Az elmúlt 2 hetem egyszerűen egy nagy rémálom volt. Semmihez nem volt kedvem, alig ettem és aludtam valamit. Úgy néztem már ki, mint egy zombi. Beszélni sem akartam senkivel.
Luke is többször keresett és rengeteg üzenetet írt, de meg sem nyitottam őket. Nagyon szeretem, szerintem életem végéig szerelmes leszek belé, de ezt egyszerűen nem bírtam feldolgozni. Lehet, hogy Isten akarta ezt így. Nem tarthat minden örökké, ezzel tisztában vagyok. Életem legszebb 6 hónapja volt és most csak egyszerűen bumm. Ennyi volt.
Ashton ugyanúgy mindig felhívott, de sosem beszéltünk Luke-ról, amiért nagyon hálás vagyok neki.
A nyaklámcomat továbbra is hordtam, de igazából nem tudom minek. Üres lenne nélküle a nyakam...
Egyik nap otthon néztem a kedvenc sorozatomat amikor valaki csengetett.
-Szia, May! - dugta be a fejét az ajtón Natalie.
-Szia! - próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
-Nem zavarunk? - lépett előrébb, így megláttam Calum alakját is.
-Nem, dehogy! Gyertek beljebb-majd beinvitáltam őket.
-Igazából, azé jöttünk, hogy meghívjunk a szülinapomra-mondta Cal.
-És mikor tartjátok?-tisztában voltam vele, hogy mikor van neki,de sosem lehet tudni.
-Egy hét múlva, a közös házunkban-mosolygott a fiú.
-Rendben, számíthattok rám. Legalább kihasználom, hogy ingyen utazok.. - hajtottam le a fejemet.
-Szóval csak ennyit akartunk. Nem is zavarunk tovább-mondta Nat egy hosszabb szótlanság után.
-Jah, nem.. Maradjatok még.
-Sajnos mennünk kell-húzta el a száját barátnőm.
Megint egyedül vagyok. Hurrá! Mindenki olyan boldog volt körülöttem, én meg nem tudom túl tenni magamat valakin, aki megcsalt engem... De akárhányszor a gondolataimmal maradok, csak rá tudok gondolni.. Ugye ez el fog múlni? Bár nem hinném, hogy mostanában, hiszen jövő héten, nagy valószínűséggel látni fogom.
Ezaz,induljunk Sydney-be! A szokásosnál is unalmasabb volt az út és köszönöm a drága telefonomnak, hogy lefagyott miközben az Amnesia szólt és szinte egész úton azt kellett hallgatnom...
Unottan indultam el a reptérről, amikor valaki a nevemet kiabálta.
-Ashton! - kiabáltam vissza legjobb barátomnak. Nagyon tetszett a piros fejpántja.
-Gyere ide! - ölelt meg, olyan szorosan, hogy azt hittem megfulladok.
-Hiányoztál!
-Te is! - puszilt bele a hajamba. Imádtam ezt a barátságot. Voltak az elején érdekes fordulatok, de mára már minden a tisztázódott és szinte tényleg testvérként nézünk egymásra.
-Szóval, akkor hova vigyelek?
-Hogy érted? - kérdeztem értetlenül.
-Hát hozzánk vagy Cal-ékhez.
-Jaa vagy úgy. Nem szeretnék találkozni még vele, szóval jobb lesz, ha Natalie-hoz megyünk-mondtam. Ő csak bólintott és elindult a hatalmas ház felé.
-May! - ölelt át barátnőm.
-Boldog szülinapot Calum! - öleltem meg a magas fiút.
-Köszönöm! Örülök neki, hogy eljöttél. Mindjárt felviszem a cuccaid az egyik szobába.
-Erre semmi szükség, én majd elintézem. Úgysem hoztam túl sok mindent.
-Te tudod-rántotta meg vállait Cal, majd elment hátra a kertbe díszíteni.
Mikor kicsit én is rendbe szedtem magamat, lementem az udvarra, ahol egy kis fekete kutya kezdett el futni felém.
-Szió! Hát te ki vagy?-simogattam meg a jószágot.
-Ő itt Buddy, egy menhelyről hoztuk el-jött oda Calum.
-Nagyon aranyos! - simiztem még mindig a kiskutyát.
Estére most sem öltöztem ki. Szakadt farmerben és egy szürke pólóban mentem le a kertbe. A nyakláncomat levettem erre a estére. Erősnek kell tűnnöm Luke előtt.
-Csini vagy-mondta Nat.
-Áh, hagyuk-legyintettem.
-Sziasztok! - lépett ki a terasz ajtaján Luke. Egy pillanatra rám nézett, de gyorsan el is fordította a fejét. Mögötte nem sokkal megjelent az a bizonyos lány.
Szerintem Ashton látta rajtam, hogy kicsit kellemetlen a helyzet, ezért odasietett, hogy üdvözölje Luke-ot.
-Hey! Hemmings! - rázott kezet legjobb barátjával.
Luke nagyon fura volt. A szeme kék helyett inkább szürkére vátozott. Igen, abban az 5 másodpercben is a szemeit néztem...
