Végső sikoly (BEFEJEZETT)

By PPetra111

63.8K 5.8K 342

Debby mindig is különleges lány volt. Nem akart kitűnni, de nem tudott mit tenni eredetével. Az élete során t... More

1. fejezet
2. fejezet
3. rész
4. fejezet
5. fejezet
*Különkiadás*
7. fejezet
8. fejezet
9. fejezet
10. fejezet
11. fejezet
12. fejezet
13. fejezet
14. fejezet
15. fejezet
16. fejezet
17. fejezet
18. fejezet
19. fejezet
20. fejezet
21. fejezet
22. fejezet
♥Díj♥
23. fejezet
24. fejezet
25. fejezet
26. fejezet
27. fejezet
28. fejezet
29. fejezet
30. fejezet
31. fejezet
32. fejezet
33. fejezet
34. rész

6. fejezet

2K 212 10
By PPetra111


Reggel arra ébredtem, hogy csurom vizes vagyok és fázok. Kinyitottam a szemem és láttam,hogy egy idegen őr áll előttem. A hátán fegyver volt, a kezében pedig egy vödröt tartott.

        - Ébredj! A parancsnok már vár- hangja reszelősen csengett.

Felültem és láttam, hogy az őr már a láncomat akasztja kifelé. Párszor megrángatta és így szólt:

        - Kapd össze magad és gyere!

Legelöl ment, utána én és végül Alex. Ahhoz képest, hogy későn aludtam el – legalábbis szerintem – nem voltam fáradt.

Kiértünk a folyosóra és jobbra fordultunk, aminek a végét múltkor nem láttam. Csendben lépkedtünk egymás mögött.

Oldalra fordítottam a fejem és úgy szóltam Alexhez.

        - Alex- suttogtam. - Most meg fognak ölni?

        - Nem tudom- suttogta vissza pár perc után.

        - Nincs beszéd!- szólt ránk az előttem lépdelő fickó.

Befordultunk egy másik folyosóra, ahol gondolom a vadászok szállása lehetett, mivel rengetegen mászkáltak. Egyik másik megállt az ajtóban vagy nekitámaszkodott a falnak és abbahagyta a beszélgetést.

        - Ez az a csaj?- kérdezte halkan az egyik a másiktól.

        - Ahhoz képest, hogy mutáns elég jó bőr- mondta röhögve a másik.

Az ez utáni események gyorsan történtek. Alex a falhoz nyomta a srácot és szinte belemászott a képébe.

         - Fogd. Be. A. Szád- mondta neki lassan, dühösen.

A másik srác szóhoz sem tudott jutni csak meglepetten nézett. 

          - Alex, mozgás. Nem érünk rá ilyenekre- mondta a „vezetőm".

Alex lassan ellépett a sráctól,de látszott rajta, hogy nehezen tud lenyugodni. Nem értettem mi ez a heves kirohanása. Miért védett meg? Hisz nem is ismer. Lehet csak meg akar ölni és úgy tervezi, hogy megpróbálja magát megkedveltetni velem, aztán egy óvatlan pillanatban belém szúr a késével.

Bár ez a tény is fennállhat,de mégis volt egy olyan érzésem, hogy semmi ilyesmiről nincs szó.

Elértünk egy fa ajtóig, amit két őr őrzött. Üdvözlésképpen bólintottak az előttem haladónak, majd kinyitották az ajtót. A terem, ahhoz képest, hogy barlangban volt, elég szépen ki lett alakítva. Szembe velem egyhosszú asztal helyezkedett el, ahol gondolom a vezetők ülhettek. A bal és jobb oldalamon kőpadok voltak kifaragva. Úgy éreztem magam, mintha a római Colosseumban lennék. Ott is ugyanúgy voltak az ülőhelyek megcsinálva, mint itt, és engem pedig bevezettek középre. A beszélgetés elhalt, ahogy a „közönség"meglátott. Gondolom ők mind itt élhetnek. A fura az volt, hogy nemcsak férfiak, hanem nők és gyerekek is ültek a lelátón.

Körbenéztem és láttam, hogy Alex is odamegy egy társasághoz, mellettem pedig a fegyveres maradt.

         - Felkészültél a végzetedre madárka?- kérdezte halkan. A hangja gúnyosan csengett.

Egyenes előre bámultam, úgy feleltem. 

         - Ahhoz, hogy engem megöljetek nem elég egy gyűlés.

         - Felix jól mondta, hogy nem vagy ijedős. Még ilyenkor is nagy a szád.

         - Felix egy nagy barom, ahogy te is- mondtam gúnyos mosollyal.

A fickó megfogta a karomat és megszorította. Iszonyúan fájt, de nem érdekelt.

         - Remélem első sorból nézhetem végig, ahogy könyörögsz majd.

A kezét azonnal levette rólam,ahogy kinyílt az asztal melletti ajtó. Összesen hatan voltak, de az apám csak utoljára érkezett. Mindegyik engem nézett.

