A nő rádőlt barátja vállára és becsukott szemmel élvezte, hogy körül lengi szerelme jól megszokott illata, hogy bőrén érzi minden levegővételét, hogy hallja nyugodt szívverését. Abban a pillanatban jött csak rá mennyire is hiányzott neki ez az érzés. Mikor szavak nélkül is tudták a másik érzéseit, hiszen a kimondott szó sokszor csak elrontja a hangulatot. Ennek ellenére még is szükségük volt rá. Sydneyben bebizonyították, hogy jobban, is mint gondolták volna. Csak akkor gondolt bele, hogy a ki nem mondott érzéseknek mekkora súlya tud lenni. Eszébe jutott a pillanat, mikor csak állt Nick előtt ledermedve és sejtése sem volt, miért félt még az összeköltözés ötletétől is. Jobban bele gondolva még mindig nem tudná, miért mondana nemet, de abban biztos volt, hogy nem egyezne bele. Félelme erősebbnek bizonyult szerelménél.
Gondolatai csak az összeköltözés rémisztő gondolata körül keringtek. Agya újra és újra lejátszotta az elképzelt képeket ahogy a sok doboz közt ácsorog egyedül egy üresen kongó, fehér szobában. A dobozok oldalára kettejük neve van fekete filccel felfirkantva. Tehetetlenül forgolódik a sok dolog közt. Fogalma sincs mit kezdjen velük. Sehol egy bútor vagy kezdő pont, ahonnan elindulhatna. Nick pedig ismételten otthagyta. Elment elintézni valamit. Valamit, ami fontosabbnak bizonyult nála. Egy eddig ritka érzés kerítette hatalmában Aurórát. Gyomra megremegett, bőre kihűlt és arca teljesen lesápadt.
- Minden rendben? - fordult felé Nick. A nő kizökkent képzeletének homályából és újra a jelenre koncentrálhatott. Arra, ahol egyetlen doboz sem volt. Egyetlen üres fehér fallal vagy szobával sem kellett találkoznia és Nick is ott ült mellette szorosan magához ölelve őt. Itt nem kellett farkasszemet néznie félelmével.
- Igen persze - válaszolta Auróra bólintva. Barátja elmosolyodott, majd lágy csókot adott arcára.
- Tudod, - kezdett bele Nick - mióta megkérdeztem, hogy - vett egy mély levegőt, majd átgondolta mit is akar mondani pontosan - hogy szeretnél-e összeköltözni velem teljesen máshogy viselkedünk - fejezte be végül. Auróra elengedte barátja kezét és kiegyenesedve felé fordult. Kék szemének csillogása azonnal árulkodó jel volt az énekes számára.
- Nick, - szólalt meg a nő szája szélét rágcsálva - nem voltam veled teljesen őszinte se Sydneyben se a Salamon-szigeteken, ahogyan otthon sem. - Miközben mondta hangja néhol megremegett. Bal kezével folyamatosan másik kezét piszkálta, és ne mert barátja szemébe nézni.
- Mikor megkérdezted - vett egy mély lélegzetet Auróra. Agya folyamatosan újabb és újabb kifogásokon dolgozott, elnyomva benne az igazságot, ami mindennél jobban fel akart törni. Az igazságot, amit nem tudott még mindig megfogalmazni sem. - megijesztettél és nem tudtam mit kéne mondanom. Sosem fordult meg ez a fejemben, hiszen úgy tűnt, hogy neked elég, ami köztünk volt eddig - magyarázta elhitetve saját magával is. Szíve zakatolt és gyomra egyre kisebbre zsugorodott. A szerelem pillangóit felváltották a félelem erős öklei.
- De azóta eltelt majdnem egy hét - nézett rá Nick. Tekintete magyarázatért és a teljes igazságért könyörgött, de Auróra tudta, hogy nem képes elmondani mit érez, ha ő sem tudja pontosan.
- Igen tudom és egy csomót gondolkodtam rajta - sóhajtott fel a nő. Gyászos sóhaja mindent elárult a folytatásról.
- Még mindig nem a válaszod ugye? - tette fel a kérdést az énekes. Nick kezdte úgy gondolni, hogy egyszerűbb lenne feladnia és felhagynia az összeköltözés gondolatával is.
Auróra megrázta a fejét, majd elmosolyodott. Az énekes lelkét átjárta a megkönnyebbülés, még is volt ott valahol mélyen egy nyomasztó gondolat. Úgy érezte, mintha ott lenne barátnőjében egy elfojtott, DE... amivel nem tud mit kezdeni.
