Bella köszönés nélkül végig rohant a hotel folyosóján. A személyzet ijedten ugrott el útjából, majd méltatlankodva utána szóltak valamit saját nyelvükön. A lány nem figyelmét túlzottan lekötötte célja, minthogy a személyzetre figyeljen.
- Bocsánat, elkérhetném egy szobának a kulcsát - esett neki a porta pultjának. A hirtelen lendülettől mindkét hölgy felkapta fejét és elkerekedett szemmel mérte végig a kifulladt lányt. Haja kócos volt és szaporán vette a levegőt.
- Melyik szoba lenne az? - törte meg a feszült csendet, a bátrabb recepciós. Vékony ujjaival már billentyűzete fölött körözött, hogy rákereshessen a rendszerben a tulajdonos nevére.
- A számot nem jegyeztem meg, de Nick Jonassal vagyok elszállásolva ott. Tudják a barátom elég feledékeny és most is, mint mindig, itt hagyta a telefonját a szobában - játszotta el az esetlen kislány szerepét Bella. Haját hátra dobta és szemét megforgatta, mintha tényleg komoly problémája lenne.
- Parancsoljon - nyújtott át a hölgy egy kártyát, mit arany csík keretezett. - Oda talál? - kérdezte végül, még mielőtt útjára engedte volna a szőke lányt. Bella bólintott, megköszönte és már ment is a lift felé. Gyorsan végig szelte az előteret, de minden lépésénél maga mögé nézett. Pupillája kitágult és a kártya falevélként remegett kezében. Ahogy beszállt a liftbe vett egy mély lélegzetet, majd lassan kifújta. Ezt addig ismételgette, míg a szerkezet hangos csilingeléssel meg nem állt és ki nem nyitotta ajtaját. Amint kilépett a folyosóra az első dolga az ott lézengő emberek felmérése volt. Miután senkit sem ismert fel valamivel nyugodtabban elsétált Auróra és Nick szobájáig. A laminált kártyával kinyitotta a zárat és miután belépett azonnal be is csukta. Először óvatosan körbe fordult. Minden szobába benézett Nicket keresve, de sehol sem találta meg. Visszament a hálószobának kialakított nappaliba, majd sóhajtva az ágyra dőlt. Vállait leengedte szemét egy percre behunyta és próbálta lecsitítani gondolatait.
- Na jó, ha elkezdtem akkor már csináljuk végig - jelentette ki felülve az ágyon. Haját egy copfba fogta, és odatérdelt a két, fekete utazótáskához. Mindkettőt kinyitotta és beletúrt ellenőrizve tartalmukat. Elővette pénztárcáját, aztán Nick táskájának oldalába csúsztatta az énekes bankkártyáját, amit még a riportertől kért el.
- Hú, ez biztos Auróráé! Nick sosem hordana ilyen pulóvert - húzott ki egy kék, kapucnis, kissé bolyhos pulóvert, majd grimaszolva visszaejtette a táskába. Behúzta a zipzárját, vállára lendítette azután felkapva a kis kártyát távozott a szobából. Sietve átment sajátjukba, és ledobta a táskát. Kivette farzsebéből Auróra telefonját és a lány ruhái közé rejtette, miután kikapcsolta. Kinyitotta a közlekedőben lévő elhúzható szekrényt, majd a lehető legközelebb tette a falhoz Auróra holmiját, hogy még véletlen se legyen szem előtt.
Keze remegett, alig tudott megállni a lábán, de még is ott éledezett benne a győzelem mámorító öröme. Tudta, hogy még sok dolgon bukhat el a terve, de bízott magában és a fiúk naivitásában. Elment megmosni kezét, mikor Joe toppant be a helyiségbe.
- Szia. Szedd a cuccod, mert pár perc múlva már a reptéren kell lennünk, mert indul a gép!
