Fhuu, de rég volt ennek az első része... Igazából már tavaly óta itt van ez a kincs a vázlatok közt, viszont mindenképpen valami szaftos dologgal akartam befejezni, ahhoz pedig nem volt ihletem. Nos, most megszállt az ihlet bomba, szóval szerencsésen be is tudtam fejezni.
Jó olvasást hozzá!
A
z összeköltözés után eltelt pár hónap, s a fiúk azóta is teljes harmóniában élnek együtt. Még csak pár hónapot kell titkolózniuk, és minden színjáteknak vége szakadhat. Jisung 3 hónap múlva leérettségizik, így törvényesen is együtt lehet Minhoval.
A fiatalabb fiú azóta összeszedte magát, és mára már ő az egyik legeredményesebb diák, ha testnevelésről van szó, hála Minhonak. Mindenki irigykedve figyeli Jisungot, aki egy rossz testtartású, lusta diákból hirtelen egy egészséges életmódot folytató, sportos alakká vált.
Sok irigy osztálytársa van, akik eleget cikizik, Jisung mégsem szól se a párjának, se az igazgatónak. Nem akar másokat bajba keverni, és szamára a szavak nem igazán számítanak, ha azok nem Minho, a barátai vagy a szülei ajkaiból valóak.
Azonban mindenki nem annyira türelmes és csendesen szenvedő típus, mint Han Jisung. Az irigyei mindannyian nagyszájúak és az erejükkel menőznek, miközben eszük egy csepp sincs.
Sung eddig nem félt annyira tőlük, azonban mostanság kezdtek okot adni az aggodalomra a kisebb termetű fiúnak. Ugyanis a nála két fejjel nagyobb osztálytársai nem egyszer szorították őt sarokba, viszont eddig szerencsére még nem bántották fizikálisan.
Jelenleg éppen tesi óra után öltözködnek. Jisung nagyon megizzadt, ezért úgy döntött, hogy lezuhanyzik. Nem törődött a tőle nem messze lévőkkel, akik halkan susogtak, vagy éppen mocskos megjegyzéseket dobáltak a formás fenekére. Nem törődött velük, mert hidegen hagyta mások véleménye.
Amikor végzett, a puha fehér törölközőjét a derekára csavarta, majd a zuhanyzót elhagyva a táskájában kezdett kutakodni. Amikor elővette a másik törölközőjét a hajának, valaki erősen meglökte, egyenesen neki a hideg falnak.
– Hé! Áú! – ráncolta össze a szemöldökét mérgesen.
– Ideje lenne visszább fognod magadat Han Jisung! – morogta az egyik srác, akit Kyujinnak hívtak.
– Kicsit túlzásba vitted a mozgást! De nem is csoda, hogy Lee tanárúrnak te vagy a kis személyes kedvence, hiszen te picike vagy és ordít rólad, hogy buzi is vagy! Mi, akik megdolgozunk a sikerért, és igazi férfiak vagyunk, miattad szorulunk háttérbe!
– Szóval igazi férfiak vagytok? Vicces! – fonta kereszbe a karjait Jisung. – Ha igazi férfiak lennétek, akkor bele tudnátok törődni a sorsotokba, és elfogadnátok, hogy legyőzött titeket ez a „picike fiú, akiről ordít, hogy buzi.“ – vágott vissza.
– Han, jobban jársz, hogyha elkezded újból a kispadot melegíteni a popsiddal, ahhelyett, hogy gyúrnál rá tesi órán! – mormogta a másik srác, Namjil.
– Nem fogok miattatok visszaesni a lusta korszakomba! Én jól érzem magam, amikor mozoghatok, és eredményesen is tudom csinálni. Az én izmain nem porból vannak, én megdolgoztam minden egyes izomért, legyen szó a fenekemről vagy akár bármelyik másik testrészemről!
– Még mindig pofázol bassza meg?! – csapta neki a falnak újból a fiút Namjil.
– Igen! Nem 10 éves vagyok, akit csak úgy el tudtok intézni! – húzta ki magát Sung.
– Na megállj csak! – indította a kezét Namjil, de Kyujin megállította.
– Jil, ez egy buzi. Szerinted az ütéssel ártassz nagyobbat vagy azzal, ha... – nézett végig Jisung vékony, néhány nőies domborulattal megáldott testén.
A másik fiúnak kellett pár másodperc, mire leesett neki a dolog, s kajánul elvigyorodott. Jisung hivatalosan is kezdett komolyan félni.
– Baszki srácok, ez már kínos... – nézett undorodva a két izompacsirtára.
