- yoongi! - szólítom meg nemrég megismert barátomat, miközben az újabb kört tölti ki. felém pillant, majd bágyadt mosollyal az arcán vezeti is vissza tekintetét a poharakra.
- töltesz kísérőt? - kérdi pár perc múlva. a fantáért nyúlok, hogy a vodka mellé mindenkinek önthessek egy keveset. tálcára pakolva a kis üveg és műanyag poharakat indulna vissza, de kivéve kezéből állítom meg.
- milyen a kapcsolatod jiminnel? mármint... rendben minden? - térek azonnal magabiztosan a lényegre.
- tessék? miért érdekel ez téged? - csattan fel hirtelen.
- mert mondjuk pár órával ezelőtt sírta el magát majdnem előttem. miattad!
- micsoda? - válik hirtelen üvegessé a tekintete. - a szex a baja? ugye?
- nagyon megalázó, ha valaki nem izgul fel
rád... - motyogom halkan.
- milyen tájékozott vagy. - jegyzi meg gúnyosan. - imádom jimint! minden porcikája után epekedve járok, de amikor odakerül a sor, nem megy. - magyarázza kétségbeesetten.
- túlgondolod. - rántom meg vállamat. - nem voltál még fiúval, igaz?
- nem. elvileg hetero vagyok. - nevet fel halkan.
- szerintem csak ideges vagy. ráparázol, hogy valamit elrontasz, fájni fog neki és ott hagy. de jimin szeret téged. jobban, mint eddig bárkit, és bízik benned. - mosolyodok el lágyan. - bízz te is magadban!
- mi van, ha tényleg fájdalmat okozok neki? én nem tudom, hogy ez hogyan működik.
- ne aggódj már! majd ha kell, ő segít. de nagyon szomorú, úgyhogy valami sürgősen csinálj. ha más nem, szopd le. - ajánlom pimaszul, mire undorító fintorba torzult arccal néz rám. - poén volt! - tartom fel kezeimet.
- menjünk inkább vissza. - sóhajt, miközben feláll. - de kösz. a héten le fogok vele feküdni. nekem is szükségem van már rá. - kuncog, miközben ideadja az egyik tálcát.
- elhiszem. - értek egyet, majd a nappaliba érkezve húzzuk le egymás után az újabb és újabb kör italokat, míg nem már azon kapom magam a hajnali órákban, hogy taehyungról tépkedem lefelé a ruháit.