╔═══*.·:·.✧ ✦ ✧.·:·.*═══╗
𝕬𝖉𝖊𝖑𝖎𝖓𝖊 𝕾𝖙𝖆𝖗𝖐
╚═══*.·:·.✧ ✦ ✧.·:·.*═══╝
Skyler szobája kisebb volt, mint az övé. Ez volt az első gondolata Adeline-nek , amikor belépett a másik lány szobájába. Nem volt túl otthonos, Skye egyáltalán nem díszítette fel. A falakon nem volt egy poszter sem, a polcokra nem tett ki bekeretezett családi fotókat, a tankönyveken és pár könyvtári könyv kivételével semmi nem volt az asztalán. A táskája az ágya mellett volt lehajítva, pár koszos ruhával együtt. Skyler gyorsan helyet csinált az ágyon, láthatólag egy kicsit szégyenkezett a rumli miatt, de most nagyobb gondja is volt, mint egy kis rendetlenség. Adi nem mondta ki hangosan, de gyűlölte Skye szobáját. Nem a rendetlenséggel volt baja, hanem az átlagossággal. Mintha beköltözés óta nem is törődött volna azzal, hogy otthonosabban érezze magát.
Skye nem ismerte az otthon fogalmát, de ezt Adi nem tudhatta.
- Szóval? - tette keresztbe maga előtt a karját Adeline türelmetlenül.
- Nem akarsz leülni? - kérdezte Skye. A lány csak nemet intett. - Hát jó. Szóval pár hónappal ezelőtt történt valami. Júniusban osztálykirándulásra mentem, ahol megtaláltam ez - mutatott a gyűrűjére, ami egyszerű ezüst volt, kis gravírozással benne. Adeline-t a Gyűrűk Urára emlékeztette. - Azóta vannak képességeim.
- Azt mondod, hogy mindent, amit tudsz, az a gyűrű miatt van? - bökött a kis ékszerre Adi. Skye bólintott. - És kik voltak azok a férfiak?
- Nem tudom. De szerintem engem kerestek - válaszolta Skyler. - Vagyis inkább a gyűrűt.
- Akkor miért nem szabadulsz meg tőle? Nem érnek annyit ezek a képességek.
- Mert nem tudok. - Adeline zavarodott arcát látva magyarázkodni kezdett. - Már próbáltam. Eldobtam, visszatért. Felgyújtottam, másnap pedig ott volt az asztalomon. Még a folyóba is belehajítottam.
- Ez lehetetlen.
- Te akartad, hogy magyarázzam el! - csattant fel Skye.
- De akkor is - gondolkodott el Adeline, miközben lehuppant Skyler mellé az ágyra. - És miféle képességeket adott neked az a gyűrű? Persze a telekinézisen kívül.
Skyler habozott egy pillanatra.
- Bízol bennem? - kérdezte Adeline-től, aki furcsállva nézett a másik lányra. Skye-nak meg kellett ismételnie a kérdését.
- Csak pár órája ismerlek - felelte Adi.
- Kérlek. - Skyler bociszemeket meresztett a Stark lányra, hogy meggyőzze. Adi sóhajtva beadta a derekát. - Lehet kicsit fura lesz, de ígérem, hogy nem fog kárt tenni benned. - Skye előhúzott egy bicskát az éjjeliszekrénye fiókjából.
- Mi a franc? - kérdezte Adeline, de ideje sem volt reagálni, mikor Skye egy kis bevágást ejtett Adi kézfején. A lány felugrott, de Skyler követte és gyorsan a saját kezébe vette Adeline-ét. Behunyta a szemét és a sebre koncentrált. Adeline meglepve vette észre, hogy a szúró fájdalom elmúlt és a seb sincs sehol. - Dupla mi a franc?
- Be tudok gyógyítani felületi sebesüléseket is. - Skye eltette a fegyvert. - Akkor fedeztem fel, mikor az öcsémmel a játszótéren voltunk és megsebesült.
- Akárkik is voltak azok - váltott témát Adi. - Vissza fognak jönni.
- Tudom. Azt hittem, hogy ide nem jönnek utánam, hogy nem fognak megtalálni, de tévedtem.
- És akkor a telefonomon...
