Csütörtökön, míg Max a pályára ment addig én Sophie-val és Victoriával Melbourne belvárosába mentem vásárolgatni, mindketten ragaszkodtak hozzá így nem tudtam nemet mondani.
- Veszünk neked valami szép ruhát. –nézegeti a ruhákat Victoria. Egy elég drága és neves üzletben vagyunk, nekem pedig nincs pénzem ezekre a ruhákra.
- Már miért vennénk nekem ruhát? –akadok, fent ezen- Ne haragudj Vic, de nekem nincs pénzem ezekre a ruhákra, és emellett teljesen jól érzem magamat a saját ruháimban. –rántom meg a vállamat.
- Este lesz az éves parti. –jön mellénk Sophie- Szerintem ebben nagyon jól mutatnál. –mutat, fel egy igazán csinos ruhát- Max pedig szeretné, ha vele tartanál. Tavaly mi kísértük el, de most te fogod.
- Nekem erről miért nem szólt? –értetlenkedek.
- Drágám tudta, hogy nem engedhetsz meg magadnak ilyen ruhákat, ahogyan azt is, hogy nem akarnád, hogy költsön rád.
- Ezért kellett jönnöm. –esik le és csapom magam homlokon- Nálatok van a bankkártyája? –fonom mellkasomon össze a kezemet.
- Ühüm. –bólogat Victoria
- Akkor sem fogadhatom el- tiltakozom tovább.
- Dehogynem. –tol be a próbafülkébe Sophie- Majd később megköszönöd, most pedig próbáld fel. –ad be egy ruhát.
Elsőnek egy fekete mélyen dekoltált estélyibe bújtatnak, ami ugyan tetszik, de a lányok leszavazzák. Szerintük túl fekete és sötét vagyok benne, hiszen a tónusaim amúgy is sötétek és így elveszek a ruhában, valami olyan kell, ami kiemel. Egy halvány rózsaszín ruha a következő, ami fedi a nyakamat és szintén mélyen dekoltált, de ez is leszavazásra kerül.
- Na és ezzel mi volt a baj? –kiváncsikodom miközben a próbafülkében ülök.
- Nem voltál benne túl feltűnő. Olyan semmilyen volt. –magyarázza Victoria Jane.
- De nem is akarok feltűnő lenni. –értetlenkedem.
- Kicsim, ha megtaláltuk a tökéletes ruhát érteni fogod te is. –mosolyog rám biztatóan Sophie és a kezembe adja a következőt.
- Szerintem ez lesz az. –hallom Victoria szavait. A ruha csillog-villog, flitterek és kövek díszítik az egészet, fél oldalt magasan slicelt.
- Na? –nézek kilépve a próbafülkéből random stylestjaimra.
- Ez az. –ujjong Victoria, miközben Sophie elismerő mosollyal mér végig.
- Egyértelmű, hogy ez az. –szólal, meg végül- Nézd csak meg te magad.
A tükör felé fordulva, megdöbbenve tapasztalom, hogy a ruha tökéletes simul testemre. Másképp áll rajtam, mint az összes eddigi. Az anya-lánya párosnak igaza volt ebben a ruhában csak úgy ragyogok és nem csak amiatt, mert maga a ruha csillog-villog, hanem mert egyszerűen tökéletesen nézek ki benne.
- Azta. –suttogom.
- Mondtam, hogy majd megérted. –simogatja meg a vállamat Sophie- Vedd, csak le megvesszük. Victoria ad be neked egy cipőt azt is próbáld fel, ha jó, akkor hozd. –mosolyog rám. Én pedig bólintok. Nem merek már nemet mondani nekik.
Victoria Jane egy piros lakk színű tűsarkút adott be, aminek mérete pont passzolt a lábamra, így Sophie azt is kifizette. Bár elég rossz érzés volt, hogy mindezt Max fizeti. Nem akartam, hogy úgy tűnjön, rajta élősködöm. Mert ez egyáltalán nem volt így és nem lett volna muszáj nekem ruhát vennie, abszolút megértettem volna, ha Vic és Sophie megy el vele, akiknek van ilyen ruhájuk otthon a szekrényükben vagy van rá pénzük, hogy vegyenek maguknak!
A délelőtti kis vásárolgatás után együtt megebédeltünk egy olasz étteremben. Lányos témákról csacsogtunk kibeszéltük a fiúkat, a tv műsorokat, amiket mind Vic mind én nézünk. Kérdeztek a suliról, amit hamarosan befejezek, a jövőbeli terveimről. Még rendeltünk fagylaltot is deszertnek aztán sétálgattunk egy kicsit a belvárosban.
