Vasárnap reggel van. A nap besüt az ablakon, Max már a pályán van és készül a nagydíjra. Ő és Daniel már egy órája elmentek. Én Sophie és Victoria délre megyünk ki. A lányok lent reggeliztek, de én nem voltam éhes. Nem bírtam enni, Max kissé ideges volt reggel és bevallom jó magam is. Nagyon remélem, hogy a szezon nyitót nyeréssel ünnepelhetjük. Egy kissé össze pakoltam a szobában, hiszen míg Max marad, addig én holnap késő este haza utazom az iskola miatt és legközelebb csak akkor látjuk egymást, amikor a Bahrein-i nagydíj után haza megy az pedig április közepe, míg most március vége van. Majd egy hónapig nem fogunk találkozni.
Nem tudom, hogy fogjuk kibírni, hiszen az utóbbi egy hétben sülve-főve együtt voltunk szinte. Gondolataimat elterelvén inkább folytatóm a pakolást, és mikor ezzel meg vagyok valami vállalható ruha után kezdek kutatni. Végül csak megtalálom a futamra alkalmas ruhát. Egy csinos egybe ruha, ami kicsivel a térdem alatt végződik, vállat láttató a hátán pedig kisebb fűzős rész található, így melltartót nem veszek alá, mert rontaná az összhatást. Hajamat természetes mi voltában hagyom csak nyakláncot és fülbevalót teszek fel. Magamra kapok, egy kicsit magasabb sarkú szandált a táskám a kezembe kapom és kilépek a szobából. A folyosó végén a lift hívót megnyomva várok az érkezésére, majd mikor megjön fel sem nézve lépek be és nyomom meg a mélygarázs gombját.
- Hello –hallom meg az ismerős hangokat.
- Hello –mosolygok a két nőre- Kicsit elbambultam –magyarázom.
- Csinos ruci –paskolja meg vállamat Victoria.
- Köszönöm. –mosolygok kicsit zavartan.
- Gyalog megyünk ma is vagy fogunk egy taxit? –érdeklődik felénk nézve Sophie.
- Igazság szerint- halászom elő a kulcsot a táskámból- Max meghagyta nekem, hogy nyugodtan menjünk az Aston Martin-al –lóbálom meg a kulcsot.
- Imádom a bátyám –jelenti ki megkönnyebbülve Vic.
- Az én fiam –vágja rá Sophie is. Nevetve szállunk ki a liftből és indulunk meg az autó felé.
- Öhm.. Ki vezet? –kérdem a kocsinál megállva.
- Oh, drágám neked hagyta meg a kulcsot. –kacsint rám Sophie és beül hátra, Victoria ezt egyértelműnek véli, így előre ül mellém. Tehát én vezetek. Még sosem vezettem úgy, hogy Sophie is az autóban ült, akinek versenyzői múltja van. A táskám a hátsó ülésre rakom és beszállok a vezető ülésbe. Könnyűszerrel indítom el az autót, felkapcsolom a világítást, a bal lábam a kuplungra helyezem és lükvercbe rakom a sebesség váltót majd finoman felengedem, a lábam a kuplungról az autó pedig már gurul is hátra fele. Mindent úgy csinálok, ahogy máskor is szoktam. Az autót tökéletesen érzem, bár ki ne érezne egy ilyen szépséget.
Öt percbe sem telt és a pálya parkolójában parkolunk le. Kiveszem a táskám és amint kiszálltak a lányok is beriasztom az autót és a home felé vesszük az irányt, ahol már biztosan Max vár minket. Ahogy sejtettem Max ott ült és mosolyogva fogadott minket, oda hajoltam hozzá és csókot nyomtam szájára, de ő nem érte be ennyivel és nyelve utat tört a számba, szóval a nővére és az anyja a smár partink kellős közepén találta magát, aminek természetesen Victoria hangot is adott.
- Khm.. fiatalok. –köszörülte a torkát.
- A bátyádnak szólj. –ülök le pirulva. Könnyen zavarba lehet hozni, Max pedig imádja ezt tenni.
- Készen állsz a mai versenyre? –kérdezi meg az ex pilóta édesanya a fiát, ami engem megmosolyogtat. Egy olyan családnak vagyok a részese, akik imádják a száguldás sportszerű űzését, míg jó magam sosem sportoltam semmit.
- Mint mindig anya. –kacsint, Max az édesanyjára- Elrabolnám, egy kicsit Annát- ragad kézen és már húz is fel a székből. A pihenője felé vezet, belöki az ajtót a zár kattan és rám emeli pillantását.
- Max? –inkább kérdésnek, mint sem kijelentésnek hangzik számból.
- Tudod, van egy remek ötletem- ragadja meg a derekamat, hogy magához tudjon húzni és ajkaimra tapad. Szinte falja őket..
