2017. Január 20
Taehyung szemszöge
"Egy kis csípést fogsz érezni, majd-"
"Egy csípést fogok érezni utána pedig egy égető érzés fut végig a karomban, értettem.." Sóhajtottam.
Néztem, ahogy a nővér mosolyog és bólint, majd előkészítette a tűt. Elnéztem, összeszorítottam a szemem ahogy a tű hegyét a bőrömbe szúrta. Nagy levegőt vettem.
Az új IV-re néztem majd anyukámra és Jungkookra. Anya engem nézett, miközben Jungkook az új műszereket nézte körülöttem.
"Még így is végig velem leszel?" Kérdeztem Jungkookot, aki abbahagyta a bámulást.
Néztem, ahogy mellém jön és kedvesen mosolyog. "Mindig." Mondta enyhén, homlokát az enyémre helyezte. Csak sóhajtottam, becsuktam a szemem és egy mosolyt kényszerítettem.
"Taekook."
Kinyitottam a szemem és anya felé néztem aki nagyon lelkesnek tűnt, ahogy Jungkookot és engem nézett.
"Tae mi?" Hallottam Jungkookot kérdezni, egy nevetés követte ezt.
Felvontam a szemöldököm, anyára néztem aki hümmögött.
"Taehyung és Jungkook összerakva Taekook, Taehyung nevének eleje és Jungkook nevének vége." Mondta büszkén.
Jungkook és én csak nevettünk. Aranyos volt, nagyon aranyos. Aztán Jungkookra néztem, aki megcsókolta a kezem.
Órákkal később.
Elhúzódtam a wc-től, anya a hátamat simogatta, ahogy lassan a földre ültem.
"Mellékhatás?" Hallottam Jungkookot kérdezni.
Lassan bólintottam és felálltam a földről, majd lehúztam a wc-t. "Hoznál egy üveg vizet?"
"Hozom." Hallottam mindkettőjüket mondani.
Szárazan nevettem. "Egy is megteszi." Megfogtam az IV állványt és vártam, hogy a kettő ellépjen előlem.
"Oh, akkor maradok." Újra mindkettőjüket hallottam. Sóhajtottam rájuk mosolyogva. "Jungkook marad, anya..?"
Néztem, ahogy bólint. "Egy pillanat és itt vagyok, menj pihenj egyet." Rám nézett egy kicsit mérgesen, mielőtt elment.
"Beep, beep, beep." Hallottam Jungkookot szórakozni, ahogy hátratolatott a kerekesszékével. Milyen fura.
Az én furám.
Az ágyamra másztam egy megkönnyebbült sóhajjal. Tényleg azt kívántam, bárcsak kényelmesebbek lennének ezek az ágyak.
"Menj arrébb." Jungkookra néztem, aki kimászott a kerekesszékéből és rá az ágyra, én pedig arrébb feküdtem.
"Figyelj az IV- ow!" Nagy levegőt vettem, ahogy éreztem a tűt megmozdulni attól, amit Jungkook csinált.
"Az utamban volt." Én csak megforgattam a szemem és óvatosan köré tettem a karom. Közelebb bújtam, s becsuktam a szemeim.
"Négytől hat hónapig.."
"Igen.." mondtam.
Éreztem Jungkook hátrasöpri a hajam és megpuszilja a homlokom.
"Ti ketten elválaszthatatlanok vagytok, nem igaz?" Anya mondta. Csak mosolyogtam és Jungkook pólóját szorítottam.
A nap többi része ölelkezéssel, lustasággal volt teli, na meg egy mérges hassal.. nem a legjobb nap, de legalább a két kedvenc emberemmel töltöttem.