Délután öt volt mire vissza értünk a szállodába, a két lány ragaszkodott hozzá, hogy náluk készüljek az esti partira. Victoria Jane már ki is gondolt nekem egy sminket, Sophie vállalta, hogy megcsinálja a hajamat, hiszen a lányának is megszokta így biztos kezekben voltam.
Miután letusoltam a közös szobánkban, fürdőköpenyben lifteztem le a másodikra, ahol a lányok szobája volt. Épp, hogy bekopogtam már nyílt is az ajtó. Hétkor kell indulnunk a rendezvényre, így volt még bő másfél óránk össze készülni. Épp, hogy beléptem már ültettek is le. Sophie a hajamat vette kezelésbe Vic pedig már neki is látott a smink elkészítésének. Nem engedték, hogy tükörbe nézzek, míg teljes pompában nem leszek. Max hívott, de a lányok nem engedték, hogy felvegyem így csak üzenetet válthattunk. Azt írta pontban hat óra ötvenkor a húga ajtaján fog kopogni.
A smink és a haj elkészítése kicsivel több, mint egy órába telt. Majd jöhetett a ruha, amit kisebb segítséggel vettem, hiszen a hátán a cipzárt fel kellett húzni, majd jött a cipő és ekkor a tükörbe nézhettem. Döbbenet és csodálat ült ki az arcomra. Olyan volt, mintha nem is én lennék. Egy teljesen másik lány mosolygót vissza rám a tükörből. Ez a lány egy olyan lány volt, aki mellett kellene lennie Max-nek, de ő mégis velem van. Ahelyett, hogy egy ilyen kaliberű mellett lenne, aki mindig így néz ki. Nem pedig úgy, mint én. A szürke kis egér, aki nem sminkeli magát, mert azt sem tudja szinte, hogyan kell. Aki a hajvasalásnál többet nem tud kezdeni a hajával. Nem, hogy tökéletesen beállítani. Aki ugyan csinosan és többnyire divatosan öltözködik, de még sem olyan, mintha a legújabb designer ruhákat viselné. Nem voltam több, mint egy félre sikerült darab, de ő mégis engem választott.
Pontban hat óra ötvenkor kopogtattak az ajtón. Victoria szökdécselve nyitotta ki az ajtót, amely mögött bátyja állt. Öltönyt viselt, haja belőve, elképesztő szexisen mutatott. A gyomromban ezernyi pillangó kezdett repkedésbe. Ott volt ő a tökéletes férfi. Ahogy meglátott szája mosolyra húzódott, ugyan ez a mosoly ült ki az én arcomra is és kezdtem felé lépkedni miután Sophie finomat elkezdett fia felé tolni.
- Szia. –mosolyog, rám mikor elé érek.
- Szia. –köszönök vissza zavartan.
- Jó mulatást. –szól ki a két nő és becsukják mögöttünk az ajtót.
- Gyönyörű vagy. –mér végig szemeivel Max és derekamra helyezi tenyerét, miközben arcomra csókot lehel.
- Te sem festesz rosszul. –jobb tenyeremet tarkójára futtatom és megindítom felfelé hajába- Mr. Verstappen maga irtó szexisen fest. –suttogom fülébe.
- Maga sem panaszkodhat Ms. Anna –arcunk össze ér, óvatosan húzódom el tőle és nézek csodálatos zöldes-kék szemeibe. A kettőnk közt lévő távolságot megszűntetve tapad ajkaimra. Csókja lassú és szerelmes. Mikor elválunk, kezeinket egymásba kulcsolja és a lift felé haladunk.
A szálloda előtt egy fekete autó vár ránk, amelybe besegít és a rendezvény felé hajtunk. Megérkezve egy kivilágított épület tárul elém, amelybe többen is igyekeznek befelé. Csinos nők, fiatalok és idősebbek, a ruháik mind elképesztően gyönyörűek, ékszereik drágábbak lehetnek, mint a családom éves költségvetése. Max kiszáll, majd kisegít engem az autóból. A vakuk pedig villognak. Csak most esik le, hogy a sajtó jelenléte egy ilyen rendezvényen természetes, engem pedig még sosem fotóztak le Max mellett. Bár ez épp az imént történt meg. Beszélni fognak rólam és cikkezni. Tudni fogják, hogy én vagyok Max barátnője. Zavart mosollyal kulcsolom kezeimet Maxébe és lépkedek az oldalán a bejárat felé, ahol kedvesen köszöntenek minket és egyből pezsgőt nyomnak a kezünkbe.
