A stúdió épülete egy egyszerű pár szintes ház volt Los Angeles szívében. Auróra egész könnyen megjegyezte, hol van és hogyan tudja a leggyorsabban megtalálni barátját. Szinte már gondolkodás nélkül fordult egyik folyosóról a másikra, miközben végig telefonját nézte. Belépett a liftbe, majd megnyomta a hármas számot a panelen és a falnak dőlve várt. Fülében egy fekete fülhallgató volt, aminek segítségével vissza tudta nézni a délelőtti tudósításukat. Elégedett volt a produkciójukkal. Szinte minden benne volt, aminek benne kellett lennie. Olyan sokszor nem is botlott meg a nyelve, de még azon csiszolnia kellett, hogy ne másra figyeljen és tekintetét folyamatosan a kamerán tartsa, mert az furcsán nézett ki, mikor elpillantott Scott mellett Nickre.
Éles csengetés jelezte, hogy a lift megérkezett a kívánt magasságra. Eltette telefonját, ellökte magát a faltól és elindult a fényes folyosón. A falakon különböző lemezek lógtak üveg keretek mögött és mindegyik alatt ott díszelgett a készítő neve, valamint az album címe és kiadási évszáma. Az unalmas órái alatt, mikor Nickre kellett várnia volt ideje mindet szemügyre venni. Akadtak köztük kifejezetten érdekesek, mint például a One Direction egyik albuma, de egyik kiszögelésben észrevette eldugva a régi The Beatles kis lemezét is. Nick megígérte neki, hogy majd körbe vezeti, de azóta nem volt valami sok ideje rá, így a fölösleges óráiban egyedül körbe vezette magát. Menetközben zsebébe rejtette fülhallgatóját és kezét mellé dugta. Nem érezte magát jól, ha kezei céltalanul csak lógtak mellette. Valahol azt olvasta, hogy ez a szégyenlősség egyik jele, de máshol meg azt mondták, hogy csak szimplán jól esik, ha valami alulról tartja az ember kezét, mert így kisebb súly nehezedik a vállra. Az utóbbinak nem látta sok értelmét, hiszen mindenhogyan a válla tartja meg.
Ahogyan egyre hangosabban hallotta a fiúk énekhangját tudta, hogy egyre közelebb ért. Épp az első közös számukat énekelték el újra.
Egy balek vagyok neked. Egy szót szólsz és bárhová elmegyek vakon. Egy balek vagyok neked. Bármilyen útra térsz tudod, hogy megtalálsz.
Auróra belépett és végig nézett rajtuk és egy mosollyal köszönt barátjának. Nick intett kezével, így sikerült meglöknie a mikrofont, amit végül Joe kapott el. Lába beakadt Kevin gitárjának zsinórjába, ahogyan ellépett, hogy megfogja az állványt. A lendülettől kirántotta a kábelt hangszeréből. Ezt egy éles sípolás követett, majd Kevin méltatlankodó káromkodása. Nick elesni készülő bátyja felé nyúlt, és megragadta ruhája ujját. Így sikeresen megtartotta egyensúlyát és megmentette a becsapódástól, ami még nagyot szólt volna, mert pont mellette volt Nick dobfelszerelése. A menedzser, valamint a hangmérnök rémült arccal várták a baleset végkimenetelét, ezalatt Auróra megpróbált nem hangosan nevetni. Nem is Nick lett volna, ha nem löki le a mikrofont.
- I'm a sucker for you! – énekelte bele Nick végül a megmentett mikrofonba, ami csak hab volt a tortán Aurórának.
- Jó napot! – köszönt nevetve Henrynek és a mellette lévő dolgozónak. Kezét csípőjén tartotta és szemöldökét összehúzta. Látszott rajta, hogy egy ideje már nyüstöli a fiúkat, de nagy eséllyel sikertelenül. A technikus kezeire támaszkodva előre dőlt a keverőpultra és onnan próbálta felmérni a károkat, amiket még a rendrakás közben okoztak a testvérek.