A két nagyobb testalkatú fiú közre zárták Jisungot. A kisebb minden ellenkezése ellenére is Kyujin lefogta őt, míg Namjil elkezdte a nyakát csókolgatni, és erősen szívni.
Jisung egyre jobban kezdett beparázni, de reménykedve könyörgött a két elvetemültnek, hogy hagyják békén. Azonban a fiú szavai süket fülekre találtak.
Jisung addig maradt a halk könyörgésnél, amíg Namjil el nem kezdte a fenekét markolni, és a törölközőhöz nyúlva le nem akarta venni a fiú derekáról azt.
– Namjil! – kiáltott fel, és felhúzta a lábát védekezésképpen.
– Shh~ Sungie, élvezni fogod, ígérem. – kuncogott gonoszan Kyujin.
Ebben a pillanatban Namjil lekapta Jisungról az őt takaró anyagot. Itt minden netovább nélkül kezdett segítsegért sikítozoni a kisebb fiú.
– Segítség! Valaki! Tanárúr, segítsen! – sikított, annak reményeben, hogy Minho még mindig vár rá az öltözők előtt.
Namjil keze vészesen közeledett Jisung fenekéhez, amikoris valaki eszeveszettül kezdte ütni az öltöző ajtaját.
– Hé, mi folyik odabenn?! – kiáltott mely hangján Lee Minho tanárúr.
– Minho! – kiáltott párja után Jisung, s elsírta magát.
A két izmos fiú azonnal elengedte a kisebbet, és riadtan összenéztek. Minho ebben a pillanatba csapta ki a férfi öltöző ajtaját, és beviharzott a helyiségbe. Hülledezve vette tudomásul, hogy szerelmét mily' módon megszégyenítették.
– Mi folyik itt?! – nézett Kyujinra és Namjilre.
– S-semmi tanárúr, mi csak...
– Azt kérdeztem, hogy mi a faszom folyik itt!? Mi ez, iskola vagy börtön?! – üvöltött Minho vörös arccal, s nyakán jól láthatóan kidúdorodott az ütőere. – Hogy gondoljátok, hogy hozzá mertek így érni egy osztálytársatokhoz? Hogy mertétek egyáltalán rátenni a mocskos kezeteket Jisungra?! Eszeteknél vagytok?
A két fiú összehúzta magát, s lehajtották a fejüket. Jisung a sarokban összekuporodott, hiszen vizes teste fázott. Sokkoltan nézte a történteket, miközben próbált nem arra gondolni, mi lett volna, ha Minho nem az ajtóban, hanem az autójában vár rá…
– Hé Lee, mi a baj? – sietett be a terembe Minho egyik barátja, egyben kollégája, Changbin. – Oh...
– Bin, vidd el ezeket az igazgatóihoz, és hívják be a szüleiket! Mindjárt megyek én is! – szólt az alacsonyabbik tanárnak Minho, aki azonnal kikísérte Namjilt és Kyujint.
Amint az ajtót becsukták maguk után, Minho Jisunghoz sietett, s a fiú törölközőjét felkapva a padlóról Jisung meztelen teste köré csavarta. Jisung szine azonnal párja védelmet nyújtó mellkasának csapódott, és hangosabban felzokogva szorította magához a tanárt.
– Jól van, itt vagyok. Mostmár minden rendben van, nyugodj meg kincsem. – duruzsolta Jisung füleibe az idősebb. – Elintézem, hogy soha többé ne bánthassanak téged. Ne sírj, kérlek! Megszakad a szívem, ha így kell látnom téged... – vette kezeibe Jisung pufi arcát.
– Azt hittem ez is abbamarad a szájhősködéssel, de nem... – nyökögte a még mindig sokkos fiú, majd újból felsírt.
– Minden rendben lesz édesem, meg fogom oldani, megígérem neked. Soha többé nem hagyom, hogy bántsanak téged! – nyomott egy forró csókot Jisung hideg homlokára. – Hideg van itt. Törölközz meg szépen, és öltözz fel! Hazaviszlek.
– Rendben. – bólogatott a fiatalabb, majd megtörölte a szemeit. – Köszönöm, és szeretlek. – mosolyodott el végre egy picit Jisung.
– Én is szeretlek téged. Éppen ezért most mindenkinek annyi, aki veled mert ujjathúzni. – puszilt Jisung orrára, majd az ajkaira Min.
A sok szájhősnek fogalma sincs arról, hogy amikor Jisungot bántják, azzal a legjobban talán Minhonak ártanak. Éppen ezért fog az idősebb férfi minden követ megmozgatni a fiúk elbocsájtásának érdekében.