- Az apád telefonszámát kerestem. Ő Vasember, biztos tudna segíteni.
- Nem érdekelné a problémád - horkant fel Adeline. - Nem érdekli őt semmi más saját magán kívül.
- Mégis mit kéne csinálnom? Azok az emberek gyilkosok, ha többen jönnek, simán kiverik belőlem a szart is - mondta Skye teljesen megrémülve. - Segítségre van szükségem.
- Talán az apám nem tud segíteni - nézett fel Skylerre. - De én igen.
════ ⋆★⋆ ════
Hétfő hajnalban
Adeline Stark hálószobájában még hajnali háromkor is égett a villany. A lány az egyik tankönyve felé görnyedve próbálta meg a gondolatait a házi feladatára összpontosítani, de az esze csak Skyleren járt és azon, amit mondott neki. Bár Adi szuperhősök között nőtt fel, mégsem tudta hogyan birkózzon meg a helyzettel, hogy az egyik osztálytársa szupererőkkel bír és valószínűleg egy rablóbanda van utána. Meg ki tudja még mik. Azt sem tudta honnan származnak a képességei és nem is úgy nézett ki, mint aki el akarja árulni neki, pedig az egy fontos információ lehetett volna a számára. Mert ha egyesek akarják azt a gyűrűt, amit Skye visel az ujján, akkor mások is keresni fogják. Adeline pontosan tudta, hogy ez olyasmi, amivel a S.H.I.E.L.D. szokott foglalkozni, és hogy ilyen felelősség nem tizenöt éves lányokra kellene nehezednie. De mit tehetne? Nem hívhatja fel az apját, hogy valami nagy szarba keveredett. Valószínűleg azt mondta volna, álljon le a drogokkal, és nem fog ilyesmiket látni. Túlságosan jól ismerte az apját, Tony Stark nem igazán hinné el vagy foglalkozna az ő problémájával. Ő pedig nem fogja megsérteni a saját büszkeségét.
Újra az irodalom esszéjére koncentrált és arra, hogy Dante a világ legunalmasabb írója.
Tekintete vissza-vissza tért a legújabb iPhone-ra, és még fel sem eszmélt, de már a híváslistáját görgette lefelé egy bizonyos nevet keresve. Felsóhajtott, mikor megtalálta az apja nevét; egy közös képük volt beállítva a hívóképének. Egy pillanatig hezitált, majd kilépett az alkalmazásból.
- Meg tudom ezt oldani én is - mondta magának.
════ ⋆★⋆ ════
Aznap délben az ebédlőben ülve beszélgetett a barátaival. Azaz Josh és Sophie beszélgettek, amíg ő csendben töprengett a salátája felett. Ugyanazon a dolgon, ami már a negyedik napja gyötri a gondolatait.
- Föld Adinek! - Josh meglengette kezét pár centivel Adeline arca előtt, hogy elnyerje a figyelmét. - Csodálatos. Most, hogy figyelsz rám, megmagyarázhatod. Mi a fene van veled? - Adi kérdő tekintettel meredt legjobb barátaira.
- Nincs semmi bajom - rázta meg a fejét. - Csak fáradt vagyok.
- Ja, tudjuk, hogy születésed óta legfeljebb három órát aludtál, de most nem ez a lényeg. - Sophie Adeline-hez hasonlóan salátát evett, most viszont letette a villáját és barátnője arcát fürkészte. Általában te vagy az, aki be se fogja a száját, de ma köszönésen kívül semmit sem mondtál. Történt valami?
- Nem tudom miről beszéltek - vágott vissza Adi, felkapva a vizet. - Képzelődtök mindenfélét.
A két barátja egymásra pillantott, mikor Adeline dühösen felkapta a tálcáját és visszavitte a gyűjtőpontra. Keresnie sem kellett az emberek között, pontosan tudta hol ül Skyler, hiszen egész idő alatt őt figyelte. Adit idegesítette, hogy Skye-t egyáltalán nem zavarja ennyire az a dolog. Skyler pillantása találkozott a másikéval. A lány gyorsan befejezte az evést, bocsánatot kért a többiektől és a Stark lány felé igyekezett.
- Jézus, egész idő alatt úgy néztél rám, mint egy zaklató. - Skye letette a tálcáját és Adivel együtt elindult kifelé.