- Szerbusz Auróra. Bemutatom a Jonas csapat új tagját Stuartot. Ő felelős azért, hogy a turnékon és minden felvételen jól szóljanak ezek a... - kis szünetet tartott, míg végig nézett a fiúkon. Joe még mindig a gitár zsinórját próbálta leszedni lábáról, míg Kevin a hangszert nézegette, hogy nem ment-e tönkre. Ez alatt a legfiatalabb Jonas a mikrofon kábeleivel szenvedett, amit sikerült összetekerniük a gitáréval. – Nem is tudom mit mondjak rájuk. Már vagy három órája próbálunk felvenni négy darab 3 és fél perces számot, de olyanok, mint az óvodában. Ha nem Nick akkor Joe, ha nem Joe akkor Kevin bénázik el valamit. – masszírozta fáradtan sóhajtozva homlokát.
A lány és Stuart kezet fogtak, majd bíztatón Henryre mosolygott.
- Higgye el ők nagyon próbálkoznak, de ismeri a mondást nem azért nem játszunk, mert öregszünk, hanem azért öregszünk, mert már nem játszunk. – mondta, mire a férfi arcán is végre megjelent egy halvány mosoly. Az elmúlt hónapokban volt lehetősége jobban megismerni azt a rettegett menedzsert és úgy érezte Nick túl reagálja a felé irányuló utálatát. Álltalában csak jót akart nekik. Persze elég akaratos és öntörvényű volt és Nick is hasonlóan a saját szabályai szerint szeretett élni ezért is volt érthető a köztük lévő súrlódás. Idővel ezen is tudnak majd talán segíteni.
A nagy pillanatot egy újabb hatalmas puffanás szakította félbe. Hirtelen mindenki a kis üveg mögötti állapotra fordította tekintetét. Senkit nem láttak, csak Kevint, ahogyan röhögve állt középen.
- Jaj ne, ne, ne, ne. Légyszi mondjátok, hogy nem estek rá arra a dobozra. – esett pánikba Stuart. Látszott rajta, hogy még nem szokta meg a testvérek körül lévő folyamatos felfordulást.
- Na megyek, megnevelem őket. – nyitotta ki a kis ajtót nevetve Auróra. Ahogy belépett meglátta Joet és Nicket a földön fekve. Egyszerűen képtelenek voltak felállni. A zsinórók már mindkettőjükre rátekeredtek, de nem is ezt volt a legnehezebb legyőzni. Joe annyira nevetett, hogy már tiszta vörös volt az arca. Nick viszont közvetlen Joe alatt feküdt így esélytelen volt, hogy feláll.
- Szia Kevin. – köszönt kedvesen.
- Szia. Esküszöm nem az én tesóim. Azt sem tudom mit keresek én még itt. – mondta széttárva kezeit. A lány szélesen elmosolyodott, majd letérdelt a két férfi mellé.
- Jól vagytok? – kérdezte figyelmesen leszedve Nick válláról a mikrofont. Kihúzta belőle a vezetéket, majd lerakta maga mellé. Joe még mindig nem bírt megszólalni sem, de öccse egyre nehezebben tudta tartani súlyát még úgy is, hogy hátán feküdt.
- Persze. – érkezett az erőtlen válasz barátjától. – Csak megkérhetlek, hogy... - nem tudta befejezni, mert Joe rátenyerelt mellkasára kiszorítva belőle minden szuszt. Auróra óvatosan letekerte róluk a vastag fekete kábeleket, majd felsegítette az idősebbiket. Lassan Nick is feltápászkodott és megigazította ruháját. Barátnője közelebb lépett hozzá, és erősen magához ölelte. Érezte férfias illatát és gyengéd érintését hátán, ahogyan átkarolta. Hallotta minden egyes szívverését, mikor mellkasának döntötte fejét. Néha elgondolkodott rajta vajon milyen lenne hallani a gondolatait. Voltak pillanatok, mikor kíváncsi lett volna rá. Egyes tulajdonsága még mindig rejtély volt Auróra számára.
Egész délután arra várt, hogy végre eljöhessen ide. Megbeszélték, hogy miután mindketten végeznek elmennek valahova csak úgy ketten, mert már régen sikerült megszervezniük bármilyen közös programot, amin csak ők ketten voltak. Mindig bezavartak a testvérei vagy esetleg Auróra barátai. Az a két szem, akik voltak.