[...]
– A fiúk hibáztak, de úgy gondolom megérdemelnek egy második esélyt is. – mondta az igazgató Minho szemeibe nézve.
– Nem! Ön szerint, amikor egy diákot rendszeresen bántanak az osztálytársai, hogyan érezheti magát?! Ezt nevezi maga barátságos iskolának? – kiabált Minho.
– Kérem ne kiabáljon! – szólt rá az aligazgatónő a feszült tesitanárra.
– A gyerekek nem tökéletesek, éppen ezért kell elnéznünk, ha hibáznak. – jelentette ki az egyik fiú édesapja.
– Maga hallja amit mond? Ha ezeknek a diákoknak megbocsájtunk, ugyanúgy folytatni fogják azt, amit elkezdtek! Ezt akarja igazgató úr? Ezt, hogy az iskola hírnevét ez a két lókötő tegye taccsra?
– Miért olyan fontos önnek ez a diák Lee tanárúr? – húzta össze a szemöldökét az egyik édesanya.
– Nézze, én fiatal vagyok, nincs gyerekem, jogos a kérdés, hogy miért érdekel. – bólintott a tanár. – Ön viszont szülő, nem mellesleg egy édesanya. Én személyesen is ismerem Han Jisung szüleit, legfőképpen az édesanyját. Képzelje csak el, hogyan érezhet az az anya, amikor megtudja, hogy minden egyes nap gondtalanul elengedi a fiát az iskolába, de őt ott bántják és megbecstelenítik! Fogalma sincs, hogy az a gyerek mit él át odabenn. Bántják őt fizikálisan, verbálisan...a lelkébe tipornak nap mint nap, egy olyan dologért, aminek természetesnek kéne lennie. Hogy érezné magát, hogyha az illetékes tanár, az aligazgató, sőt még az igazgató is a zaklató pártját fogná? De én ezt nem fogom engedni hölgyem! Han Jisung ebben az iskolában nem fog gyomorideggel és remegő végtagokkal sétálgatni a folyósón. Ez egy iskola, nem egy kínzókamra. Az embereknek még a börtönben is joguk van kiállni magukért, és lépéseket tenni, akkor ebben az iskolában miért ne lenne joga?
A tanár nagyon higgadtnak tűnt, de legbelső énje mindezt ordítva közölte volna az értetlen szülőkkel.
Végül a pár percig beállt csendet az igazgató szakította meg egy köhögéssel, majd megszólalt.
– Teljesen megértem az ön nézőpontját is Lee tanárúr, azonban Kyujin és Namjil ellen még nincs annyi panasz, amennyit az iskola rendszabályzata előír. Nem tehetek addig semmit, amíg el nem érik azt a szintet.
– Rendben. – állt fel Minho a helyéről. – Akkor fogalmazok másképp! Vagy kicsapja innen ezt a két zaklatót, vagy felmondok, és innen meg sem állok a sajtóig. Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni, amikor meghallják, hogy Korea egyik „legbarátságosabb“ és „legbiztonságosabb“ iskolájának falain belül mik is történnek valójában.
Minho egyszerűen köszönés nélkül elhagyta az igazgatói irodát, majd becsapta az ajtót. Jobbra nézett, ahol az egyik padon Jisung ült lehajtott fejjel.
– Pakolj össze! Elmegyünk. – sóhajtott a tanár.
Elkísérte a diákot az osztályterméig, ahol megvárta, amíg összecsomagol, majd a kapu előtt lévő őrrel nem törődve kivitte a gyereket az iskolából.
– Nem viheti ki! – szólt utána a kapus.
– Maga is ne kezdje, addig örüljön, amíg szó nélkül viszem ki innen! – fordult hátra Minho, és ha Jisung ne kapja el a kezét, visszament volna civakodni egy sort.
Beültek Minho autójába, majd elindultak az idősebb házáig. Minho ingerülten nyitotta fel a kesztyűtartót, ahonnan Jisung hatalmas meglepetésére egy csomag cigarettát vett elő.
Fogaival letépte a fóliát a dobozról, majd rgy szálat az ajkai közé vett, és egy öngyújtót is előkotorászott valahonnan.
– Te mióta...? – kérdezte Jisung teljesen lesokkolódva.
– Fogd be Han, nagyon ideges vagyok! A saját érdekedben dugulj el! – szívott egy hatalmasat a cigarettából Minho, majd lehúzta az ablakot, és elindította az autót.
