-Óóó! Olyan jó lesz, hogy végre a kicsi Ashy itthon lesz. - örült mellettem Mia.
-A nagynak nem is örülsz? - húzogattam a szemöldökömet, mire egyszerre felröhögtünk.
-Perverz. - lökött meg a vállával.
-Na mondod ezt te. - néztem rá.
Ja, amúgy ez volt a suli utolsó napja téli szünet előtt, szóval nem vittünk semmi cuccot, mert ilyenkor - az osztálytársaim szerint - nem szoktak tanulni, hanem egész nap filmet néznek, vagy szabad foglalkozás van órákon. De kérdem én. Ezért minek kell bemenni?
-Na és örülsz, hogy itthon lesznek a fiúk? - nézett rám, amolyan 'ne hazudj' fejjel.
-Mia... a bátyáddal vagyok együtt.
Megforgatta a szemét, majd bementünk az osztálytermünkbe.
-Na ki jött meg? - odajött hozzám Daemon és a fejemre rakott egy koronát, agancsokkal. - Az én kis hercegnőm.
-Ezt még te sem gondoltad komolyan, hogy ezt fogom hordani. - néztem rá.
-Igazából, de. Szerintem nagyon cukin áll. - mondta, majd adott egy puszit a homlokomra.
Odasétáltam a helyemre, majd elővettem egy lapot, és rajzolni kezdtem; madarat, fát, hóembert.
-Hű de ügyes vagy. - jött oda hozzám Gina.
Vele még úgy nagyon nem is beszéltem személyesen. Inkább mindig a háttérben tartózkodott Aliciával. De persze ettől függetlenül még ugyanúgy a barátnőmnek tekintettem. Vagyis valami olyasminek.
-Köszi. - mosolyogtam rá, majd folytattam a firkálgatást.
-Figyelj Lili. - ült le mellém. - Tudnánk egy kicsit beszélni? - kérdezte.
Letettem a ceruzát, utána pedig felé fordultam.
-Én nem akarok semmit sem kavarni, meg ilyenek, de... a szülinapodon.. - kis szünetet tartott - volt egy érdekes beszélgetés Hemmings és Ashton között.
Luke neve hallatán, furcsa érzés kerített hatalmába. És számomra nagyon rossz volt ilyesmit érezni.
-Miféle szóváltásról beszélsz?
Gina sóhajtott egyet, majd elkezdte tördelni az ujját. Nem értem, hogy miért ennyire ideges, hiszen én is a baráti körükhöz tartozom...elvileg.
-Nagyon ki volt borulva, hogy nem tudott rólatok Daemonnel. Mármint nem az, hogy így kiborult, hanem hogy ideges lett. És azt mondta neki Ashton, hogy nem bír kiigazodni rajta és a viselkedésén. - nézett aggódóan a szemembe.
-Luke egy pöcs. Nem kell vele foglalkozni. - simítottam meg a kezét, mert még mindig ideges volt.
-De nem az.. csak..
Felhúztam a szemöldökömet, majd ránéztem, amolyan 'mondjad már' nézéssel.
-Csak? - kérdeztem, mert még mindig nem válaszolt.
-Oh szent ég, hogy mennyire meg fogsz ezért utálni... - sütötte le a szemét. - Én bírtalak titeket Lukekal. Sokkal jobban, mint Daemonnel. Vele olyan... furcsa vagy.
-Rendben. Szerintem ennek a beszélgetésnek vége. - álltam fel a helyemről, majd mielőtt még elmentem volna a mosdóba, belesúgtam Gina fülébe. - Nem fogok összejönni megint Hemmingsel.
Kifele menet összetalálkozott a szemem Miáéval, aki kérdő tekintettel nézett rám.
Nem érdekel. Nem fogom elmondani neki, hogy mit beszélgettünk, hogy utána hallgathassam a szövegelését. Csak abba reménykedem, hogy Gina sem mondja el.
A mosdóban nem volt bent senki. - szerencsémre - Igazából nem is kellett vécéznem, csak muszáj volt valami ok, hogy ne az osztályban ücsörögjek a többiekkel, akikhez - őszintén szólva - semmi kedvem sincsen.
Belenéztem a tükörbe, ahonnan egy sápadt és sovány lány nézett vissza rám. Jesszusom. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire... hogy is mondjam... vékony lettem az utóbbi időben. Oldalra fordultam, felhúztam a pólómat és pár darab borda kacsingatott vissza rám.
Gyorsan visszahúztam ruhadarabot, mert nyitódott az ajtó.
