Heves csókcsatánkat egy hatalmas villámlás szakította félbe, amitől én természetesen megilyedtem.
-Ne félj, itt vagyok- suttogta a fülembe Daniel.
-Nem félek- nyomtam egy gyors puszit a szájára. Daniel elkezdett puszilgatni. Először csak az ajkamat, majd egyre ment a fülem irányába.
Jobb fülcimpámat be kapta amitől kirázott a hideg. Egyre ment lejebb. A nyakamnál állt meg. Először csak finom csókokat lehellt rá, majd egy kissé erősebb nyomást éreztem. Kicsit fájt, de a jó értelemben.
Tudtam, hogy nem lenne szabad meg engednem, hogy kiszívja a nyakam, de nem tudtam ellenállni.
Nemsokára már mindkettőnk nyakán ott volt az a bizonyos vörös folt.
-Ti mit csináltok? - hallottam meg barátnőm hangját.
-Mi... mi... csak- nem tudtam mit kitalálni.
-Öhm... Oké- ezzel megfordult és ki ment az ajtón.
-Basszus- ugrottam fel Daniel öléből, majd kifutottam Kira után.
-Kira, várj meg!
-Tehát csak ezért aludtál nálunk? - láttam, hogy könnyeit nyeldeste.
-Dehogyis. Nem is tudtam, hogy... Daniel a testvéred - fakadtam ki. Barátnőm aggasztóan hosszú ideig csendbe maradt, és látszott rajta hogy nagyon töri a fejét. Kb 5 percen keresztül álltunk egyással szemben, mire megszólalt:
-Ígéred?
-Ígérem - öleltem át.
-Mellesleg nagyon durván néz ki a nyakad. Istenem. Mesélj már, hogy mi volt ez? - tolt el Kira magától.
És elkezdtem mondani neki, hogy az első alkalommal beleszerettem Danielbe. És ezek után csak erősödött ez az érzés, viszont nem tudom, hogy csak szórakozásnak kellek-e neki, vagy sem.
- Figyelj. Daniel nem olyan...
- De mi van, ha csak azért csinálja ezt, hogy a volt barátnője hiányát enyhítse? - kérdeztem
-Bella nem tudom! komolyan! Eléggé megviselte őt a szakítás. Alapjáraton nem csinálná ezt egy lánnyal, de eléggé ki készült attól a csajtól.
-Szerinted? Mit tegyek?
-Szerelmes vagy bele tényleg?
-A..Azt hiszem
-És az a válasz elég lenne neked, hogy várjatok? Szerintem most ezt hagyjátok abba, és később, mikor rendeződnek az érzelmei, akkor beszéljétek ezt meg?
-Nem éppen az, amit akartam hallani, de megfelel- erőltettem mosolyt az arcomra.
Hallgatok Kirára. Nagyon nem akartam, hogy ez legyen. De bízom benne. És nekem is be kell látnom, hogy nagyon is igaza van.
~❤~
Kira mondta, hogy most menjek be Danielhez és mondjam neki, hogy ha úgy érzi akkor beszélhetünk. Ezt tettem.
1 hónap telt el azóta. Daniellel köszönő viszonyban vagyunk, azonban sohasem jött oda hozzám. Nem mondta, hogy meg szeretné beszélni a dolgokat.
Én ezt tisztelet be tartom. Nem keresem. Nem hívom.Nem nyomulok. Úgy viselkedem, ahogy kell, azonban szinte már fizikailag fáj, hogy nem lehet enyém az ajka, amivel annyira finoman, mégis tüzesen csókolt. Fáj az is, hogy nem érezhetem a szája édes ízét. De a legjobban az bánt, hogy legmélyén tudom, hogy sosem fog ezzel megkeresni engem és mondani, hogy "Isabella... téged akarlak"
Sziasztok... Ne haragudjatok... ez egy nagyon béna és rövid rész lett... De ígérem a következő kárpótolni fog majd...
Addig is további szép napot...
Sziasztok <3 <3