Jisung megértette és bele is törődött a dologba. Kicsit fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy Minho mégis mióta dohányzik, de úgy volt vele, hogy majd máskor szóba hozza.
Út közben az ablaknak döntötte s fejét, és bámulta az utat. Becsukta a szemeit, s néha-néha mélyen beleszippantott a tömény dohányfüstbe. Sose mondta el senkinek sem, de legbelül mindig is imádta a cigi füstjének szagát, amit mindenki utál. Félt, hogy az emberek hülyének neveznék, ha megtudják ezt a fétisét.
Párszor levándorolt a szeme Minho hozzá legközelebb eső kezére. Fura volt neki, mert Minho sok idő után először nem tette a kezét a combjaira. Hiányzott neki ez az érzés.
Azonban az idősebb ujjai néha felemelkedtek, és elindultak, mégis meggondolta magát. Ez mosolygásra késztette a kisebb fiút. Jól ismerte a párját, jól tudta, hogy mit érez.
– Hozzám érhetsz. – súgta, mire Minho kezeit azonnal a belső combján találtak helyet.
Jisung saját kis kezeit ugyancsak párja hatalmas kézfejére tette. Megpróbálta olyan helyre tenni a párja tenyerét, ahol nem éppen az intim dolgait fogdossa, de ez elég nehezen ment. Minho arra hajtott.
– Hyung, kérlek! – nyöszörgött a szenvedéstől.
– Ma megmutatom, kihez is tartozol. – szorította meg a kisebb combját a tanár.
Jisung nem tehet róla, fantáziája már most szabadjára engedte mocskos gondolatait. Alig bírt nyugton maradni az ülésen amíg meg nem érkeztek. Amint az autó megállt, mindketten kipattantak belőle, és szinte szaladtak a házig. Az ajtón beesve egyből egymás ajkaira tapadtak, és undorítóan kezdték falni egymást.
– A tied vagyok! Csakis a tied vagyok apuci! – lihegte Jisung, miközben tanára éppen nadrágjától fosztotta meg.
– Nem érhet más hozzád! Nem adlak másnak baby! – tapadt vissza a diák ajkaira az idősebb, de hamar elvált. – Sose szerettem így senkit Jisung! Te vagy a mindenem!
– Szeretlek hyung! Kurvára szeretlek. – nyöszörgött a kisebb a hálószoba felé vezető úton.
[...]
Jisung teljesen kimerülve fekszik párja védelmet nyújtó izmos karjai között, míg párja még mindig a bűzrudait pusztítja. A szobában tömég cigaretta és szex szag keveredik, ezért az ablak nyitva van, s függönyt kapdossa a szél. A két férfi az ágyban anyaszült mesztelenül fekszenek, és orgazmusaikon próbálják túltenni magukat.
Jisung agya még mindig a nemrég történteken kattog. Egyszerűen imád a tanárával szexelni, főleg amikor Minho nem kíméli őt. A teste teljesen elernyedt, az izmai sajognak, míg a derekán már most kirajzolódnak Minho ujjainak nyomai. A nyaka ég a sok szívástól, és ahányszor visszaidéz egy emléket az előbb történtekről, alhasa megremeg.
– Szeretsz? – nézett fel Minho rezzenéstelen arcára.
– Nézz ezzel a hatalmas ártatlan szemeddel, és eléred, hogy mégjobban mozgásképtelenné tegyelek...Han. – szívott egy mélyet a cigarettájából Minho.
– És ha az a célom? – nyalt végig az ajkain a fiatalabb.
– Hm, nem volt elég? – mosolyodott el a tanár, és lenézett Jisung arcára, majd a testén is végigfutott a tekintetével. Büszke volt a művére.
– Mármint... – fordult egyet a fiatalabb, és ezzel Minho lábai közé férkőzött. – Már mozgásképtelenné tettél, mi lenne, ha beszédképtelenné is tennél? Nem lenne nagyszerű? – harapdálta az ajkait ártatlan szemekkel.
– De, vitathatatlanul imádnám... – túrt Jisung hajába sóhajtva az idősebb, majd széthúzta a saját lábait.
Jisungnak nem kellett több, lennébb csúszott, így pontosan Minho lábai közt feküdt. Kezeivel a tanára izomos és kemény combjaiba mart, s saját lábait felemelve kezdte limbálni azokat.
– Hmm, túl ártatlanul nézel ki, ahhoz képest, hogy éppen leszopni készülsz. – mordult fel Minho, és egy újat szívott a cigijéből, aminek füstjét egyenesen a fiatalabb arcába fújta.