Bella megfordult, magára erőltetett egy mosolyt és bólintott. Levette maga mögül a kis polcról holmiját, betette ágya melletti bőröndjébe. A szerte hagyott ruháit belehajtogatta a többi közé, végül pedig cipőit csomagolta vissza. Felvette mályva színű kardigánját, orrára rakta tört fehér napszemüvegét és indulásra készen az ajtóba húzta bőröndjét. Neki dőlt a falnak és kistáskájából előhúzta telefonját. Művészien pózolva készített magáról egy fotót, amit feltöltött az instagram oldalára, alá rengeteg hasthaget írva. A fényviszonyok hibáit eltűntette pár filterrel és megjelölte rajta a jonas fivéreket is a több nézettség és like reményében.
- Hali, - nyitotta rá Bellára az ajtót Nick. A lány ijedten ugrott előre. Már hangosan fel akart háborodni, de meglátta a fiatal énekest és inkább elmosolyodott kiabálás helyett.
- Szia - köszöntek egyszerre Joe és Bella.
- Nem láttátok Aurórát? Nincs a cucca a szobában és nem találkoztam vele az interjú óta.
Miközben Nick beszélt szinte minden második szónál végig szántott zselézett barna haján. Tekintete egy pillanatra sem állapodott meg egyikőjükön sem. Folyamatosan mögéjük nézett abban reménykedve, hogy barátnője valahonnan előkerül.
- Én nem, de veled jöttem vissza is - fordult el Joe. A fiatalabb énekes Bellára nézett és könyörgőn összehúzta szemöldökét.
- Tudod, nem így akartam neked elmondani - kezdett bele Bella nagy levegőt véve.
- Mi történt? - lépett beljebb a férfi lecsúsztatva válláról táskáját, ami hangosan a földre esett. Vélhetően a legrosszabb forgatókönyvek keltek éltere Nick képzeletében, mivel lesápadt és egyre gyorsabban vette a levegőt.
- Aurórával leültünk ebédelni egy étterembe, ahol meghallott titeket a rádióból. Nem tudom miért, de egyszer csak felállt és megpróbált elmenni. Annyit mondott, hogy ő ezt nem csinálja tovább. Megakartam vele beszélni a dolgot hátha tudok segíteni, de ő makacsabb volt és ott hagyott.
- MI!? Hova ment? - lépett közelebb az énekes Bellához. A lány lebiggyesztette ajkát, szemét tágra nyitotta és egy apró könnycseppet erőltetett ki magából.
- De ez már órákkal korábban volt. Sajnálom, próbáltam megállítani, de... - itt megállt és szipogva lenézett a padlóra.
- Nem ez lehetetlen - rázta meg fejét Nick, miközben bekötött kezét homlokához emelte. Azonnali magyarázatot akart követelni Bellától, de a síró lány legfeljebb együttérzéssel tudott volna szolgálni. Bármiért is tette ezt Auróra az csak az ő hibája lehetett. Lenyúlt telefonjáért és azonnal barátnőjét kezdte hívni.
- Ki van kapcsolva? - nézett le a készülékre, amiben egy női hang beszélt a további lehetőségekről, ezt követte az éles sípolás, de Nick egy szót sem tudott szólni, csak megszakította a folyamatot és visszacsúsztatta pulóvere zsebébe telefonját. Felvette vállára táskáját és némán távozott.
- Most meg hova mész? - kiáltott utána bátyja, de válasz már nem érkezett. Nick végig trappolt a folyosón egészen a liftig. Megnyomta a hívógombot és várt. Felnézett az ajtó feletti számlálóra. Próbált magyarázatot találni Auróra tettére, de semmi nem jutott eszébe. Emlékei közt keresgélt hol szúrhatta el, vagy hol nem vett észre bármilyen apró jelet, ami erre utalhatott volna. Látta maga előtt az előző estét, ahogy kézenfogva sétálnak. A park fényei megcsillantak a nő haján. Mosolyától szeme ragyogott és minden szó, ami elhagyta ajkait mágnesként vonzotta Nicket. Emlékezett mindenre, ami előző este történt. Újra érezni vélte azt a békességet és melegséget, ami mellette töltötte el, de felhangzott a lift jelzője és visszarántotta az énekest kétségei és megválaszolatlan kérdései közé. Beszállt és megnyomva a földszint gombját neki dőlt a hideg falnak.