         - Köszönöm, hogy eljöttek erre a gyűlésre- kezdte az apám. - Régen nem volt már példa ilyesfajta eseményre... szóval érezd magad megtisztelve Banshee- az utolsó szót úgy mondta ki, mint valami szitokszót. - Úgy értesültünk, hogy az egyik vadászunkat megsebesítetted- fordult hozzám.

         - Megsebesítettem?- kérdeztem hitetlenül. - Nem csináltam...

         - Egy kést szegeztél a nyakához, majd megvágtad vele a karját- folytatta, engem pedig figyelmen kívül hagyott. - Ezután megütötted egy nehéz tárggyal, ami miatt külső sérülést szerzett. A Kódexünk 66. paragrafusa, azon belül is a 8. fejezete kimondja, hogy, ha egy vadász sérülést szerez egy...

         - Mégis miféle sérülést?!- tettem egy lépést előre, de az őr visszarántott. - Ő fenyegetett meg, ő szegezte nekem a kést és én vagyok a hibás?! Ha nem vették volna észre, nekem vannak sérüléseim és nem neki!- kiabáltam.

          - Hogy mersz beleszólni vezetőnk beszédébe?- kérdezte az egyik asztalnál ülő. Ötven körül lehetett, a haja már őszült, pici gombszeme volt és tömzsi.

          - Nyugalom Tobias. Ez a lény nem tudja mi a tisztelet...- folytatta az apám, de megint közbeszóltam.

          - Ez a lény? Ugyanolyan ember vagyok, mint ti! Sőt, neked több is.

          - Igazán? Miért?- érdeklődött egy szőke hajú, szakállas ember az asztaltól.

          - Ó nem mesélted el nekik? Pedig azt hittem a nagy és erős Banshee vadász megbirkózik azzal a ténnyel, hogy réges-régen összeszűrte a levet egy Banshee nővel- mondtam önelégült mosollyal.

A teremben mindenki megbotránkozott, így hát folytattam.

           - Úgy bizony. És azt se felejtsük el, hogy, aki itt áll előtte...

           - Hallgass!- szólt közbe.

           - A saját, biológiai lánya!- üvöltöttem. A teremben néma csönd állt be. Senki nem mert megszólalni.

            - Colin igaz ez?- kérdezte egy hosszú, szőke hajú nő. A nézőtéren ült ő is, azonban most felállt és döbbenten nézett az apámra.

            - Vigyétek a Büntetőkhöz!- adta ki a parancsot miközben szemei villámokat szórtak.

Az őrök elkezdtek közeledni felém. Aki a láncomat fogta megpróbált lefogni, azonban én kirántottam a kezéből és egy kijáratot kerestem. Egy katona elém állt és megpróbált leszorítani a földre, de én hasba rúgtam,majd arcon ütöttem. Az öklöm sajgott, de nem érdekelt. Láttam,hogy az egyik kijáratot lezárták, így már csak egy esélyem maradt. Megfordultam és szembetaláltam magam 3 katonával. A kezembe fogtam a láncot és az egyiket sikerült kigáncsolnom vele,de a másik megfogta a végét és húzni kezdett maga felé.Kifordítottam a kezéből és térden rúgtam, amitől összecsuklott. A harmadikat könnyű volt elintézni, mivel egyenesen az ágyékát találtam el.

A kijárat felé szaladtam, ahol elintéztem még egy őrt, de a harmadik a folyosón várt, így épp azzal küzdöttem, amikor valaki hátulról leütötte. Alex.

           - Jól vagy?- kérdezte kissé kifulladva. Csak bólintani tudtam, mert megfogta a kezemet és elszaladtunk az egyik sötét folyosó felé.


Uh már majdnem 200-an olvastátok a történetet :O Nagyon köszönöm a kommenteket/csillagokat és örülök, hogy szeretitek a sztorit :)) Elkezdtem írni egy másikat (Engedj el!), ami nem ilyen típusú, de remélem jó lesz és azt is ilyen sokan olvassák majd ^^ 

Ne felejtsetek el kommentelni és csillagozni ;)



Continue Reading

You'll Also Like

59.7K 1.4K 32
- Indiana, nem költözhetsz ide. Légy szíves szedd össze a dolgaidat és menj vissza az iskolába. - A tanár úr nagyon szigorú. - mondtam a csípőmre tév...
203K 9.4K 68
"-Chica.-suttogta. Megforgattam szemeim. -Ne hívj így.-mondtam miközben próbáltam tőle a legmesszebb csúszni de mivel az ágy szélén feküdtem nem...
110K 5.3K 49
"Bárcsak árnyvadász lehetnék!" Ezt kívánta Pásztor Evelin a 15. születésnapján. De arra nem számított, hogy a kívánsága teljesül. Feltűník az életébe...
6.9K 404 41
Mit tudsz a vámpírokról? Hogy halhatatlanok és vért isznak? Hogy könyörületlenek és félelmetesek? Hogy nem szeretik a napfényt? Itt többről van szó! ...