- Szóval.. –nézek Maxre. –Ez volt az a perc, amikor az egész világ megtudja a létezésemet? –célzok a kint lévő fotósokra.
- Remélem nem bánod. –néz rám óvatosan.
- Nem. –rázom meg a fejemet- Beszéltünk már róla, azt hiszem, együtt fogok tudni élni ezzel az egésszel-, mosolyodok el, hogy tudja, kitartok mellette-, de csakis miattad, mert szeretlek. –teszem még hozzá, mire arcára hatalmas mosoly ül és ajkait az enyémekre tapasztja egy rövid csók elejéig.
- Áh, a gerlepár –szólít meg minket a már ismert hang.
- Olyan nyugodt napom volt most már tudom mi nem hiányzott belőle. –köszöntöm a Ferraris pilótát.
- Ez fájt. –kap a szívéhez.
- Tudod.. –iszik bele a pezsgőjébe a Sebastian mellett álló Kimi- Nekem egyre szimpatikusabb Max barátnője. Hogy is hívnak? –néz rám.
- Komolyan Räikkönen? –ráncolom szemöldököm.
- Dehogyis Anna drága. –mosolyodik el szája szélében halványan, olyan Kimisen.
A rendezvény egy vacsorával folytatódik majd jótékony célra felajánlott tárgyakkal, a pilóták is ajánlhattak fel, egy gyermek alapítvány javára. Max a tavalyi sisakját bocsájtotta árverésre, amit a legtöbb versenyen viselt.
Éjfél előtt érünk vissza a szállodába, holnap már kezdődnek a szabad edzések, és Maxnek legkésőbb fél nyolckor fel kell kelnie, hogy megtudjon reggelizni és kiérjen időbe a pályára, hiszen tízkor már a kocsiban kell lennie.
Mivel mindketten zuhanyoztunk már a rendezvényre indulás előtt így csak levetkőzünk, és az ágyba zuhanunk, mindketten fáradtak vagyunk.
Reggel pontban fél nyolckor szólal meg az ébresztő óra, amelyre mindketten fel kellünk. Álmosan fordulok Max felé és bújok hozzá.
- Szerinted öt percig maradhatunk így? –bújok nyakhajlatába.
- Szerintem öt percet mindenki ki bír. –ölel szorosan magához.
Pár perccel később végül szét válunk és felkelünk. Bevallom, őszintén kissé a zombikra hasonlítunk. Én csak ülök az ágy szélén és azt sem tudom, mit csináljak, Max a ruháival csinál valamit, de úgy sejtem ő maga sem tudja mit.
Végül erőt veszek magamon és elindulok zuhanyozni. Már egy ideje folyatom, magamra a vizet mikor két kezet érzek meg a derekamon, majd ajkakat a vállaimon a kezek pedig felfedező útra indulnak a testemen és olyan helyekre is kitérnek, amelyek hatására sóhajok és nyögések távoznak ajkaimon. Mosolyogva fordulok meg végül és nézek farkas szemet Maxel. Perverz vigyor ül ajkain, kezem megindul a testén, izmos vállai, kidolgozott mellkasa és végül férfiasságán állapodik meg.
- Nincs sok időnk. –tapad az ajkaimra és kap ölébe, miközben hátam a csempének csapódik.
- Akkor vedd el, amit akarsz. –lihegem, miközben megérzem férfiasságát a nőiességemnél. A következő pillanatban pedig már bennem van. Mivel nincs sok időnk, nem az érzékiség és a finomság a lényeg, sokkal inkább a kielégülés hajt minket. Egy utolsó lökés és mielőtt még a sikoly távozhatna, a számon Max a számra tapad és tépjük egymás ajkait, kezem a hátát karmolja, míg ő a csípőmet szorítja erősen. Mikor végzünk, óvatosan ki száll belőlem és letesz. Gyorsan befejezzük a zuhanyzást és megtörölközünk. A hajamat vizesen összefonom, fogat mosok és felteszem a szokásos reggeli arckrémemet. Míg Max is elkészül, a fürdőszobában addig keresek magamnak valami ruhát, amiben kimehetek vele a pályára. Ez az első eset, hogy tudni fogják, kije vagyok Max-nek és a többi pilóta barátnő mindig kifogástalan kinézettel jelenik meg. Végül egy fekete body-t veszek fel egy sima farmer forró nadrággal, hozzá hosszú szárú fekete converse cipőt.
