𝙰 𝚑𝚊́𝚛𝚘𝚖 𝚋𝚊𝚓𝚔𝚎𝚟𝚎𝚛𝚘̋ //𝚆𝚎𝚊𝚜𝚕𝚎𝚢 𝙺𝚕𝚎𝚌𝚑𝚎𝚛𝚢 𝚃𝚛𝚒𝚘́//

THE END

✨Csodám✨

Nem tudtam rajta túllépni. Sworx halála engem traumaként ért. Megkedveltem. Egészen közel állt hozzám. A pálcáját a kezemben fogva sírtam a holttesténél. A szemeit lehajtottam, majd fel álltam.
- Aki az utamban áll megölöm Sworx.- törlöm le a könnyeim
Az aurám innentől állandós társamként fonta körbe a fiú pálcáját, majd megkerestem a többieket.

Ekkor... ekkor törtem össze végleg.

Az egész Weasley family egy holttest felett gubbasztott, ott volt még Potter, Hermione, Klaus és Annie. Annie sírt.
Fred feküdt a földön.
- Nem Nem NEM!- rohantam oda.
Én és George borultunk legjobb barátomra. George felpillantott. Azonnal nekem ugrott és átölelt. Sírt, én is sírtam, közben közben Fred nevét motyogva.
- Sworx... nem tudtam megmenteni. MIATTAM HALT MEG!- ordítom a levegőbe
- Shhh.- csitít simogat a hátamon
- Miért minden ilyen kegyetlen?- sírok
Hallottam, ahogy kedvesem a nyakamba borulva sír és nyugtat. Kezünket össze kulcsolta.
- A pálcám is eltörött! Annyira szerencsétlen vagyok. Pedig az a hármunk szimbóluma volt.
- Nem voltam elég ügyes. Nem tudtam megmenteni Fred-et.
- Nem a te hibád Weasley.
Szemébe néztem. Ő a két kezét az arcomra helyezte.
- De a csodámat meg fogom védeni bármi áron.- célzott rám
- Ígérem megvédelek.
Megcsókolt.
Én meg vissza.

Kint kisebb hangzavar keletkezett. George-val egymás mellett álltunk.
Voldemort megjelent. Iszonyatosan nagy düh áramlott ki belőlem. Ezt mindenki érezte, azt a feszültséget, azt a dühöt egyetlen személy iránt. Voldemort iránt.
Fel sem tudom fogni, hogy ilyen ember hogy tud megszületni...

Egy csata második felvonás kezdődött, majd Potter végzett a minden rossznak okozójával.
George-val megpecsételtük a napnak a végét egy csókkal. Én, George, Klaus és Annie haza utaztunk. Anyát épségben találtuk. Ez nagy megkönnyebbülést okozott nekem. Pár napig ott pengettük az időnket, majd mi ketten visszamentünk a boltot vezetni.

Weasley varázsvicc vállalat.

Jól hangzik nem?

Egy gyerekkori álom, ami valóssággá vált.
Három fiatal tervezte, sajnálatos módon az egyik elhunyt.

Az évek gyorsan teltek. Közben észre vettük, hogy tényleg felnőttek lettünk.
Én és George összeházasodtunk
Annie és Klaus összeházasodtak
Daniel és egy iskolástársunk összeházasodtak

Bátyámmal és legjobb barátnőmmel hetente találkozunk. Minden hétvégén egy családi ebédre.

Nekem és George-nak három gyermekünk született.
Weasley-Klechery Fred
Weasley-Klechery Jack
(Kettő ikerpár)
Weasley-Klechery Enola

A két idősebbik idén kezdik a roxfortot. Már a vasútállomáson állunk. Jack és Fred egyszerre bökött meg.
- Anya! Ha két külön házba kerülünk mi ki fogunk készülni!
- Épp ezaz! És hogyha Mardekárba kerülünk félünk, hogy apa mérges lesz. Tudtommal az egész Weasley család Griffendéles volt.
Csak mosolyogni tudtam.
- Weasley-Klechery Fred. Te apád ikertestvéréről kaptad a neved.
Akaratlanul is bekönnyeztem.
- És te Weasley-Klechery Jack, egy nagyon erős Mardekáros férfitól örökölted a neved. Aki eme pálca tulajdonosa volt.- mutatom meg nekik.- Nem az számít, hogx melyik házba kerültök. Az számít mi van legbelül.- böktem meg mindkettőnek a mellkasát.
- Rendben anya!- bátorodtam fel.
- Nos fiúk, lekésitek a vonatot!- szól nekik George kedvesen
Egy évvel fiatalabb lányunk szó szerint rajta lógott. Enola nagyon apás.😅
- Ügyesen Bátyóim!!!!!- integet a két kis vörösnek a lányom.
- Szerinted hova kerülnek?- ölel át George
- Hát, ha ti ketten Griffendélesek voltatok bármi lehet.
Kuncogni kezdett.
- Én Griffendéles leszek!!!- mosolygott Enola
- Az tény, hogy bátor vagy.- kócolom össze a haját
Vissza mosolygott rám. Vörös fürtjeit meg igazította, majd rám mosolygott.
Az arcvonásai, a szemei, a beszéde.
Ugyanolyan, mint én kiskoromban.

Hozok még egy részt...