- Milyen órád lesz? - kérdezte Adi.
- Természettudomány. Megtennéd, hogy nem zaklatnál?
Mivel Adivel ugyanarra az órára jártak, együtt indultak meg. Az évben még nem voltak a kémiateremben, így Adeline gondoskodhatott róla, hogy Skylerrel kerüljön párba, a lány nagy ellenkezésére.
- Most komolyan elfelejtetted azt a részt, ahol utáljuk egymást?
- Istenem, dehogy - foglalta el a helyét az utolsó padban Adeline, Skye pedig arra kényszerült, hogy leüljön mellé. - Még mindig utállak, de most fontosabb dolgunk is van.
- Meg tudom oldani egyedül is. - Skye makacs volt, de Adeline is.
- Ó, kérlek, pénteken még az apámat akartad felhívni segítségért könyörögve. - Skyler ellenkezni akart, de Adi félbeszakította. - És ne mondd, hogy fel vagy készülve mindenre, mert még felszerelésed sincs. - Adeline egy szemüvegtokot vett elő a Louis Vuitton táskájából. - Nem egy extra dolog, de ez az első lépés az identitásod megvédésére.
- Egy szavadat sem értem.
- Ez egy szemüveg. Ha megnyomod az oldalát, átalakul maszkká, orrtól felfelé pedig elfedi az arcod.
- És ez nem egy extra?
- Várj, amíg készen lesz a ruhád.
- Hogy mi? - képedt el Skyler. - Figyelj, nagyra értékelem a segítséged, de nem hiszem, hogy kell mindez.
- Nem vagyok biztos benne, hogy felfogtad, de azok a csávók téged kerestek és veszélyben vagyunk. Nem csak te, és nem csak én. Mindenki, aki ebbe a kicseszett iskolába jár, veszélyben van. Pénteken megtámadtak egy lányt, aki rosszkor volt rossz helyen. Nem rajtad próbálok segíteni, hanem másokon.
- Ja, mert olyan önzetlen vagy - forgatta meg a szemét Skye, de Adi tudomást se vett a beszólásáról. - Figyelj, nem tudom, hogy mit akarsz bizonyítani...
- Nem akarok semmit sem bizonyítani senkinek - szűrte ki Adeline a fogai között.
- Elnézést! - emelte fel hangját a tanárjuk. - Próbálok órát tartani. - Mindkét lány elmormogott egy bocsánat félét és lejjebb süllyedtek a székben. Adeline kinyitotta a füzetét és jegyzetelni kezdett, Skyler pedig követte a példáját, bár az utóbbi lány annyira nem értette miről magyaráz az ötvenes évei végében járó tanár, akit Mr. Williamsnak hívtak. Nem szerette különösebben a természettudományokat, de megtett minden tőle telhetőt, hogy leírjon mindent, amit később hosszú órák alatt bemagolhatott. Ahogy átpillantott Adi füzetébe, látta a lány macskakaparását és ahogy hamarabb lekörmöli a képleteket, mint a tanár kimondhatná. Skye meg is lepődött volna, ha nem a híres Tony Stark lányáról lenne szó. A lány fogadni mert volna rá, hogy legalább akkora zseni a lány, mint az édesapja, aki évekkel ezelőtt a semmiből építette fel az első vasember páncélt egy barlangban. Erre bizonyíték volt a hightech szemüveg, amit magától rakott össze három nap alatt, amit egy korabeli átlagos intelligenciával rendelkező lány segítség nélkül nem tudna előállítani.
Az óra végén Adeline elállta Skye útját.
- Pénteken lesz az év első focimeccse.
- És?
- Ez egy meghívás volt, Briar - mondta Adi. - Tudom, hogy te biztosan a kviddicsért meg ilyenekért vagy oda, de itt fociznak. Ez pedig egy nagy esemény, valószínűleg akkor fognak legközelebb támadni.
- Hogy mi?
- Neked komolyan ilyen lassú a felfogásod, vagy csak megjátszod? - vonta fel a szemöldökét a Adeline, ahogy elhagyták a termet. - Mindegy, péntek hat óra, focipálya.
- És mi van, ha azt mondom, más dolgom van?