- Nem, - mondta ki végül Auróra. - Vagyis nem tudom - javította ki magát beigazolva a férfi megérzését.
- Mi tart vissza?
A nő ismét vett egy mély levegőt. Bal kezével hátra tűrte szemébe lógó vörös tincseit. Ezzel is időt nyert gondolatai összeszedéséhez. Egyre nehezebb volt kikerülnie az igazságot, ami már majdnem kibukott belőle.
- Félsz elköteleződni? - tapintott rá a lényegre Nick. Auróra felkapta fejét és összeszorította ajkait. A férfi bólintott, majd elfordult.
A nehéz csend majdnem összenyomta Auróra szívét. Szemével folyamatosan barátja apró jeleit kutatta. Gondolatai már a férfi következő lépését találgatták. Lehet, hogy most akar szakítani velem? Most vajon dühös? Csalódott? Végig tudta, hogy ez a baj? Ő hogyan jött rá előttem? Mit akar csinálni? - cikáztak egymást üldözve az ötletek a nő fejében. Minden egyes kérdés után egyre nagyobb gombóc keletkezett torkában. Érezte, hogy most neki kéne mondani valamit, de egyetlen szó nem jutott eszébe, ami tökéletes lett volna. Olyan volt, mintha hirtelen elfelejtett volna beszélni.
- Nem vagy éhes? - törte meg a hallgatást Nick. Auróra egy pillanatra ledermedt. Eszébe sem jutott az evés az elmúlt egy órában. Valamiféle hátsó szándékot kezdett keresni a kérdésben.
- Ez egy nem - könyvelte el az énekes. - Auróra nem tudom miért nem bízol bennem - tört ki belőle.
- Bízom benned - állt ellen a nő, de mikor kimondta már tudta, hogy az egész hazugság volt.
- Akkor miért érzem azt, hogy nem mondasz el nekem semmit? Tegnap is olyanok voltunk, mint - megragadt, mert nem találta a megfelelő szavakat.
- Mint a gyerekek - egészítette ki Auróra, mire barátja bólintott és mosolyra húzta száját.
- Mint a gyerekek - ismételte meg Nick is. - Miért is veszekedtünk? - húzta össze szemöldökét az énekes. Auróra felidézte az emlék foszlányokat, arról az estéről. Eszébe jutott, egy homályos kép ahogy a mosdóban a hideg padlón ücsörögve kiabál a fiúval, majd az, hogy a liftbe rángatja a menedzserüket és Kevint, de a többire már nem igazán emlékezett. Kivéve azt a pillanatot, mikor este Nick karjai közé zárta és szorosan magához ölelve aludt mellette. Azt az emléket nem hagyta ott Sydneyben.
- Nem emlékszem túl sok mindenre - vallotta be Auróra elpirulva. Nick önelégült arcától egyre kellemetlenebbül érezte magát. Eddig sosem fordult elő, hogy a férfi józanabb lett volna nála. Ha lehetett volna kitörölte volna az egészet kivéve az este legvégét.
- Ha gondolod megismételhetnénk - húzta közelebb magához barátnőjét Nick. A kék szoknya susogva csúszott el a takaró anyagán. Auróra is elmosolyodott, majd közelebb hajolt és megcsókolta az énekest. Vékony ujjait a férfi combjára tette és végig simított rajta. Elvált ajkától és ránehezedve mellkasára hátra lökte. Mikor megérezte arcán barátja meleg kezét elillant félelme. A pillangók hirtelen kiszabadultak fogságukból és elöntötték a nőt szeretettel. Megfogta a férfi pólóját és lehúzva róla közelebb hajolt hozzá. Önmagán érezte testének forróságát. Minden lélegzetében hallotta szívének lüktetését, ahogy egyre gyorsul. Csak egy pillanatra nyitotta ki szemét, mikor meglátta Nick mosolyát.
Nem akarom elveszteni őt, de ha így folytatom el fogom. - bukkant elő egy gondolta elméje fedett részéről. Hirtelen rátört egy erős, fájdalom érzet és behunyta szemét. Megpróbálta kiverni fejéből a zavaró gondolatot. Újra megcsókolta a férfit, de már nem tudta elnyomni magában kétségeit. Nick szerelmes csókja sem feledtette el vele. Végül feladta a küzdelmet és nyomott egy utolsó puszit barátja borostás arcára. Felült ránehezedve a férfi csípőjére és hátra hajtott fejjel felsóhajtott.
