Nyaram Chicagoban

16.rész

És elindultunk a meglepetésemhez Markkal.

Az úton egész végig Jacob meglepett,dühös és féltékeny arcán jártam az eszem.Tele volt érzelmekkel.

-De miért?Miért fájhat neki az,hogy boldog vagyok?Miért szólított meg,amikor majdnem elvesztem?Miért volt akkor ott?Miért jött be annyira nekem?Miért lettünk barátok?Miért mentünk kézenfogva mindenhova?Miért aludtunk együtt?Miért csókolt meg?Miért hazudott?Miért Alize?Miért féltékeny?-Ezek a gondolatok voltak az eszembe,amikor Mark bekötötte a szemem egy kendővel.

-Bízol bennem?-suttogta a fülembe,amitől kirázott a hideg.

-Igen.-mondtam magam elé meredve,mert nem láttam semmit.

-Akkor én foglak irányítani.Lesz pár lépcső,de kitaláltam hogy lesz.-mondta és tudtam hogy kacsintott egyet,mégha nem is láttam.-Mehetünk?-kérdezte,és megfogta a kezem.

-Igen.-mondtam.

Elég ügyesen bevezetett valahova.Hűvös volt,egy kicsit kirázott a hideg.Valaki még volt ott.

Suttogtak valamit,és Mark elengedte a kezem....

*HATÁSSZÜNET*(xddd)

-Na most jönnek a lépcsők.-vett egy nagy lélegzetet,és felkapott az ölébe,amitől felsikítottam egy kicsit.-Nyugi,foglak.-mondta,és megpuszilta az arcom.A lécső tetején letett,és levette a kendőt a szememről.

Egy gyönyörű étterembe voltunk,ahol Mark foglalt asztalt.

-Én mozira vagy ilyensmire gondoltam,de ez...-mondtam neki.

-Azt kapod amit megérdemelsz.Ha már Jacob nem értékelt...-mondta,és megfogta a kezem.-Mit együnk?

-Tudom hogy nagyon előkelő ez a hely,de mit szólsz a...-néztem az étlapot-pizzához?-nevettem.

-Oké,hercegnő.-kacsintott rám.

Az étterem után Mark hazakísért,és már nem jött be,mert nagyon késő volt.

A szobám előtt "szerencsére" anya állt,és elmondta a hegyibeszédét,hogy nem kellene ennyit "fiúznom",és főleg nem KETTŐVEL!Tudja Jacobot,és Markot is.

-Anya Jacobbal mi nem..

-Akkor miért puszilgattátok,meg fogtátok egymás kezét még múlt héten?

-Ahj..ez bo-nyolult.-nyögtem ki,és egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon.Engedtem az érzéseimnek,sírni kezdtem,és még anya se tudott megnyugtatni.Mondtam neki,hogy megkeresem a kulcsom,ő menjen,nincs semmi bajom,csak "fáj a fejem és most nagy a hangulatingadozásom".

Persze a kulcsomat nem találtam ezért leültem az ajtó elé és csak sírtam.Tenyerembe temettem a kezem,Amikor valaki megszólított.

-Alicia...te...jól vagy?-kérdezte az idegen,aki Jacob.

-Ja,tökre úgy látszik hogy jó kedvem van.-mondtam gúnyosan.

-Mark?

-Nem.-mondtam és tovább sírtam.

-Menj inkább...Alizehez...-vagy mit tudom én..csak ne akarj segíteni.Felejtsük el egymást.Felejstünk el mindent.

-Én nem tudom és nem is akarom elfelejteni.Én...szeret..

-BARÁTNŐD VAN!-kiabáltam rá.-És én szeretem Markot.

-De..

-Nincs de..kérlek hagyj magamra...nem akarok most senkit se látni.

-Nem ellenkezek veled.De a számomat tudod,ha bármi is kell.Én itt vagyok neked.Mint...Barát.-hangsúlyozta ki a "barát" szócskát.