A diák rövid ideig szemezett párjával, majd tekintete levándorolt a prédájára. Nyelt egy nagyot, hiszen Minho farka korántsem volt kis falat, sőt...
Hatalmas boci szemekkel nézett vissza parnere szemeibe, majd egyik kezével az idősebb erekciójára fogott, és húzott rajta párat. Minho enyhén hátravetett fejjel sóhajtott fel. Nagyszerű érzés volt, de ennél több kellett.
A fiatalabb végignyalt ajkain, majd lábait keresztbe téve limbálta tovább azokat, s lassan hajolt közelebb párja farkához. Amint lehelete már érte Minho érzékeny területét, a tanár szinte eszét veszítette.
Azonban Jisung sem akart gonosz lenni, így lassan nyalt végig a partnere teljes hosszán. Amint makkjához ért, egy csókot nyomott rá, és el kezdte nyalogatni, mintha élete nyalókáját tartaná a kezében.
– Kis ártatlan vagy, de egy mocskos kurva lakozik benned, az istenit! – vetette hátra a fejét az idősebb, és belemarkolt a lepedőbe.
A fiatalabb kétségtelenül büszke volt magára. Úgy gondolta, most minde felfedezetlen tehetségét bemutatja. Lassan engedte ajkai közé párja méretes farkát. Bár nehezére esett, torkára vette Minho kielégülésre váró erekcióját, majd lassan kezdte fel-le mozgatni a fejét.
Az idősebb a fellegekben érezte magát. Ahogyan Jisung forró és nedves ajkai között csúszkált ki és be a farka, nem mellesleg a fiatalabb néha-néha meg is szívta férfiasságának hegyét, érezte, ahogyam a lelke lassan elhagyja a testét.
Jisung azonban kezdett fáradni, és Minho még mindig nem élvezett el. A fiatalabb annyira próbált beleadni apai-anyait, hogy könnyei már patakokban folytak le az arcáról. Egy utolsót szívott Minho makkján, majd kezével elkezdte gyorsan verni párja méretes tagját.
A tanár teste meg-megrázkódott, így a kisebb tudta, hogy nemsokára eléri a csúcsot. Ajkaival elvált Minho farkától, és kinyújtott nyelvvel várta párja élvezetét. Pár gyors kézmozdulat után az idősebb egy nyögés kíséretében kilövelte minden egyes élvezetcseppjét, amit Jisung nem volt rest felnyalogatni, és száműzni a gyomrába.
A tanár teste még hosszú másodpercekig rázkódott az élvezet miatt, ami büszkeséggel töltötte el Jisungot. Lassan kelt ki párja lábai közül, majd visszafeküdt Minho mellkasára, és önelégülten mosolyogva nézett ki a fejéből.
– Az isten lábát fogtam meg veled baby! – emelte fel Sung fejét az állától fogva, majd egy csókot nyomott párja ajkaira. – Imádlak.
– Én is imádlak téged. – súgta a fiatalabb, majd elmosolyodott, és egy újabb csókot kezdeményezett, amit el is mélyített, azonban az idősebb elhúzódott tőle.
– Uh... – torzult fintorba az arca.
– Mi van hős szerelmes, undorodsz magatól? – nevetett Jisung, hiszen leesett neki, hogy az idősebb miért húzódott el tőle.
– Hát, ebből a szempontból eléggé. – húzódott hátrébb az idősebb. – Moss fogat!
– Hah, ezt elbasztad! – nevetettt fel kárörvendően a fiatalabb, és Minhot követve lehelt a férfi arcába. – Akkor mondtad volna ezt, amikor szoptalak! – tapadt a másik ajkaira, és most nem engedte Minhot elhúzódni.
Hosszúnak tűnő másodpercekig csókolóztak, amikor Jisung vált el tanára ajkaitól, és mosolyogva kémlelte az idősebb arcát.
– Undorító! – fintorgott az idősebb. – Te te még ezt is szebbé teszed! – markolt diákja derekára, és maga alá teperte.
– Minhooo~ ! – nevetett hangosan a diák. – Túl nyálas lettél, hol a valódi éned?
– Valahol félúton elveszítettem az eszemmel együtt. – nézett le vágyakozóan Sung ajakira az idősebb, mire Jisung is elkomolyodott.
– Valóban?
– Uhum...kibaszottul szeretlek. – nézett a fiatalabb szemébe Minho teljesen elkomolyodva.
– Én én is kibaszottul szeretlek téged Minho. – mosolygott Sung. – Talán túlságosan is.
Vége.