- Mit csinálsz? –sóhajtom, ahogy ajkaival áttér a nyakamra, de választ nem kapok. Finoman eltolom magamtól és kíváncsian nézek rá –Nincs valami szabály arra, hogy verseny előtt nem lehet szexelni? –vonom fel szemöldököm, míg kezemet keresztbe fonom a mellem alatt.
- Nincs rajtad melltartó ez épp elég indok, hogy itt és most neked essek és nincs ilyen szabály, ha lenne, se érdekelne.. Különben is kinek mi a módi.. Ígérem, ha itt és most lefekszel velem megnyerem neked a versenyt. –nem hagyja, hogy válaszoljak neki. Szimplán a köztünk lévő pár centit megszüntetve tenyerét finom az arcomra helyezi és megcsókol, én pedig most túl gyenge vagyok, hogy tiltakozzak.
Pólója alját húzom fel, ami hamar lekerül róla és a földön végzi. Csókunkat folytatva kezeivel a ruhám hátulján lévő kis masnit köti ki meglazítva ezzel a ruhát, ami másodpercek alatt kerül le rólam. Nadrágjával nem szenvedek, sokat csak hamar a ruháink sorsára jut, finom elkezd velem hátrálni az ágy felé, lábaim mikor már érzik, a keretet Max hátra dönt finoman és felém tornyosul. Ott van ő egy szál alsó nadrágban, én pedig egy szál tangában. Ezek az utolsó ruha darabak választják el kettőnket, Max pedig már annyira felizgatott, hogy nem bírok magammal. Könnyűszerrel szabadulok meg a nadrágjától, míg ő ugyan ezt teszi a bugyimmal, amiket eldobunk. Mikor már semmi nem választ el minket realizálódik bennem, hogy épp a pihenő vékony falai között estünk egymásnak, vagy inkább hagytam Max-nek, hogy elcsábítson. De időt sem ad tovább agyalni, melleimet csókolgatja, majd egyre lejjebb halad, nyelve és ujjai kezdenek kényeztetni. Elérte a célját felizgultam, felhúzom magamhoz és ajkaira tapadva jobb kezemmel marokra fogom a farkát és húzok rajta párat, de így is kőkemény így fordítva magunkon ráülök, a csípőjére majd elkezdek ráhelyezkedni farkára. Könnyen belém csusszan, és egyszerre sóhajtunk fel. Amikor teljes hosszában bennem van és érzem, hogy kitölt, elkezdek mozogni. Szinte fel – le ugrálók rajta, hajtom a beteljesülést, amelyet mindketten úgy kívánunk. Mikor majdnem elélvezek már csípőmbe markol és lehúz magához, hogy megtudjon csókolni, és míg bennem van, fordít a helyzetünkön. Jobb lábamat a vállára helyezem, míg lökései teljesen kitöltenek. Nyögni akarok, egyre jobban érzem a beteljesülést, a lábam remeg, Max arcát nézem a vonásai tökéletesek, mindjárt elélvez, a következő pillanatban teljes testével rám borul és nyakamba nyög, miközben szívja azt. Én pedig hátát karmolva harapom a vállát. Elélveztünk, egyszerre.
- Nem kellene már menned? –kezei között fekszem, fejem a nyakába fúrva, lágyan cirógatja kezeimet, melleimet, a testemet.
- Még várhatnak pár percet. –emeli meg államat és csókol meg- Most már tényleg meg kell nyernem a futamot. –tudatosul benne.
- De meg ám. –szakadok ki kezei közül –Öltözz –dobom oda neki a ruháit, míg én magam is teljesen pucéran szedegetem a sajátjaimat. Felveszem a bugyim majd a ruháim, ezalatt Max is össze szedte magát- Segítenél? –fordulok neki háttal és tűrőm el az útból a hajamat, hogy betudja kötni ruhámat.
- Ennek nyoma maradt. –mosolyog rám. Értetlenül nézek rá. Míg nem a tükör előtt meglátom, hogy miről beszélt. A szívása nyoma a nyakamon virít, tudatván mindenkivel mit csináltunk itt az elmúlt tizenöt- húsz percben.
- Max.. –rázom meg a fejemet és kezeimbe temetem- Ez látszódni fog. –fordulok felé.
- Legalább tudják, hogy hozzám tartozol. –rántja meg a vállát könnyedén és egy utolsó szenvedélyes csókkal búcsúzik. –Szeretlek. –leheli ajkaimra.
- Én is. –helyezem kezemet a mellkasára és szemeibe nézek-, Szeretlek Max Verstappen most pedig menj, nyerd meg a futamot. –engedem útjára. Kisétál a pihenőből, ahogy magamhoz veszem a táskám követem én is.
