*Lilla szemszöge*
Hétfő van, és ez az utolsó próbánk napja. Mármint, nem az egész évfolyamé, mert az már volt, hanem a miénk. Elvileg Máténál próbálunk, és már nagyon várom! Egyre közeledik a szalagavató, ezen a héten már főpróba lesz...nagyon izgatott vagyok! A szalagavató időpontja jövő hét péntek, de olyan, mintha még minimum egy évet kellene várni rá.
-Elmentem!-kiabáltam anyunak, majd becsuktam magam mögött az ajtót és kiléptem a hidegbe. Brr. A kapuban ma Anna várt, mert a múltkor megígértem neki, hogy vele jövök.
-Reggelt'-köszöntünk egymásnak, majd megöleltem és elindultunk a suliba.
-Emlékszel még a táncra?-kérdezte Anna gúnyosan.
-Nem, már egy lépésre sem-válaszoltam ugyan úgy, majd kinyújtottam rá a nyelvem. Ő teljesen figyelmen kívül hagyta ezt a reakciómat, és csak vigyorgott rám.
A suliig a szalagavatóról és a délutánról beszéltünk-mint mostanában mindig-majd a termünkbe érve én ébren aludtam, ő meg a telefonján játszott. Unalmas napnak ígérkezett ez is, mint a többi, de egy kicsit feldobott, hogy a szünetekben tudtam beszélgetni Mátéval. Ő is nagyon unhatta magát, mert képeket küldött az éppen órát tartó tanárról, és összefirkálta a messengerben. Annának is megmutattam őket, és alig bírtuk abbahagyni a nevetést. Ráadásul a képek olyan szögből készültek, amiből észre lehetett venni a telefont, de egyiknek sem tűnt fel. Máté nagyon profi.
Suli után megbeszéltük, hogy Máténál találkozunk, mert így mindenki el tud menni haza előtte lepakolni meg stb. Mondjuk Anna nálam pakol le, mert nem talál el egyedül Mátéhoz-annak ellenére, hogy a múltkor már volt nála-így együtt megyünk.
-Kész vagy?-hallottam meg Anna hangját a nappaliból.
-Igen!-kiabáltam vissza, majd letrappoltam a lépcsőn és gyorsan felöltöztem.-Biztos nem mész haza mielőtt megyünk?
-Tuti-vágta rá.
-Miért nem?
-El akarsz küldeni?-nézett rám szomorúan.
-Neem, dehogy is-védekeztem, de láttam, hogy nem komolyan kérdezte.
-Lusta vagyok-válaszolta.
-Ja, értem-forgattam meg a szemem, ő pedig csak mosolyogva nézett rám.-Menjünk-mondtam, majd elindultunk Mátéékhoz. Anyuéknak hagytam otthon üzenetet ha esetleg elfelejtették, hogy hol vagyok, szóval minden oké.
Mialatt sétáltunk, azt hittem megfagyok, ezért gyorsabban mentünk mint szoktunk. Már alig vártam, hogy odaérjünk, és reméltem, hogy addig nem fagyunk meg.
-Sziasztok-nyitotta ki az ajtót Eli mosolyogva.
-Sz-Szia-válaszoltam, majd beléptünk az előszobába. Végre meleg van! El sem hiszem!
-Hideg van kint?-kérdezte Eli szórakozottan.
-Á, strandidő van-ironizáltam, majd elnevettük magunkat.
-Ne is mondd, olyan melegem volt egész héten...-sóhajtott.
-El tudom képzelni-bólogattam teljesen komolyan, majd Eli mögött megláttam Mátét.
-Sziasztok-köszönt.-Gyertek, már majdnem berendeztük a nappalit-mondta Máté. Levetkőztünk, aztán átmentünk a nappaliba.
A bútorokat arrébb tolták, és már csak a kanapé maradt, így még azt segítettünk arrébb tolni-nem mintha szükségük lett volna rá, Ádámmal ketten nagyon erősek-aztán körülnéztünk, hogy így minden jó lesz-e.
-Na, akkor minden kész-csapta össze a tenyerét Máté.-Kezdhetjük?
-Igen-válaszoltuk egyszerre, majd Máté beüzemelte a hangfalat, majd kérdőn Elire nézett.
-Mi az?-kérdezte Eli értetlenül.
-Te...itt maradsz?-kérdezte Máté.
-Kíváncsi vagyok, baj?
-Jövő hét pénteken úgyis látni fogod.
-De én most akarom-zárta le a témát.
-Hát jó-sóhajtott Máté, majd beálltunk a kezdéshez és Eli elindította nekünk a zenét.
Az eleje már szinte tökéletesen megy, a végét pedig át kellett néznünk még vagy ötször, mert összekevertük a forgásokat, és nem tudtuk rögtön megjegyezni.
-Azt hittem, hogy tudtok táncolni-nézett ránk Eli szórakozottan.
-Hát...az eleje tök jól megy, nem?-kérdeztem mosolyogva.
-De igen, csak a vége elrontja az egészet.
Kínosan elnevettem magam, Máté meg csak gyilkos tekintettel méregette a húgát.
Újrakezdtük a táncot-már megint-közben pedig kaptunk egy újabb nézőt, nevezetesen Máté bátyját, Bencét. A vége még szerinte sem túl jó, hogy finoman fogalmazzak, szóval folytattuk a próbát.
Nemsokára abbahagytuk egy fél órára, mert mindannyian elfáradtunk már. Máté mindenkinek töltött inni, és Eli is csatlakozott hozzánk. Egy darabig csak ültünk csendben, aztán megszólaltam.
-Menni fog ez szerdára?-sóhajtottam.
