𝙰 𝚑𝚊́𝚛𝚘𝚖 𝚋𝚊𝚓𝚔𝚎𝚟𝚎𝚛𝚘̋ //𝚆𝚎𝚊𝚜𝚕𝚎𝚢 𝙺𝚕𝚎𝚌𝚑𝚎𝚛𝚢 𝚃𝚛𝚒𝚘́//

✨A nap, amire már nagyon rég várok✨

Kicsi vagyok. Olyan első éves talán. Egy ágyban fekszem nagyon szűkösen. Valakin. Szerintem ez a valaki George Weasley. Ugyanis Fred eltáncolt valahogyan az ágy túlsó felére.
- Annyira aranyosak a kis drágáim.- hallom Mrs. Weasley hangját.
Következő pillanatban George leesett az ágyról én pedig felkeltem.

- Mi van?- ébredek fel- Rohadt jót álmodtam.- durcázok be

- Emily beszélnünk kell. Nagy baj van.

- Mi az már Annie?

- Sürgős.- szólalt meg egy másik hang

- Isabell?

Gyorsan felültem az ágyamban.

- Figyelj. Ez komoly.

Annie nagyon komolyan nézett.

- Már öt végzős Mardekáros jelentkezett ki a Roxfortból!- suttogott Isabell

- Már öt? Novemberben még csak 2 volt.

- A nagyúr kezd visszatérni.- suttog Annie

Ezt a témát én is komolyan veszem. Hiszen valahogyan engem is érint.

- Ma délután gyűlés!- jelenti ki Isabell

A gyűlés a Mardekárosok jobb oldalából áll. Sworx tesók, Klaus, Annie, Isabell, William és én. Igen Daniel-éket is bevettük. Vannak náluk rosszabbak pl az az aranyvér mániás Malfoy. Idegeimre megy.

- Komoly a helyzet mi?

- Komoly.

- Pedig most a legjobb minden.

- A baj mindig a legrosszabbkor jön.- sóhajtok- Addig is had érezzem jól magam és én akkor érzem jól magam, ha alszok. Délután George-val találkozok. Megköszöni, hogy tegnap megmentettem.

Annie elmosolyodott, Isabell pedig egy "oké"-t mormogott.

- Délután hat.

- Értettük.

A felsőbb éves lány kimen az ajtónkon.

- Vágódj be nála!- ráz meg Annie

- Hála neked nem tudok visszaaludni.

Gyorsan felöltöztem.

- Hány óra?

- A szombati ebéd utáni szundid kicsit elhúzódott. Délután kettő.

- DÉLUTÁN KETTŐ? Gyorsan mennem kell!

Stílusosan magamra kaptam a Mardekáros talárom.

- Mesélek!

Kirohantam a klubhelyiségből, majd egy sétáló George Weasley-vel találkoztam.

- Bocsi a késésért Weasley!- azt nem kell tudnia, hogy aludtam

- Szia Emily, semmi gond, azt gondoltam lejövök és megtudakolom, hogy hol s mint vagy.

- Na mond mi a pálya.- próbáltam lazára venni- Fred hol van?

- Délután szundi.- kuncog

- Értem.

Ha nem lennél itt én is aludnék féleszű! Mondom magamban kicsit lehangoltan. Íriszeimmel lenéztem a földre.

- Emlékszel? Amikor legelőször találkoztunk?- kérdezte George nosztalgiázva

- Emlékszem. Rá nyúltam valamelyikőtök kezére.

- Az enyémre.

- Baj van George? Olyan fura vagy.

Csak elmosolyodott.

- Emlékszel amikor elsőben próbáltunk csokit csenni? Húsz pont mínuszban részesült a Mardekár.

- Ne terelj Weasley. Látom, hogy valami nagyon nincs rendben veled.

Kiértünk az udvarra. Ő némán tovább sétált volna, de megfogtam a talárjánál.

- Ide figyelj Weasley!- hangsúlyozom

- Ugyanolyan gyönyörű a szemed, mint mindig.

- Ez honnan jött?

- Az évek alatt talán még fényesebb lett.

- Na jó én kezdek aggódni. George Weasley!

- Figyelj Emily. Adj tanácsot.

- Miben kéne?

- Szerelmes vagyok egy lányba.

A szívverésem megállt egy pillanatra. Nem tudtam máson gondolkozni, ki lehet az a lány? Mostantól azzal bunkó leszek.

- Kibe?

- Lényegtelen.- válaszolt

Előlem titkolja? Itt beszúr valami a mellkasomba. Mi ez az érzés? Szomorúság?

- Mit szeretnél? Miben segítsek?

- Hogyan mondjam el neki?

- Te tudod, a legjobban, hogy én nem konyítok az ilyenekhez.- folyt le egy könnycsepp az arcomon

George keze az arcomhoz nyúlt. A tenyere majdnem akkora, mint az én arcom. Elmerül benne. Közelebb hajolt. A homlokunkat egymásnak támasztotta.

- Szeretlek Klechery.- suttogta a számra

Egy meleg érzés járt át. Beleborzongtam az érintésébe. A szánkat összetolta. Adott rá egy hosszú csókot. Még könnyeztem. De nem sírtam. Mikor elváltak ajkaink megszólaltam.

- Rohadtul megijesztettél.

- Ez volt a cél. így élvezetesebb.

- Weasley...- nyomtam most össze én a szánkat- Tudod mióta várok már erre?

- Fred jobbnak látta nekem elmondani, azonnal találkozni akartam veled.

Amilyen szorosan lehetett átöleltem. Láttam egy vörös hajkoronát mögöttünk, el akart bújni. Kivakartam magam George öleléséből.

- Most meghalsz Fred Weasley.- suttogta

George alig bírta visszafojtani a nevetését én közben elkaptam Freddy-t.

- Frederik Weasley!- a szemem színe kékbe ment át- Ismered annak a szónak a fogalmát, hogy titok?

- Nyaggatott!

- Ez nem mentség!

George diszkréten nevetett.

- Emily!!! Ne rángass!

- Igaz. A barátom ikerpárja vagy.

George nézett. Felé fordultam és mosolyogtam. Ő felém közeledett megfogta a kezem és egy gyors puszit adott a számra.

- Aranyosak vagytok.- szól Fred

Mosolyogtam vele együtt, de aztán komolyra fordul az arckifejezésem.

- Komoly gond van.- vettem halkabbra a hangnemet- Már az ötödik Mardekáros jelentkezett ki a Roxfortból.

- Azt gondolod, hogy tudjuk ki visszatér?- kérdik kórusban
Hogy vannak ilyen jó szinkronban?

- Biztos. Fel kell kötnünk a gatyánk. Itt harc lesz. Csak nem tudni mikor.

Nekem jobban tetszenek rövidebb hajjal.
A mai rész ennyi lenne. A kövi részben leírom, hogy mire jutottak a gyűlésen 😉