Öt.

1.4K 47 2
                                    




           

Vasárnap reggel van. A nap besüt az ablakon, Max már a pályán van és készül a nagydíjra. Ő és Daniel már egy órája elmentek. Én Sophie és Victoria délre megyünk ki. A lányok lent reggeliztek, de én nem voltam éhes. Nem bírtam enni, Max kissé ideges volt reggel és bevallom jó magam is. Nagyon remélem, hogy a szezon nyitót nyeréssel ünnepelhetjük. Egy kissé össze pakoltam a szobában, hiszen míg Max marad, addig én holnap késő este haza utazom az iskola miatt és legközelebb csak akkor látjuk egymást, amikor a Bahrein-i nagydíj után haza megy az pedig április közepe, míg most március vége van. Majd egy hónapig nem fogunk találkozni.
Nem tudom, hogy fogjuk kibírni, hiszen az utóbbi egy hétben sülve-főve együtt voltunk szinte. Gondolataimat elterelvén inkább folytatóm a pakolást, és mikor ezzel meg vagyok valami vállalható ruha után kezdek kutatni. Végül csak megtalálom a futamra alkalmas ruhát. Egy csinos egybe ruha, ami kicsivel a térdem alatt végződik, vállat láttató a hátán pedig kisebb fűzős rész található, így melltartót nem veszek alá, mert rontaná az összhatást. Hajamat természetes mi voltában hagyom csak nyakláncot és fülbevalót teszek fel. Magamra kapok, egy kicsit magasabb sarkú szandált a táskám a kezembe kapom és kilépek a szobából. A folyosó végén a lift hívót megnyomva várok az érkezésére, majd mikor megjön fel sem nézve lépek be és nyomom meg a mélygarázs gombját.

-          Hello –hallom meg az ismerős hangokat.

-          Hello –mosolygok a két nőre- Kicsit elbambultam –magyarázom.

-          Csinos ruci –paskolja meg vállamat Victoria.

-          Köszönöm. –mosolygok kicsit zavartan.

-          Gyalog megyünk ma is vagy fogunk egy taxit? –érdeklődik felénk nézve Sophie.

-          Igazság szerint- halászom elő a kulcsot a táskámból- Max meghagyta nekem, hogy nyugodtan menjünk az Aston Martin-al –lóbálom meg a kulcsot.

-          Imádom a bátyám –jelenti ki megkönnyebbülve Vic.

-          Az én fiam –vágja rá Sophie is. Nevetve szállunk ki a liftből és indulunk meg az autó felé.

-          Öhm.. Ki vezet? –kérdem a kocsinál megállva.

-          Oh, drágám neked hagyta meg a kulcsot. –kacsint rám Sophie és beül hátra, Victoria ezt egyértelműnek véli, így előre ül mellém. Tehát én vezetek. Még sosem vezettem úgy, hogy Sophie is az autóban ült, akinek versenyzői múltja van. A táskám a hátsó ülésre rakom és beszállok a vezető ülésbe. Könnyűszerrel indítom el az autót, felkapcsolom a világítást, a bal lábam a kuplungra helyezem és lükvercbe rakom a sebesség váltót majd finoman felengedem, a lábam a kuplungról az autó pedig már gurul is hátra fele. Mindent úgy csinálok, ahogy máskor is szoktam. Az autót tökéletesen érzem, bár ki ne érezne egy ilyen szépséget.

Öt percbe sem telt és a pálya parkolójában parkolunk le. Kiveszem a táskám és amint kiszálltak a lányok is beriasztom az autót és a home felé vesszük az irányt, ahol már biztosan Max vár minket. Ahogy sejtettem Max ott ült és mosolyogva fogadott minket, oda hajoltam hozzá és csókot nyomtam szájára, de ő nem érte be ennyivel és nyelve utat tört a számba, szóval a nővére és az anyja a smár partink kellős közepén találta magát, aminek természetesen Victoria hangot is adott.

-          Khm.. fiatalok. –köszörülte a torkát.

-          A bátyádnak szólj. –ülök le pirulva. Könnyen zavarba lehet hozni, Max pedig imádja ezt tenni.

My Beautiful Hard Life with Him. {Befejezett}Where stories live. Discover now