-Mizu May? - jött oda mellém Michael, amikor már javában tartott a buli.
-Semmi különös, kicsit furán érzem magamat..
-Megértem.. De próbáld meg jól érezni magadat-táncolt idétlenül, a most éppen lila hajú fiú, amin akaratlanul is elmosolyodtam.
-Figyu Mike? Hogy lehet az, hogy te még nem bűzlesz az alkoholtól?-tettem fel a kérdést.
-Megfogadtam, hogy 2015 első partiján nem fogok inni, viszont egyre jobban vonzzanak a koktélok meg minden, szóval nem tudom, hogy meddig bírom még.
-Hát Clifford, én most megyek iszok valami erőset, ha gondolod csatlakozz-kacsintottam, majd a bárpult irányába igyekeztem.
Pár perccel később megjelen Mike.
-Tudtam-boxoltam bele az egyik vállába.
-Ezt is elbuktam-vonta meg vállait, majd lehúzott valami rövid italt.
Ekkor kinéztem a nagy üvegajtón és láttam, hogy Luke engem néz. Láttam rajta, hogy nem érzi jól magát. Viszont a kis barátnője ott rázta neki a fenekét. Észrevette, hogy ránéztem, ezért gyorsan lekapta a csajt. Nekem mintha kést szúrtak volna a szívembe. Mintha direkt még jobban tönkre akarna tenni.
-Hey, Clifford! Melyikből ittál az előbb? - kérdeztem.
-Abból ott-mutatott rá az egyik üvegre.
-Töltenél nekem egy pohárral?
-Ahogy óhajtja, kisasszony.
Még vagy 5 kört ittunk Michael-lel
egymást után amikor megszólalt.
-Van nem messze egy szórakozóhely. Nem ugrunk át?
-Tudod mit? Menjünk! Nem bírom tovább nézni Hemmings fejét-mondtam már elég részegen.
Mikor megérkeztünk a helyszínre egyből táncolni kezdtünk a sok ember között. Amikor már kellő képpen elfáradtunk, elindultunk valami piáért(ha eddig nem lett volna elég).
-Ez erős volt-tettem le az asztalra az üres poharat.
-Azzz-mondta Mike- annyi szép vagy.
-Mi? Túl hangos a zene!
-Mondom nagyon szép vagy!
-Jajj ugyan már Mikey,ne viccelődj..
Másnap arra keltem, hogy iszonyatosan fáj a fejem. Kinyitottam a szemeim és egy idegen szobában voltam, majd oldalra fordultam és megláttam Michaelt. Abban a pillanatban kinyitotta a szemeit és szinte egyszerre ültünk fel az ágyon.
-Neeem, ez nem lehet-fogta a fejét.
-Jézusom, mit csináltunk mi tegnap éjjel? - tettem fel magamnak is a kérdést.
-Nem tudom, de belegondolni sem akarok-mondta idegesen Mike.
Nagy valószínűséggel annyit ittunk, hogy lefeküdtünk egymással és valahogy a fiúk közös házában köttünk ki.
-Figyelj! Ez maradjon köztünk jó? - mondta Michael, mikor már felöltözve indulni készültünk vissza Calum-ékhoz.
-Ez egyértelmű, de biztos feltűnt nekik már, hogy nem vagyunk ott.
-Figyu, mondjuk azt, hogy korán felkeltünk és elmentünk boltba-mondta.
- Nem is rossz ötlet egymásnapostól-röhögtem
-Te meg ne szólalj! - nevette el magát ő is.
Szerencsére a többiek bevették a dolgot. Mindenkit lent láttam, kivéve Luke-ot és a csaját, vagy nem tudom kiét.
-Hol van Luke?-csúszott ki a számon.
-Hmm, nem tudom, tegnap este óta nem láttam-mondta Ashton.
Mivel délután indult a gépem, úgy döntöttem, hogy megyek és összepakolom a cuccaimat. Bárcsak vártam volna még egy picit, mielőtt bemegyek a szobába.
-Jézusom May, menj már innen! - üvöltött Luke, akin éppen az a lány ült. Én motyogtam valami bocsi félét.
2 perc múlva Luke lépett ki a szobából egy szál alsógatyában.
-Legközelebb kopogj!
- A saját vendégszobámba?
-Este úgy láttam nem hiányzott! - dobta le elém a táskámat,majd visszacsukta az ajtót.
Ezután egy kicsit hátráltam, majd lecsúsztam az egyik fal mentén a földre és sírni kezdtem. Hogy történhet ez velem. Szeretem ezt a fiút. Egyszerűen nem tudok változtatni ezen az érzésen. Sőt, megint csak felerősödni látszik.. Én ezt már nem bírom sokáig.
Épp indultam le a lépcsőn, amikor hirtelen minden elsötétült előttem és csak egy koppanást hallottam....
Sziasztok! Itt is lenne a kövi rész. Remélem tetszik nektek. Egyre csak közeledünk a vége felé. Viszont hamarosan jön az új sztori, amit alig várok, hogy megoszthassak veletek. ❤️
Ui:hamarosan új rész