A home ajtaján távozik, mikor én belépek oda. Egy utolsó pillantással néz vissza, amikor észre véve rám kacsint, szégyenlősen elmosolyodom és egy „szeretleket" tátogok, amire mosolya, ha lehet még nagyobb lesz, majd távozik.
- Áh, hát itt vagy, Max üzeni, hogy a parádéra ment. –mosolyog rám Sophie.
- Igen láttam, ahogy ment ki.. –magyarázom ki felé mutogatva.
- Kimegyünk mi is? –néz ránk Victoria Jane.
- Én maradok, de ha akartok, menjetek csak. –bátorít minket barátom édesanyja. A húga pedig nem habozik azonnal fel áll és most ő –pont úgy, ahogy bátyja szokta- rángat maga után. A pitwalk-on már folyik a munka, ahogy a boxutcában is. Onnan nézünk kifelé, ahol a pilóták foglalják el a számukra fent tartott autókat. Max is egy eredeti oldtimer-ben foglal helyet, ami egyszerűen gyönyörű. Mosolyogva figyelem mindent mozzanatát. Nem habozok, ha már az egész világ tudja, előveszem telefonom és készítek róla egy képet.
- Na, nem gondolod.. –neveti el magát Victoria –Gyere, csak- azzal kézen ragad és a kis kijáratón át a rajtrácsra húz –Max! –szól a bátyjának, ahogy oda érünk, engem voltaképp oda tol a kocsi mellé –Nagy mosolyt. –mikor ezt kéri, akkor tűnik fel, hogy az én telefonomat tartja a kezében!
- Na, gyere! –érzek meg két kezet a derekamon és Max a kocsi oldalára ültet és mögém bújik, Victoria pedig a telefon kijelzőjét nyomkodja.
- Ezt posztold, az első hivatalos posztotok lehet. –kacsint ránk.
- Az ő ötlete volt.. –nézek Maxre már leszállva az autóról.
- Remek ötlet volt- nyugtat meg- Mennem kell.
- Tudom. –mosolygok rá, egy utolsó csókot csak ad majd elhajtanak, szépen sorjában az összes pilóta elhalad mellettem és Victoria mellett, akik oda- oda integetnek nekünk, mosolyogva.
Victoria és én végül a boxban ülünk le az egyik tárolóra, táskájából ropit és teasüteményt halászott elő azt rágcsáljuk, miközben telefonom a fotót szerkesztem, ami kap egy fehér keretet.
- Na, milyen? –mutatom meg barátnőmnek.
- Baszki remek fotót lőttem rólatok. –mosolyodik el- Az első hivatalosan posztolt kép és én lőttem.. Annyira profi vagyok. –ajnározza magát, ami engem megmosolyogtat.
- Profi vagy Victoria Jane, de tényleg felveszlek fotósomnak. –pacskolom a vállát.
- Na nehogy azt hidd, hogy majd nulla –huszonnégybe téged meg a bátyám akarom fotózni.. –néz rám komoly arccal, miközben szája teli van.
- Kár.. –rántom meg nevetve a vállamat. És az instagramra töltöm a képet „My Man, My Love, My Everything💕" felirattal, ráhúzok a facebook-os megosztásra is. Úgy vagyok vele, ha már lúd, akkor legyen kövér. A fél világ már így is tudja, ki vagyok.. Hát akkor lássák a facebook-on is, büszke vagyok rá, hogy Max a párom!
Mikor Max vissza ért a pilóta parádéról, sietett a pihenőjébe átvenni az overallját majd újra a rajtrácsra ezúttal az autójába, már csak fél óra volt a verseny kezdetéig. A boxban lévő képernyőről figyeltünk mindent, amikor a kamera Max-et mutatta láttam az arcán, hogy már teljesen átszellemült. Az övé az első rajtkocka, de a második Sebastian mögötte Kimivel, a negyedik rajtkocka Danielé, aki mögül az ötödik helyet megszerezve Leclerc indul.
A verseny elrajtol. Max megtartja az első helyet, de Leclerc átvette a harmadik helyet megelőzve Ricciardót és Räikkönent.
Az utolsó kör, Max magabiztosan vezette a versenyt és a kockás zászló őt inti le győztesként. Megcsinálta, megígérte és megcsinálta. Victoria Jane és én ugrálunk örömükben, Sophie pedig csak mosolyog. Azonnal levesszük a füleseinket és a pódium felé sietünk. Ott állunk a Red bullos szerelők mellett, akik mikor meglátnak, előre engednek, van, aki egyenesen maga elé tol. Így konkrétan a kordon előtt találom magam, amikor is befut az egyes jelhez a kék Red Bullal Max. Kiveszi a kormányt, kiszáll az autóból és arra állva ünnepelteti magát, a rajongók sikoltoznak, a szerelők tombolnak, a sisak még a fején. Vissza helyezi a kormányt és a szerelők közé ugrik, ekkor vesz észre engem, sisakján az ellenzőt felhajtja így hozzá férek arcához, orrára nyomok egy puszit és magyarul üvöltöm, hogy „Szeretlek" mire az ő válasza az egyetlen szó, amit az első perctől tud anyanyelvemen „Szeretlek".