-Nem-vágta rá Anna és Ádám egyszerre, én pedig csak egy szúrós pillantással díjaztam a hozzászólásukat.
-Milyen kedves-dünnyögte Máté.-Akkor folytassuk-állt fel, majd kinyújtotta felém a kezét és felhúzott. A fejemet a mellkasának döntöttem és úgy álltunk pár másodpercig, majd erőt vettem magamon és beálltunk a kezdéshez.
-Minden oké?-kérdezte Máté úgy, hogy csak én halljam.
-Persze-vágtam rá.-Csak egy kicsit aggódok a tánc miatt...
-Ne aggódj-mosolyodott el.-Menni fog. Még ma összehozzuk.
-Igen. Igazad van-nyugtattam magam, majd elkezdődött a zene így folytattuk a próbát.
Mikor épp nem táncoltunk Elivel beszélgettem, elmeséltem neki, hogy kb. hogy néz ki a ruhám, de direkt nem mutattam meg, mert azt akarom, hogy meglepetés legyen. Anna sem mutatta meg a ruháját, így Eli egy kicsit csalódott volt.
Olyan 8 óra körül megérkeztek Mátéék szülei, így abbahagytuk a táncot.
-Jó e...akarom mondani, sziasztok-korrigáltam, mire Máté és Eli kuncogását hallottam a hátam mögül.
-Sziasztok-mosolygott ránk Máté anyukája.-Még mindig próbáltok?-kérdezte meglepetten.
-Igen-válaszoltuk.-Még nem megy a vége olyan jól...-mondtam.
-Hát, akkor hajrá gyerekek. Mi felmegyünk és nemsokára le is fekszünk, mert elég hosszú napunk volt, szóval ne legyetek túl hangosak-mondta kedvesen, mégis úgy, hogy ne lehessen neki ellent mondani. Bólintottunk, majd mikor eltűntek az emeleten újra nekiálltunk a táncnak.
Mivel sehogy sem akart összejönni nekünk a legvégén pár lépés, ezért párt cseréltünk: Anna lett Máté párja, én pedig Ádámé. Így egy kicsit jobban sikerült, de mivel én béna vagyok, ezért egy kis hiba még így is becsúszott.
-Most már értitek?-kérdezte Anna.
-Azt hiszem-koncentráltam.-Jó, megvan.
-Nekem is-mondta Máté, majd visszacseréltük a párokat és újrakezdtük.
-Hányszor akarjátok még eltáncolni?-kérdezte Eli unottan.
-Nem kell nézni-vágta rá Máté.
-Nem úgy értettem, csak...ennyire nem lehettek bénák.
-Hát...úgy tűnik, hogy mégis-sóhajtottam, majd újra visszaálltunk a kezdéshez.-Most sikerülni fog.
-Fogadjunk?-kérdezte Anna vigyorogva. Kérdőn Mátéra néztem.
-Legyen-mondta.-Ha mi nyerünk, akkor úgy jöttök suliba holnap, hogy alkoholos filccel bajuszt és összenőtt szemöldököt rajzoltok magatoknak-mondta Máté vigyorogva, mire én a szám elé kaptam a kezem és elvigyorodtam.
-Jó-vágta rá Anna, Ádám pedig kikerekedett szemekkel nézett rá.-Ha mi nyerünk, akkor holnap Eli ruháiban kell iskolába jönnöd-mondta Anna Máténak, én pedig elgondolkodtam ezen. Hát...biztos érdekes látvány lenne.
-De nadrág nélkül nem mehetek suliba-mondta Máté arra célozva, hogy valószínűleg Eli egyetlen nadrágja sem jó rá.
-Mire találták ki a szoknyát?-kérdezte Anna mosolyogva. Kikerekedett szemmel néztünk Annára.-Benne vagytok?
-Benne-pacsizott le Máté Annával.
-Akkor kezdjük.
Még mindig eléggé le voltam döbbenve, mikor beálltunk a kezdéshez. Semmiképp sem veszíthetünk!
A végéig úgy ment, ahogy mindig, majd gyorsan végiggondoltam hogy mi jön, és már csináltuk is.
-Ilyen nincs-mondta Eli meglepetten.-Tényleg megcsináltátok...-motyogta.
Annáék is meglepetten néztek ránk, de még én is meglepődtem. Úgy tűnik éles helyzetben sikerül, próbákon nem. Hát, azért jó lenne, ha mondjuk úgy mindig sikerülne, és akkor nem kéne aggódnom...
-Megcsináltuk-mosolygott rám Máté, majd megcsókolt.
-Jól van, ennyire nem kell örülni...-duzzogott Anna, de ő is elmosolyodott.-Szép volt. Csak egy kis ösztönzés kellett.
-Hát ja-mondta Máté.-Akkor amit megbeszéltünk.
-Tudjuk, tudjuk...-sóhajtott Ádám.-Ezt még visszakapjátok.
-Kíváncsian várjuk-mosolyogtam.
Ezután még eltáncoltuk kétszer, és mind a két alkalommal sikerült, szóval tök boldogan indultam el haza. Mátétól gyorsan el kellett búcsúznom, mert Annáékat nem várathattam meg, még nekik is haza kellett érni.
Otthon Anna feljött a cuccáért, aztán elköszöntem tőlük és elmentem fürdeni. Utána villámgyorsan házit írtam és amit tudtam, megtanultam, aztán le is feküdtem aludni. Hulla fáradt voltam, így ma sikerült hamarabb elaludnom szerencsére.
~Sziasztok c:
Most is várom a véleményeiteket a résszel kapcsolatban, mint mindig, írjatok bátran c: :D
A következő rész valószínűleg a jövő héten érkezik csak, de próbálom hamar hozni c: ~