- Mi a baj? Valami rosszat tettem? Vagy esetleg te ezen a héten... - nem fejezte be, mert Auróra megrázta a fejét. Erőt vett magán és leszállt barátjáról, majd elment a mosdóba.
- Nem hiszem el - jelentette ki Nick megforgatva szemét. - Mi a baj Auróra? - próbálkozott be ismét a lány után sietve. Bármennyire is igyekezett empatikus lenni egy halvány grimasz így is ott ült arcán. Válasz nem érkezett. Auróra becsapta maga mögött az ajtót.
A fürdő kékes-zöld fala, halvány virágokkal volt díszítve. A zuhany és a színtelen mosdókagylók egymás mellett voltak közvetlen a falnak szegezve hátukat. Középen puha, rövid szálú szintén kékes festésű szőnyeg pihent, Szőrei közt apróbb sár darabokkal, amiket Auróra hagyott ott még mikor átöltözött. Rövid farmer nadrágja és világos pólója ott várt rá a csap alá betűrve. Gyorsan megszabadult egyre kényelmetlenebb szoknyájától és a lehető leggyorsabban magára öltötte átlagos kinézetét. Haját a zsebéből előhalászott fekete hajgumival egy copfba kötötte, majd neki támaszkodott a csapnak és felnézve a tükörbe saját magát kezdte tanulmányozni.
Szeme égett, alsó ajka kisebesedett és haja még mindig össze-vissza állt. Kezei remegtek és a harminc fok ellenére kirázta a hideg. Szíve zakatolt és lélegzete szabálytalanná vált. Ahogy egyre tovább nézte saját képmását egyre rosszabbul érezte magát. Lejátszódott előtte az elmúlt pár nap eseménye, és minduntalan arra jutott, hogy totális bukás az egész. Szinte már hallani vélte Nick kiabálását, ahogy megelégeli viselkedését és magára hagyja. Az volt a legrosszabb benne, hogy teljesen jogosan tenné.
Egyszer csak halk kopogtatás töltötte be a mosdó kis légterét. Auróra megfordult és barátjával találta szemben magát. Nick hozzá képes tökéletesen festett, pedig mikor belépett a hotelszobába a férfi sokkal rosszabbul festett, mint ő.
- Auróra, nekem elmondhatod bármi is bánt. Nem fogok rád megharagudni, csak mondd el kérlek! - lépett közelebb hozzá Nick. Megfogta a nő remegő kezét és sajátjába ejtette, majd ujjaival szorosan körül zárta. Barna szeme nyugalmat sugárzott, míg tartása magabiztosságáról árulkodott. Az egész férfi jelleme biztonságérzetet nyújtott Aurórának, még sem volt képes kinyögni semmit sem.
- Mi ez az egész Auróra? - könyörgött tovább a férfi. A nő elfordult, és csitítani próbálta gondolatait, de sehogy sem sikerült.
- Nick, mit tennél, ha úgy éreznéd, hogy minden lépéssel egyre messzebb taszítod magadtól azt az embert, aki a világot jelenti neked? - mondta ki végül Auróra. Lelke felszabadult. Gondolatai elillantak és már csak barátjára tudott koncentrálni. A férfi elmosolyodott, majd bólintott.
- Valószínűleg valami hatalmas baromságot.
Auróra felkuncogott és elengedve Nick kezét közel bújva hozzá átölelte. Még mindig nem volt rajta póló így tisztán érezhetővé vált a dezodor férfias illata. Az énekes nyomott egy puszit barátnője feje búbjára.
Pár percig a kellemes csend uralkodott az egész hotel szobán. Senki nem toppant be váratlanul. Egyikük telefonja sem szólalt meg és még a világ vége sem szakította el őket egymástól. Végre kiélvezhették a pillanatot a legvégéig.
- Még mindig nem vagy éhes? - kérdezte Nick, mire Auróra kissé eltolta magától a férfit.
- Nem, de ha te igen, akkor lemehetnénk keresni valami jó éttermet - egyezett bele a nő. Nick bólintott és hátra fordult fekete táskájához. Mivel Joe nyitva hagyta könnyen kihúzott egy tiszta, fekete felsőt. Auróra lehajolt mellé és kivett még valamit a táska aljáról. A sötét baseballsapkát feltette barátja fejére. Nick közelebb akart hajolni hozzá, hogy megcsókolja, de ő belehúzta szemébe a sapka sültjét. Mikor a férfi megtorpant Auróra nevetve kikerülte és fellendítette vállára táskáját.
- Mehetünk? - kérdezte kinyitva a szoba barna ajtaját.