékszel amikor elsőben próbáltunk csokit csenni? Húsz pont mínuszban részesült a Mardekár.
- Ne terelj Weasley. Látom, hogy valami nagyon nincs rendben veled.
Kiértünk az udvarra. Ő némán tovább sétált volna, de megfogtam a talárjánál.
- Ide figyelj Weasley!- hangsúlyozom
- Ugyanolyan gyönyörű a szemed, mint mindig.
- Ez honnan jött?
- Az évek alatt talán még fényesebb lett.
- Na jó én kezdek aggódni. George Weasley!
- Figyelj Emily. Adj tanácsot.
- Miben kéne?
- Szerelmes vagyok egy lányba.
A szívverésem megállt egy pillanatra. Nem tudtam máson gondolkozni, ki lehet az a lány? Mostantól azzal bunkó leszek.
- Kibe?
- Lényegtelen.- válaszolt
Előlem titkolja? Itt beszúr valami a mellkasomba. Mi ez az érzés? Szomorúság?
- Mit szeretnél? Miben segítsek?
- Hogyan mondjam el neki?
- Te tudod, a legjobban, hogy én nem konyítok az ilyenekhez.- folyt le egy könnycsepp az arcomon
George keze az arcomhoz nyúlt. A tenyere majdnem akkora, mint az én arcom. Elmerül benne. Közelebb hajolt. A homlokunkat egymásnak támasztotta.
- Szeretlek Klechery.- suttogta a számra
Egy meleg érzés járt át. Beleborzongtam az érintésébe. A szánkat összetolta. Adott rá egy hosszú csókot. Még könnyeztem. De nem sírtam. Mikor elváltak ajkaink megszólaltam.
- Rohadtul megijesztettél.
- Ez volt a cél. így élvezetesebb.
- Weasley...- nyomtam most össze én a szánkat- Tudod mióta várok már erre?
- Fred jobbnak látta nekem elmondani, azonnal találkozni akartam veled.
Amilyen szorosan lehetett átöleltem. Láttam egy vörös hajkoronát mögöttünk, el akart bújni. Kivakartam magam George öleléséből.
- Most meghalsz Fred Weasley.- suttogta
George alig bírta visszafojtani a nevetését én közben elkaptam Freddy-t.
- Frederik Weasley!- a szemem színe kékbe ment át- Ismered annak a szónak a fogalmát, hogy titok?
- Nyaggatott!
- Ez nem mentség!
George diszkréten nevetett.
- Emily!!! Ne rángass!
- Igaz. A barátom ikerpárja vagy.
George nézett. Felé fordultam és mosolyogtam. Ő felém közeledett megfogta a kezem és egy gyors puszit adott a számra.
- Aranyosak vagytok.- szól Fred
Mosolyogtam vele együtt, de aztán komolyra fordul az arckifejezésem.
- Komoly gond van.- vettem halkabbra a hangnemet- Már az ötödik Mardekáros jelentkezett ki a Roxfortból.
- Azt gondolod, hogy tudjuk ki visszatér?- kérdik kórusban
Hogy vannak ilyen jó szinkronban?
- Biztos. Fel kell kötnünk a gatyánk. Itt harc lesz. Csak nem tudni mikor.
Nekem jobban tetszenek rövidebb hajjal.
A mai rész ennyi lenne. A kövi részben leírom, hogy mire jutottak a gyűlésen 😉