A dobogón ünneplés folyik. Max nyert, Charles a második lett, egy kisebb Ferraris hibának köszönhetően Sebastian pedig a harmadik. Az interjúk alatt Max azt nyilatkozza, hogy a győzelmét szíve hölgyének ajánlja, amitől gyomromban ezernyi pillangó kell életre, a tömeg sikít, Victoria és én egymás kezét szorítjuk. De az is lehet, hogy csak én szorítom az övét. Túl sok az adrenalin.
- Valami szexiset vegyél fel. –kacsint Max a szállodai szobánkba belépve, bulizni megyünk a győzelmét ünnepelni.
- Értettem főnök- tapadok az ajkaira-, Annyira büszke vagyok rád.
- Imádlak-, pörget meg a levegőben.
- Elég Max, elszédülök-, kérem.
- Na, szép.. Még te szédülsz el mikor én már majdnem egy éve szédülök miattad, elvetted az eszemet- csókol meg.
- Akkor én mit mondjak? –mosolyok –Menj zuhanyozni én addig, keresek magamnak valami ruhát, megígérted anyukádnak, hogy hétkor találkozunk az étteremben, hogy együtt vacsorázz vele a győzelmed tiszteletére. –emlékeztettem. Sophie a szállodában marad, míg mi bevesszük Melbourne egyik szórakozó helyét.
Jó pár ruha van nálam, de egyszerűen nem tudom, melyiket vegyem fel, míg a bőrönd alján rá nem akadok a tökéletesre. Egy fekete spagetti pántos ruha, semmi extra nem lenne benne.. De van. Két oldalt ki van vágva és meg van kötve felül. Úgy gondolom elég szexis így gyorsan magamhoz veszem, ekkor lép ki Max a fürdőből és futok be én. Nem akarom, hogy lásson, míg kész nem vagyok.
Lezuhanyozom és mikor kellően száraz vagyok, felveszem magamra a ruhát, ami tökéletesen simul a testemre.
- Engedj be –kéri Max.
- Miért? –kérdezek vissza.
- Nekem is rendbe kell tennem magam.. ott vannak bent a cuccaim. –magyarázza.
- Adj tíz percet –kérem-, Megéri, hidd el. –mosolygok magamban.
Mivel nem vagyok egy smink mester így magamhoz képest dolgozók. Nagy nehezen, de sikerül kihúzni felül a szememet feketével, illetve kifesteni a szempilláim. Ajkaimra egy vörös rúzst kenek, a hajamat pedig csak kivasaltam és félig felkötöttem egy bubis copfba a hátsó részen.
- Na, gyere. –nyitom ki az ajtót, szinte rám se néz, míg el nem kapom a kezét. Ekkor kezeimbe néz és meglepetten pillant, arcomra majd végig mér szemeivel.
- Azta rohadt.. –csúszik ki a száján.
- Ez aztán az elismerés. –paskolom meg a vállát és mennék el mellette, de vissza húz.
- Marha dögös vagy- ad egy puszit a fülem tövébe.
- Te sem panaszkodhatsz-, kacsintok rá. Fekete inget és sötét farmert visel, sportcipővel.
Keresek egy cipőt, hiszen azt nem vettem elő, kezem ügyébe akad egy fekete platformos magas sarkú. Tökéletesen illik a ruhához, bár nem tudom, meddig fogom bírni benne, de felveszem.
- Ha nem ígérkezek el anyának most tuti, hogy lerángatom, rólad ezt ruhát- suttogja a fülembe Max, a kedvenc illatommal fújta be magát, amitől elolvadok.
- Hidd, el hagynám. –adok egy puszit az arcára, majd a nyakára és a kigombolt ing részen át a mellkasára is –Nem késhetünk el. –tudatosul bennem, a telefonom kijelzőjére nézek, öt percünk van leérni –Mennünk kell. –pakolok be a kis táskámba.
- Most utálom anyámat. –adja át nekem a plasztik kártyát, amit táskámba rakok és kezemért kap, hogy egymásba fűzze ujjainkat.
- Hát még én. –értek egyet a liftbe szállva-, Na, gyere ide- rántom magamhoz, hátam a lift falának csapódik, ajkaink tépik a másikét, Max kezei a combomat fogdossák.. Kár, hogy a lift hamar le ér a földszintre..
Szép estét minden Kedves Olvasónak!❤️
Itt is lenne a folytatás.
Remélem tetszik nektek!
A következő részben betekintést nyertek egy kicsit Anna otthoni életébe.
Hétvégén érkezik a folytatás😘