- Áll még a délután ugye? – kérdezte egész közel hajolva hozzá az énekes.
- Persze. El sem tudod képzelni mennyire vártam már. – mondta zavartan. Mindig ilyen közvetlen volt vele, de mikor ott voltak a férfi testvérei is valamivel félénkebb lett. Sokkal kevésbé szerette megosztani vele gondolatait. Igazából Kevinnel még nem volt baj, hiszen ő mindig is a csendes megfigyelő volt, aki leül a sarokba egy zacskó chipssel és el van. Auróra inkább Joetól tartott. Joe részben olyan volt, mint Nick. Ami a szívén az a száján. Abban a pillanatban, hogy eszébe jut valami, azt biztos közölni fogja mindenkivel. Ezzel még nem is lett volna baj, ha a róluk formált véleményét egyes szituációkban képes magában tartani, mint egy normális felnőtt férfi. Azóta, hogy Sophie otthagyta sokkal hisztérikusabb és kiszámíthatatlanabb volt viselkedése. Próbálkoztak már azzal, hogy előtte nem mutatták ki szeretetüket, de ez sem sokat segített főleg miután az orrukra kötötte, hogy nyugodtan csináljanak mindent, ahogyan eddig őt egy percig sem fogja zavarni. Igyekezett megértő és elnéző testvér lenni, amilyet el is vártak tőle, de akárhogyan is erőlködött látszott rajta, hogy nem szeretett ránézni öccsére ilyen esetekben. Kevinnel és a feleségével már megbarátkozott, hiszen Danielle már évek óta az életük része volt, ahogyan a kis lányuk is, Alena.
- Szerintem mára végeztünk. – nézett le lábai alatt heverő káoszra a legidősebb férfi, majd meglátta Stuart szúrós tekintetét és egy pillanatra félelemet lehetett felfedezni a gitáros arcán. Joe azonnal kilépett a kis szobából és valamit magyarázni kezdett a kintlévőknek. Ahogyan jobban belemerült Henry egyre többször fordult Nick felé. Auróra átnézett barátja válla felett és megpróbált olvasni a menedzser szájáról, de akárhogy is igyekezett nem értette mit akar neki mondani.
- Hidd el át érzem, mert én is ezt vártam egész nap. – puszilta meg gyanútlanul a lány haját Nick.
- Khm, Nick kérlek gyertek ki egy pillanatra! – szólalt meg a falon lévő hangszórón Henry szúrós hangja. Ahogyan kiejtette a szavakat Aurórában felgyúlt egyfajta aggodalom. Nem gondolta volna, hogy Joe bármit is mesterkedik ellenük, de még is tartott a férfi hangja miatt. Elengedte a szóban forgó személyt, akin egy cseppnyi kétségbeesést nem lehetett látni. Megragadta kezét és maga után húzva ott hagyták Kevint pakolászni.
- Joe elmagyarázta mi történt. Csak tudni szeretném, hogy jól vagytok-e?
Henry hangja meglepően kedvesen és lágyan csengett. Már kezdett hasonlítani egy normális emberére, de még így is ott volt benne az a követelőző én nem érek rá erre hangsúlyozás. De ez egy menedzsertől követelmény hiszen, ha ő nem akkor ki fogja ösztönözni a művészeket az alkotásra?
- Ő... igen köszönöm. – először Nicknek is szokatlan volt ez az egész, de hozzá tudott volna szokni. Már meg akart engedni magnak egy mosolyt, mikor a felettese újra megszólalt.
- Az remek, mert pár perc múlva lesz egy fiatal lány, akit szeretnék felkarolni, mert nagyon tehetségesnek ígérkezik. Szeretném, ha segítenél neki felénekelni pár számot és megígértem neki egy duót veled. - jelentette ki, mire a fiatal énekes újra felvette páncélját és hűvös arckifejezését. Nem is értette mire számított. – Persze csak ha nincs kifogásod ellene. – tette hozzá, végig nézve a körülötte állókon. Stuarton és persze Kevinen kívül, akik a benti kuplerájt próbálták rendbe rakni. Kevin az évek alatt már megtanult rendet tenni öccsei után.