- Azta ki ez a jó csaj? –öleli, át Max a derekamat hátulról miközben épp egy fülbevalót teszek a fülembe.
- Rossz szobában vagyok talán? –fordulok meg ölelésében és nyakát átkarolom.
- Az kizárt Anna- kezdi el csókolni ajkaimat, először csak óvatosan majd a csók egyre inkább kezd mélyülni.
- Mennünk kéne, nem? –lihegem, ahogy a nyakamat csókolgatja.
- A pálya meg vár.. –markolja a csípőmet.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy ez így van. –ismerem el- De megfogadtam, hogy sose vonom el a figyelmedet a versenyzésről. Neked pedig ma kocsiba kell ülnöd és teljesítened kell. –figyelmeztetem. Még pár csók és nagy nehezen elválunk.
- Este egy kifogást sem fogadok el.
- Esküszöm, este csak a tied vagyok. –adom be a derekam -újra és újra- és már lépnék, el tőle mikor még egyszer vissza ránt, és olyan hévvel csókol, hogy ha nem szorítana magához, akkor egész biztos össze esnék.
- Szeretlek. –enged végül el.
Egy kistáskával a vállamon és napszemüveggel a fejemen feszítek Max mellett miközben ki lépünk a liftből.
- Épp időben –morog, ránk Victoria miközben az előcsarnokban bele futunk.
- Elkéstünk? –ijedek meg.
- Dehogy drágám- köszönt minket Sophie is- Bal lábbal kelt fel. –legyint egyet és közösen indulunk ki a pályára. Max vezet, Sophie ül mellette én pedig Victoria Jane-el hátul.
- Pszt.. –piszkálom meg a lány vállát.
- Hmm?- pillant rám.
- Mi a baj? –tárom szét a kezeimet érdeklődve.
- Semmi, nem indult jól a reggelem.. Női gondok. –magyarázza.
- Kitartás. –simogatom meg óvatosan a vállát mire ő hálásan mosolyog rám.
- Max kapcsolnál valami zenét? –kéri meg húga miközben a telefonjába pötyög. A következő percben pedig a legmenőbb pop sláger szólal meg a rádióban és én halkan dúdolni kezdem.
- Mit csinálsz? –nézek döbbentem Vic- re, aki a telefonját felém tartva mosolyog.
- Semmit- mosolyog sejtelmesen –Semmit. –nyomkodja a telefonját. A következő percben pedig az enyém adja ki a pityegő hangot. Az instagram oldalam jelez és döbbentem tapasztalom, hogy Victoria felvette a dúdolásomat miközben az autó ablakán nézek kifelé.
- Victoria! –sikkantom döbbenten.
- Mi a baj? –néz ijedten hátra Max és Sophie.
- Feltettem a barátnődet az instára, olyan cuki volt, ahogy dúdolta a számot.
- Megkérdezhetted volna előtte igazán. –rázza meg a fejét Sophie.
- Jó, mindegy letörölhetem, ha gondoljátok. –oldja fel rögtön a telefonja zárát.
- Nem kell. –rakom kezem a telefonra- Csak.. megijedtem egy kicsit, hogy ki tettél. A tegnapi rendezvényen is sok volt a fotós, a pályán is és most ez- emelem fel a telefonomat, aminek kijelzőjén a videó játszódik.
- Ez teljesen érthető drágám, de itt leszünk neked!- biztosít mosolyogva Sophie.
- Köszönöm. –tátogom neki.
A pálya parkolójában egy utolsó mély lélegzetvétel után szállok ki az autóból. Ekkor a többiek már a kocsi mellett állnak, Max kinyitja nekem a hátsó ülés ajtaját és benéz hozzám.
- Minden rendben? –néz rám komoly tekintettel.
- Igen, csak ígérd meg, hogy erősen fogod fogni a kezem. –hagyom neki, hogy segítsen ki az autóból.
- Ígérem-, ölel magához szorosan.
- Akkor minden rendben lesz. –adok csókot a szájára.