- Ó, ugyan, azon kívül, hogy elolvasol pár Harry Potter könyvet és tanulsz, semmi más dolgod nincs péntek délután.
- Talált-süllyedt - ismerte be Skye. - De mi ez a hirtelen Harry Potter mániád? Soha meg sem említettem a könyveket vagy a filmeket és ma már kétszer is utaltál rájuk.
- Egy Halál Ereklyéis nyaklánc van rajtad, okoskám. - Skye letekintett az ékszerre, majd gyorsan bedobta az inge alá, hogy ne legyen olyan feltűnő. - Nem is tudtam, hogy szereted az irodalmat.
Mindenki őket nézte a folyosón. Nem azért mert furcsán állt volna rajtuk a Saint Charlesos egyenruhák és nem is azért, mert a hajuk éppen az előnytelen oldalra volt fésülve. Az volt a különös a többi diáknak, hogy ezt a két lányt együtt látták. Az iskola királynőjét és az új lányt. Bár kinézetre nem voltak olyan különbözőek, hiszen mindkettő barna hajú volt és látszatra szinte ugyanolyan magasságúak. A másság a hátterükben volt. Míg Adeline Stark a világ leggazdagabb emberének lánya volt, Skyler Brier egész eddigi életében a nélkülözést tapasztalta meg. A Saint Charlesosok nem szívlelték az ösztöndíjasokat, hiszen meg nem érdemeltnek tartották az ingyenes tandíjat számukra, ami az ő szüleiknek több tízezer dollárba kerülhetett. Ez persze nem jelentette azt, hogy Skye nehezen talált barátokat, mert egyébként nagyon jól kijött a szobatársaival és a legtöbb diákkal, akikkel egy órára járt. De ő is érezte a különbséget a gazdagok és saját maga között. Nagy félelme volt kivenni a "múltszázadi" nyomógombos mobiltelefont, miközben körülötte mindenkinek zsebében a legújabb iPhone modell lapult.
- Föld Briarnek! - lengette meg kezét Adeline Skye szeme előtt. - Josh átküldött valami videót egy amatőr "szuperhősről". - Ujjaival macskakörmöt rajzolt a levegőbe. - Akarod látni?
- Persze.
- Átküldjem, vagy megmutassam?
- Öhm... - Skyler nyílvánvalóan zavarba jött a kérdéstől és nem tudott rá rögtön választ adni, ezért Adeline türelmetlenül a kezébe nyomta az okostelefont, majd elindította a lejátszást. Közben behúzódtak egy közeli lány mosdóba, hogy ne a többi diák között nézzék a felvételt a fiúról kapucnis pulcsiban és nyomi szemüvegben, amint megment egy gyereket, aki kirohant az útra. - Jézusom...
- Nem rossz - billentette oldalra a fejét Adi, ahogy visszavette a telefonját. - Ez Queensben készült. - Mivel mindketten New York más részein nőttek fel, a lányok fintorogva reagáltak a helyszínre. - Fel kell zárkóznod, Briar. Gáz a kosztüme, meg ez a Pókember név is elég gagyi, de neked még egyik sincs.
- Ez nem egy verseny. Nem akarok szuperhősruhát, se nevet, se rajongókat, se videókat, oké? - csattant fel Skyler, hangja visszhangzott a mosdó falai között. - Felőlem megmentheti ez a pók gyerek egész New Yorkot, de engem hagyj ki ebből a világmegmentős szarságból. Nem kértem ezeket az erőket. Oké, hogy te hírnevet szeretnél, de én nem. Rohadtul nem akarok az emberek elvárásainak megfelelni, mert ha egy embert megmentesz, akkor mentsd meg az egész várost, aztán mentsd meg a világot, közben éld az életed és hibázz. Tudom jól, hogy megy ez. Te vagy az, aki hősök között nőtt fel, de én vagyok az, akitől elvárod, hogy kezdjek el én is úgy viselkedni, mint ők. Csak ettől a szaros gyűrűtől szerettem volna megszabadulni, erre kaptam egy egész küldetést - mondta. -
Mit meg nem adnék, hogy újra normális legyek. Ha nem lettem volna olyan idióta, akkor meg sem vettem volna ezt a gyűrűt.
