A csókunk óta nem tudok másra gondolni,mint Jacobra.
Másnap reggel.
Jacobbal (és aynáékkal) városnézésre megyünk.Nagyon várom már,csak nem tudom mit vegyek fel.Nincs annyira meleg,végül erre esett a választásom:
Jacobbal 12:00-kor találkoztunk,és még egy óránk volt indulásig.
-Szia..-mondta félénken.
-Szia.-mosolyogtam rá.-Van valami baj?
-Jajj nincs...semmi-válaszolt.Tuti van valami baja.De miért nem mondja el?!
-A tegnapi...csókunk..-suttogtam neki.
-Én nem tudom hogy komolyan gondoltam-e.Egy ideig...legyünk barátok.Ugye nem baj?
-Öhm..n-nem dehogy.-jelentettem ki úgy hogy ne hallja hogy igazából darabokra törte a szívem....
A városnézés során alig beszélgettünk.Ő Ronnal,én anyáékkal,de volt olyan,amikor kettesben voltunk,de én nem tudtam feldolgozni az egészet.
-Öhm...ma ráérsz olyan...17:00 fele?-kérdeztem tőle.
-Igen.
-Akkor majd gyere le hozzám-mondtam neki,és kezdődött újra a csend,majd a séta közbe megfogta a kezem......