Miért? - ismételgette megállás nélkül, de választ nem talált rá. Mit rontottam el? - tette fel a következőt egy újabb emlék zuhatagba merülve. Felidézte mikor ott ácsorogtak az étterem előtt és Auróra meglepetten állapította meg, hogy Nick járt már Kínában. Mikor felhúzta szemöldökét apró ráncok jelentek meg homlokán, de közben szája sarkában kis öröm gödröcskéi jelezték elfojtott nevetését. Annyira szívesen visszament volna abba a pillanatba az énekes, de eszébe jutottak Bella szavai: Előtte arról beszéltünk, hogy mikor indulnak repülők vissza Los Angelesbe. Szóval szerintem a reptérre.
Túl hihetően adta elő ahhoz, hogy hazugság legyen, de Nick akkor sem akarta elhinni, hogy barátnője képes lett volna megjátszani magát, hogy végül felüljön a legkorábbi járatra és hazamenjen Los Angelesbe.
A lift ismételt csilingelése szakította félbe gondolatait. Ellökte magát a faltól. Minden mozdulattal egyre nehezebbek lettek léptei. Nem foglalkozott senkivel és semmivel. Az emberek beszélgetése, a hotel alapzaja összemosódott, homályossá vált. Nick úgy érezte magát, mintha víz alá kényszerítette volna valaki és nem engedte volna a felszínre jönni. Táskája lépésről-lépésre jobban húzta vállát. Minden lélegzetvételnél egyre nehezebben jutott el a levegő tüdőjéig.
Amint a recepcióhoz ért lecsapta a pultra szobája kártyáját, majd köszönés nélkül távozott. Valami halk elfolyt kérdést hallott még háta mögül, de nem érdekelte annyira, hogy visszaforduljon. Kitolta maga előtt az ajtót és kilépett az utcára. A hotel előtti parkolóba pont akkor gurult be egy mély vörös, Ferrari FXX. Más helyzetben Nick megdicsérte volna az autót és a nőt is, aki éppen kiszállt belőle, de jelen esetben legkisebb gondja is nagyobb volt, mint idegeneknek megjegyzéseket tenni.
Pár perc múlva már a reptér tágas, égbenyúló kupolája alatt ment el a kávézók és szuvenír boltok mellett. Nem akarta megvárni testvéreit inkább átverekedte magát a rendszeren, az ember tömegen, valamint az ellenőrző pontokon. Már csak pár méter választotta el a hangártól, ahol fehér repülőgépük várt rá, mikor valaki megállította.
- Nick, minden rendben? - kérdezte az ismerős hang. A férfi megfordult és Kevin összehúzott tekintetével találta szemben magát. Felsóhajtott, majd elkezdte keresni a legrövidebb magyarázatot bátyjának. Legszívesebben már a gépen lett volna, hogy zenét hallgatva az ülésbe süppedjen és megszabaduljon gondolataitól, testvéreitől és mindentől, ami körül veszi. Dühös volt Bellára, mert nem szólt neki korábban. Dühös volt a világra, mert hagyta Aurórát elmenni, de legfőképp saját magára, amiért elüldözte a nőt, akiért bármit megtenne.
- Hát hogyne.
Hangjából kiérződött az irónia. Kevin felhúzott szemöldöke jelezte, hogy megértette a célzást és addig nem fogja elengedni, míg meg nem magyarázza.
- Auróra lelépett.
Miután kimondta már indult volna fel a gépre, de Kevin megragadta a kezét megállítva ezzel, és végül maga felé fordította. Nick kirántotta kezét szorításából, ezt követően pedig végig simított pulóverének ujján.
- Felszállt az első gépre és elment haza Los Angelesbe. Ennyi - tárta szét karját. Kevin összefonta mellkasa előtt kezét és rosszallón végig mérte öccsét.