- Mikor jön ez a bizonyos... - nem sikerült a mondat végére érnie, mert egy bátortalan kopogás után benyitott a várt vendég. Mikor meglátta a fiúkat hirtelen megtorpant.
- Jó napot kívánok. – köszönt félve. Apró, törékeny kinézete felkeltette Joe figyelmét. Arcán megjelent a tipikus Hali cica mi újság? kifejezés, míg öccse csak bíztatón elmosolyodott. Henry viszont mindenkit meglepve odalépett hozzá átölelte, majd beljebb taszigálta az ajtóból. Alig lehetett huszonkettő, rövid, mintás haspólót és még rövidebb sortot viselt. Lábain makulátlan fehér adidas díszelgett. Festett szőke haja a lámpák miatt olyan volt, mintha ő lett volna Barbie az egyik meséből. Ha Auróra meglátott volna egy ilyen lányt az utcán sosem nézte volna ki belőle, hogy ilyen visszafogottak és félősek is tudnak lenni. Kellemesen csalódott benne.
- Bemutatom nektek Bellát. Ő az új kis tanoncom. Szerintem neked nem kell őket bemutatnom legfeljebb Aurórát. Ő – mutatott a riporterre – Nick barátnője. Remélem lassan a felesége lesz. – súgta közelebb hajolva az idősödő férfi, mire a kis hölgy felkacagott. A nevetése olyan volt, mintha maga Szent Mária nevetett volna. Annyira tökéletes volt az egész lány, hogy mikor Nick végig mérte, Aurórát elfogta egy fajta féltékenység.
- Jó napot! – fogott kezet mindannyiójukkal. Viszont mikor a fiatal énekesre került volna a sor barátnője előre lépett mellőle és elkapta a lány kezét. Egy álmosoly kíséretében megrázta, majd összekulcsolta ujjait barátjáéval, hogy még véletlenül se érjen hozzá. Álltalában nem volt féltékeny típus, de Nicket kifejezetten féltette az ilyen emberektől, mert Scottnak hála elég rendes fejtágítást kapott a férfi előző barátnőiről.
- Szia. Nagyon örülök, hogy találkoztunk. – köszöntötte az énekes, ha már kezet nem rázhatott vele. Az elején még nem értette, miért lépett közbe Auróra, de amint alaposabban megnézte arcát mindent megértett. Hogy kifejezze hűségét elengedte kézfejét és óvatosan átkarolva közelebb húzta magához.
- Hülyéskedsz? Nem tudjátok elképzelni mekkora rajongótok vagyok. – kezdett bele valamivel bátrabban. Szépen lassan megszokta a környezetet és alkalmazkodott hozzájuk.
- Ki a kedvenc Jonasod? – kérdezte ellökve magát a faltól Joe. Sajnos Henry miatt nem tudott közelebb menni Bellához, pedig látszott rajta, hogy semmit sem szeretett volna jobban.
- Hát... ezt nem mondhatom el, mert akkor a másik kettőt megsérteném. – magyarázta, miközben eltűrt egy tincset füle mögé. Arcát teljesen belepte a smink és ujjai hosszú, műkörökben végződtek. Tipikus shoping queen kinézete volt, de viselkedése egyáltalán nem támasztotta alá ezt a kinézetet.
- Nyugodtan. Nem szoktunk ilyeneket a szívünkre venni. Sőt elég vicces szokott lenni a végeredmény. – bíztatta Nick, majd elfordult az üveg felé, hogy megnézze, hogy áll odabent a rendrakás. Természetesen nem ment be, hogy segítsen. Miért tette volna? Ahhoz túl lusta volt.
- Ahogy gondoljátok, de tényleg nem akarok senkit sem megbántani. – jelentette ki kissé nyávogós hangon. Auróra egyre bizalmatlanabbul viszonyult hozzá. – Nick a kedvencem.
Miután kimondta a férfi és barátnője egyszerre fordultak Bella felé.
- Ki gondolta volna. – húzta el száját Joe és visszadőlt a fekete falnak.
Egy balek vagyok neked!