- Azt mondtad, hogy találtad a gyűrűt - jegyezte meg Adeline, Skye pedig rájött, hogy elszólta magát. - Mi a francokat csináltál azon az osztálykiránduláson?
- Ez egy hosszú történet - szabadkozott Skyler.
- Rohadtul nem érdekel! Ha elkezdted, akkor fejezd is be, vagy különben feljelentelek és nem csak a rabló pandúrok lesznek a nyomodban, hanem a rendőrség is.
Skye egy sóhajtás keretében, kissé feszengve kezdte el mondani a három hónappal korábbi eseményeket.
- Manhattenbe mentünk két napra. - Skyler kicsit elfordult, hogy ne kelljen szembenéznie a Stark lány fürkésző pillantásával. - Elmentünk pár múzeumba, megnéztük a látványosságokat, meg a többi. A lényeg az, hogy egy szállodában töltöttük az éjszakát, ahol pár barátommal a társalgóban játszottunk felelsz vagy merszt. - Adi felhorkantott a játék említésére. - Tudom, klisés, de hagyd, hogy befejezzem. Szóval, ott járkált egy elég furcsa kinézetű fickó, és mindenféle dolgot árult a vendégeknek. Tipikusan azokat a dolgokat próbálta eladni, amiket senki sem vette volna meg. Én következtem, és azt kaptam merésnek, hogy vegyek tőle valamit. Egy kevésbé gázos, olcsó dolgot akartam választani, de pechemre ez a gyűrű volt az. A csávó még ott magyarázott valamit nekem az univerzumról és mágiáról, de én nem figyeltem rá, mert flúgosnak gondoltam. Másnap, mikor hazamentem, a nevelőanyám a szokásosnál is jobban felidegesített... gondolhatod mi történt.
- Szóval vettél egy mágikus gyűrűt? Ez egyáltalán nem hangzik kamunak.
- Lehetsz cinikus, de komolyan beszélek.
- Hidd el, nem ez a legfurcsább dolog, amit eddig hallottam - mondta Adi. - Néha istenek, meg zöld szörnyek csövelnek a nappalinkban, máskor pedig gyilkos robotok akarják elpusztítani a tornyot, szóval már nem akadok fent semmin.
Skyler csöndben maradt, hogy átgondolja a hallottakat, majd újra megszólalt.
- Akkor szerinted a focimeccs egy lehetséges támadópont? - Adeline bólintott. - Akkor szerzek valami sötét ruhát. Van valami terved?
- Kidolgoztam pár jelenetet, de azok csak tippelgetések. Valamikor átugorhatnál, hogy átbeszéljük az egészet és ne rohanjunk fejjel a falnak - ajánlotta fel Adi.
Skye ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést és az ajtó felé indult.
- Briar - szólt utána Adeline. Az említett lány érdeklődve tekintett hátra. - Bármi is történjen, meg fogjuk nyerni.
Skyler hozzá akart fűzni valami csípős hozzászólást, például 'azt hittem nem vagy ilyen klisésen érzelgős', de inkább úgy döntött, hogy csak bólint egyet. A másik lány elhatározottsága most először valami tiszteletfélét keltett Skye-ban, ami még akkor sem hagyta nyugodni, miután elhagyta a helyiséget. Végülis, Adeline Stark kérés nélkül segített neki három napnyi ismerettség után. Ezt a fajta önzetlenséget rég tapasztalta már bárkitől is. Annak ellenére, hogy nem egyszer önzőzte le Adit, eddig ennek csak az ellentettjét bizonyította. A saját életét kockáztatva mentette meg Skye-ét a fekete ruhásokkal való összetűzésben. Mindkét lány attól a pillanattól fogva tisztában volt vele, hogy az az esemény egy láthatatlan köteléket alakított ki köztük. Onnantól kezdve tartoztak egymásnak a kölcsönös tisztelettel. Hiába vitatkoztak és csipkelődtek folyamatosan, nem voltak többé ellenségek, bár a barát kategóriába sem lehetett őket sorolni. Szövetségesek voltak, ez pedig számukra erősebb lett idővel, mint a barátság és a szeretet másoknál.
Skyler után Adeline is elhagyta a helyiséget. Viszont egyikőjük sem vette észre az utolsó fülkében rejtőző lányt, aki az egész beszélgetésüknek fültanúja volt.