- Most nem kamuztál - állapította meg végül. Nick a magamba lendítette kezét és égnek emelte tekintetét. Már azon gondolkodott, hogy egy szó nélkül lelép ő is és felszáll egy másik gépre, csak hogy megszabadulhasson bátyjától.
- Mehetek? - kérdezte könyörgőn. Abban a pillanatban úgy festett, mint egy kihallgatáson ülő személy, akit már vagy három órája vallatnak.
- Nem!
- Jó akkor majd út közben megbeszéljük, ha továbbra is az irgalmas szamaritánus szerepét akarod játszani - mondta a fiatal énekes. Megfordult és fellépett a repülő lépcsőjére. Táskáját háta mögé tűrte, hogy fel tudjon szállni. Mikor meglátta a magányosan kávézgató pilótát bólintott, majd elfoglalta helyét. Próbált olyan ülést választani, ahova csak ketten lehet ülni. Letette a külső székre táskáját, aztán beült az ablak mellé. Elővette telefonját és még egyszer utoljára megpróbálta felhívni barátnőjét. A vonal továbbra sem volt kapcsolható, így inkább feltette fejére szürkés fejhallgatóját, elindította a zenéit, majd felhangosította. Fejét neki támasztotta kezének és belebambult a reptér egyhangú aszfaltjába. Az volt az a pillanat, mikor a zene elnyomta gondolatait. A világ elnémult, szinte megszűnt létezni körülötte. A dalok egymást követték, nem hagyva gondolatai előtérbe kerülni.
Nick a mellkasát szétfeszítő fájdalmat megpróbálta elnyomni kisebb-nagyobb sikerekkel. Vette egy mély levegőt, majd kifújta és ezt ismételgetve igyekezett kontrolálni érzéseit. Nem volt már gyerek, hogy sírjon, de még sem tudott nemet parancsolni magának. Egyszer csak egy forró könnycsepp szántotta fel arcát, amit miután észrevett azonnal le is törölte. Felgyorsult légzése és egyre jobban szét feszítették a megválaszolatlan kérdések. Semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy miatta szállt fel arra a repülőre a nő és tart éppen vissza Los Angelesbe.
A következő pillanatban felhangzott fejhallgatójából a dal, amit még előző nap a hotelszobában hallgatott. Erről eszébe jutott, ahogy Auróra belibbent az ajtón abban a gyönyörű szoknyában. Emlékezett, ahogy letekerte kezéről kötését. Érezte kézfején a lány puha érintését. Maga előtt látta aggódó tekintetét. Ahogy egyre jobban belemerült az emlékbe észre sem vette, hogy már a többiek is felszálltak. Senki nem ment oda hozzá, hogy Auróráról kérdezzen. Senki nem ült le mellé, hogy róla kérdezzen. Abban a percben Nick örült is a többiek elszigetelődésének. Semmi szüksége nem volt sajnálkozó és álegyüttérző szavakra. Azzal nem tudja visszahozni barátnőjét. Pedig semmi mást nem szeretett volna jobban ennél.
A gép lassan elindult és ahogy kiértek az egyenes felszálló pályára a pilóta óvatosan felhúzta a levegőbe emelve ezzel az egész szerkezetet. Az autókat felváltották a házak fénylő ablakai, majd a háztetők szürke padlói és végül a mélyen ülő felhők alja.
Nick elnézett testvéreire, akik mintha mi sem történt volna nevetve vették elő a francia kártyát. Joe átkarolta Bellát és mielőtt még megnézte volna kártyáit nyomott egy apró csókot arcára. A lány neki döntötte fejét a férfi vállának, de a lapok helyett inkább Nick felé nézett. Mikor összetalálkozott tekintetük megcsillant a lány pillantásában a szomorúság halvány sugara. Az énekes azonnal elkapta fejét, majd behunyta szemét és homlokát a hideg ablaknak támasztva próbált megszabadulni nyomasztó és egyre fájdalmasabb gondolataitól, amik megállás nélkül őt okolták a történtekért.