- Na, indulás. –hátára veszi táskáját, kezét pedig az enyémbe helyezi, és szorosan össze kulcsolja a sajátjával. Victoria mellettem jön míg Sophie a fia mellett lépked. Így haladunk a paddock- ban ami tele van emberrel. Fotósok és tv társaságok a sajtó képviseletében, az ott dolgozó PR, a Liberty Media –sok, a csapattagok és a pilóták..
- Minden rendben? –súgja, Max mikor el kezd minket fotózni pár fotós.
- Igen- mosolygok rá.
- Csillog a szemed. –karolja át a vállamat, és kezeinket így fonja össze
- Mert szeretlek. –felelem a lehető legtermészetesebb módon.
- Hibátlan válasz. –mosolya a lehető legédesebb és mikor az már kellően elvonja a figyelmemet egy rövid csókot ad ajkaimra.
- Ha eddig nem lett volna egyértelmű, hogy a barátnőd vagyok.. –fúrom arcom a vállába.
- Büszke vagyok rá, hogy Te vagy a barátnőm.
- Galambocskáim! –integet ki a Ferrari garázsából Sebastian, mire mi csak mosolyogva vissza integetünk. Jelenleg többre nem futná részemről.
A Red Bull home-hoz érve kissé megnyugszom miszerint sikerült, végig mentünk a paddock-ban. Túl éltem! Max, ahogy be érünk egyből Christian-hoz és a mérnökéhez Gianpaolo-hoz megy.
- Jól itt hagyott. –rázza, a fejét Victoria mikor leülünk az egyik asztalhoz.
- Ez a munkahelye. –felelem megértően.
- Kifogás. –rázza meg a fejét zabosan a lány. Azt hiszem, a női bajai túlságosan kihatnak rá.
- Sebastiannal jól kijöttök, jól láttam? –érdeklődik Sophie.
- Igen –felelem, mosolyogva- a tavalyi segítsége óta mondhatni jóban vagyunk. Kedves volt már akkor is velem és továbbra is az. Mindig piszkál és húz, de könnyű szerrel hamar leoltom.
- Oh, úgy hangzik, jól megértitek akkor egymást. –kezd kissé furcsa lenni szerelmem édesanyjának viselkedése.
- Ez így van, nem tagadom. Amikor a minap a lányairól mutogatta a fotókat igazán megtisztelve éreztem magam, hogy egy kivűl állóban, mint én így megbízik. Emily és Matilda nagyon szép kislányok nem beszélve Hannah- ról a feleségéről, csodás család. Megígérte, hogy be fog nekik mutatni egyszer, idézem ezt mondta „ Hannah- nak és a lányoknak meg kell ismerniük téged. Max-nek még úgysem volt ilyen csodás barátnője, aki méltó lett volna rá." –mosolygok Sophie-ra. Kedvelem a nőt, igazán, de ez a furcsa kérdezősködése nem volt ínyemre.
- Mielőtt még azt feltételeznéd, hogy a fiadat megcsalná, szólok, hogy ez sosem fog megtörténi. Anna valószínűleg még akkor is foggal, körömmel harcolna Max-ért, ha ő megcsalná, netalántán ki akarná őt dobni, mert igazán szerelmes belé. Bocsi anyu. –Victoria Jane mindezt úgy mondta végig, hogy telefonjába volt merülve és rá sem nézett az édesanyjára, aki kisebb sokkot kapott lánya szavaitól. Azt hiszem megdöbbentette a viselkedése és a mondandója. De igaza volt. Ha Max megcsalna, összetörnék, haragudnék rá, de akkor sem bírnék tőle távol maradni, mert túlságosan szeretem. Ezt pedig ő is jól tudja. Épp ezért nagyobb az esélye annak, hogy ő töri össze az én szívemet, nem pedig én az övét. Sophie nem szólal meg többet. Én pedig a telefonomat elővéve írok egy gyors üzenetet Victoria-nak „Köszönöm." A lány rám mosolyog és az asztal alatt megszorítja a kezemet.
- Szívem hölgyei tudtak nélkülözni? –tér vissza mellénk aztán egyszer csak Max, a kis kör alakú asztalnál köztem és édesanyja között foglal helyet.
- Nehezen. –morogja Victoria, mire én elkuncogom magam. Tényleg kibírhatatlan ebben az állapotban.
- Minden oké vele? –súgja nekem, miközben az arcomat puszilgatja.
- A legnagyobb rendben. –mosolygok rá és finom csókot lehelek ajkaira –Mindent megbeszéltetek? –kérdezek rá.