-Na most szépen elmondod, hogy mi történt. - nézett rám komolyan Mia.
-Semmi. Tényleg. Jól vagyok. - villantottam neki egy mosolyt.
-Aha, én meg hülye.
-Nem én mondtam. - röhögtem el magamat. - Neked nem Mr. Havier óráján kellene lenned?
-Miért, neked nem? Meg amúgy is.. szabad foglalkozás van, én meg kikéredzkedtem óráról, ellentétben veled. Szóval mi lenne, ha visszamennénk és ott folytatnánk ezt a jó kis csevejt?
Sóhajtottam egyet, megadásképpen pedig bólintottam, majd visszasétáltunk a terembe.
Én a helyemen ültem, Mia viszont nem mellettem, hanem a padon ült és onnan nézett le rám.
-Na mi történt? - kérdezte.
Gyerünk Lili... vesd be minden improvizálási tehetségedet és arass egy nagyot vele!
-Olyan egyedül érzem magam..így esténként. Egyszóval teljesen begubózok emiatt. - hajtottam le a fejem.
-Oh szívem.. - ölelt át a fél karjával. - Már csak egy nap és félrerakhatod ezt a problémádat hónapokra. - köszi. - De ha annyira nem bírod ki ezt az egy napot, akkor egye fene ott alszok ma nálatok és megvárom holnap veled Ashtonékat. - mosolygott.
Jajj Istenem, akkora mázlija van Irwinnek, hogy pont Mia a barátnője. Még egy ilyen megértő és segítőkész lányt szerintem sehol sem találna. Szóval ne merje elbaszni.
-Köszönöm, az jó lenne. - mosolyogtam rá.
-Na mi a téma csajszik? - jött oda Daemon, majd egy csókkal köszöntött engem.
-Szerintem én hagylak titeket turbékolni. - vetett felém a barátnőm egy mindent mondó pillantást.
-Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy holnap átmegyek hozzátok és megleplek valamivel? - kérdezte a fülembe duruzsolva, mire elhúztam a fejemet, majd ránéztem.
-Nem jó. Holnap jönnek haza Michaelék és velük szeretnék lenni. - mondtam neki.
-Velük alatt Hemmingsre is gondolsz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Megmondanád, hogy miért csinálsz mindenből ekkora ügyet? Hihetetlen vagy, komolyan mondom. - mondtam a kelleténél kicsit hangosabban, mire sokak felénk kapták a fejüket.
-Én vagyok hihetetlen? Tu...
-Legyenek szívesek halkabbra venni a párkapcsolati problémájukat Mr. és Mrs. Williams! Vagy ha ez nem működik, akkor beajánlom önöket szívesen egy párterápiára.
-Clifford vagyok, nem pedig Williams. Menjen maga párterápiára. - szóltam vissza a tanárnak, de az utolsó mondatot persze csak halkan.
-Elnézést? - nézett rám elképedve. - Mit mondott?
-Semmit. - menjen fülészetre is.
Az óra többi részében csendben voltam és nem szóltam senkihez. Hihetetlen, hogy mennyire feltudnak engem húzni a féltékenykedéssel. Borzalmas.
Miután végre vége volt ezeknek a szenvedésekkel teli óráknak, együtt hazamentem Miával.
-Na és mit akarsz csinálni? - kérdezte.
-Nem csinálunk maguknak valami kaját? Utána pedig tartunk egy sorozatmaratont. - ajánlottam fel a kedvenc időtöltésemet.
-Benne vagyok. - mosolygott. - Mid van itthon? Mármint amiből tudnánk is valamit csinálni. - nevetett fel.
-Őőő... lehet, hogy előtte el kéne menni vásárolni. Főleg akkor, hogyha full éhesen holnap ezek berontanak ebbe a házba... félek, hogy ha nem lesz elég kaja, akkor engem esznek meg. - röhögtem.
-Akkor menjünk vásárolni, utána pedig nasizás mellett sorozatnézés? - kérdezte, mire hevesen bólogattam.
Felvettük a cipőnket, majd elindultunk a közeli bevásárlóközpontba, ahol vettünk mindenféle kaját, innivalót, fagyasztott ételt és ehhez hasonlókat.
A - körülbelül fél órás - vásárlás után, visszamentünk a házba, ahol ledobtuk a földre a szatyrokat, majd elpakoltuk azokat.
-Chips vagy gumicukor? - kérdezte a kezében tartva az említetteket.
-Egyértelmű... Mindkettő.