- Persze. Na, ki mit eszik? –csapja össze a kezeit és int a pincérnőnek.
- Szia, Max. - köszön rá a fiatal lány. Maximum a húszas évei közepén járhat.
- Szia, Julie, tudnál nekünk hozni valami finom reggelit? –mosolyog a lányra.
- Mindig Max, mindig. –mosolyog, a lány miközben affektál –Rántottát tudok nektek hozni, pirítóssal és gyümölcslevekkel. Megfelel?
- Köszi, Julie. –a lány távozik én pedig a távolodó alakját figyelem. Vékony, de van alakja. Popó, mell, csípő és derék a helyén. A haja hosszú és copfba van fogva. Rövid Red bullos szoknyát és pólót visel, sportcipővel.
- Hé.. minden oké?- legyezi arcom előtt a kezét szerelmem.
- Igen, persze. –mosolygok rá zavartan. A következő pillanatban telefonom pityeg. Üzenet, Victoriától. „Sokkal szebb vagy nála, Max pedig téged szeret. Julie csak próbál felhúzni, ne foglakozz vele." Meg mosolyogtatnak a szavai egy köszönömöt suttogók el neki.
- El leszel anyékkal, ugye? –kérdi meg Max.
- Persze-, felelem egyből.
- Gondját viseled majd anya? –néz az édesanyja felé.
- Max.. –rázza meg Sophie a fejét egy afféle „ne csináld ezt velem kisfiam" nézéssel- Legközelebb csak miattunk akar majd jönni, nem pedig miattad. –paskolja meg a fia kezét. Julie ekkor tér vissza az ételekkel és italokkal. Kíváncsian méreget engem, ami cseppet sem tetszik.
- Te Julie- szólal meg hirtelen Victoria- Tény, hogy nem szimpatizálok veled és tény, hogy nem is kell. De, ha még egyszer így méregeted, Annát vagy csak látom, hogy Maxet kitűnteted a figyelmeddel amugyis, de Anna társaságában még inkább teszek róla, hogy a következő futamon ne kelljen dolgoznod, de még a Gyárba se tehesd be a lábadat többet. –emeli fel a narancslével teli poharát a lány felé és bele kortyol. Döbbenten ülünk szavai hallatán, Julie, pedig ahogy lerakta az utolsó tányért ott sem volt már.
- Lemaradtam valamiről? –fordul húga felé Max.
- Női dolog.. Nem láttad úgysem, ahogy azt sem mennyire rosszul érinti a barátnődet, de úgy gondolom ez nem a te hibád, szimplán a szerelem elvakít, és nem veszed észre, hogy néz rád más. Ami jó, de mi nők.. látjuk. –ad magyarázatot bátyjának.
- Elszámolsz Christiannal, ha kérdőre von? –néz édesanyja a lányra.
- Megvédtem Annát, ezt tudom neki is mondani, nem hiszem, hogy ezzel bármi gondja lenne majd. –ez egy burkolt igent jelent a Verstappen lánynál.
- Na, jó.. –szólalok meg- Együnk és hagyjuk ezt az egészet magunk mögött. –kérem- Maxnek hamarosan kocsiban a helye és nem akarjuk, hogy ilyenekkel foglalkozzon, ugye? –nézek rájuk. Egyetértően bólogatnak. –Jó étvágyat. –mosolygok rájuk és a rántottát kezdem enni.
- Remélem nem köpött bele. –gondolkodik hangosan Victoria.
- Mi? –nézek rá.
- Láthatta, hogy van köztetek valami és..
- Tudod mit? –vágok, a szavába- Ha beleköpött sem érdekel. Ettem már meg rosszabbat is gyerekként és hidd, el nem akarod tudni. Más köpete a legkevesebb. –rázom meg a fejem mosolyogva és Julie irányában nézek, majd jó ízűen kezdem el enni az előttem lévő ételt. Ekkor döntöm el, hogy nem adom meg neki az örömöt, nem fogok megijedni tőle. Max engem szeret, este én alszom vele egy ágyba, engem csókol eés velem akar szeretkezni.
Sziasztok Bogárkáim💙
Itt is lenne a folytatás, amelyben már a pályán vagyunk és megismerhetitek a lánykák kissé harciasabb énjeit. 🤗
Remélem megajándékoztok pár kommentel és szavazattal, hisz mindig szívesen fogadom őket💋
xx, Mercii.