_____________
"Beszélnünk kell."
_____________
•. ILARIA .•
A kávé erős illata szállt bele orromba, amint beléptem a kávézó fehér ajtaján. A benti meleg hamar átölelte testemet, a kellemes érzésre pedig egész gerincemen végig futott a hideg. A fekete lábtörlőben megtöröltem bakancsom havas talpát, majd a lila sálamról is leporoltam a friss havat.
Hirtelen kezdett el esni a hó, semmi előrejelzés nem érkezett róla. Persze engem egyáltalán nem zavart, hiszen mindig is szerettem a havazást. Igaz jobban szeretem egy meleg helyiségből nézni, ahogyan a fehér hópelyhek lassan befedik a házak tetejét és feldíszítik a várost. Ez is az okok közé tartozott, amiért úgy döntöttem beülök egy kávézóba, és legalább pihenek is kicsit a sok séta után. A mai napon én voltam az, aki elvállalta a vásárlást. Melody beteg lett, ezért nem lett volna szívünk ahhoz, hogy ő menjen el ebben a hidegben vásárolgatni. A fiúk tegnap késő délután edzeni mentek, és csak este tizenegy után jöttek haza. Őket is kihúztuk a listáról, persze se Asher sem Nathan nem nagyon lökdösték egymást, mert menni akartak volna. Tehát így esett rám a sor. Valójában annyira nem is bántam, hogy egyedül kellett lennem, sőt mondhatnám azt is, hogy meglepően jól esett az egyedüllét. Sok mindenen nem gondolkodtam, csak boltokba járkáltam, olyanokba is ahová igazából nem is kellett volna mennem. Valószínűleg ezért is vettem olyan dolgokat, amikre nincsen szükségem, se nekem, se másnak. A karjaim már fájtak a táskák súlyától, és a lábaim sem érezték jól magukat a sok séta miatt. Jól esett végre leülni a melegbe, és letenni a táskáimat a kezemből.
Lassan két órája eljöttem otthonról, az eltelt idő alatt pedig összesen kétszer hívott Asher, hogy hol vagyok és, hogy minden rendben van-e velem. Teljesen rám akaszkodott azóta, amik történtek két nappal ezelőtt. Fél attól, hogy az apja megtalál engem, vagy egyszerűen csak találkozok vele valahol, és majd bántani akar. Próbáltam nyugtatni őt azzal, hogy egész nap emberek között leszek, így annak az embernek esélye sem lesz bántania engem. Meg másrészről nem is hittem azt, hogy az apja megkeresne engem azért, hogy bántsa rajtam keresztül Ashert. Be kell ismernem valóban rémisztő alak az apja, sok mindent ki lehet nézni belőle, de azt, hogy valakit bántson, akihez köze sincsen, arra kevés az esély.
— Ilaria! Hé! — nevem hallatára rögvest oldalra fordítottam fejemet, és keresni kezdtem azt a személyt, aki megszólított. Tekintetem hamar találkozott az ismerős sötétkék szempárral. Integetett nekem, hogy üljek le közéjük. Flynn és egy számomra ismeretlen lány társaságában volt. Axel szőkés haja valamiért sötétebb árnyalatú volt, de meglehet, hogy csupán csak a fényviszonyok miatt látszott úgy.
Lassan indultam el feléjük, zavarban éreztem magamat attól, ahogyan figyeltek engem miközben közelítettem hozzájuk.
— Gyere, ülj le ide. — mondta Axel, miközben eltette kabátját másik oldalára és ő is bentebb csúszott a fekete kanapén. Egészen más volt ez a kávézó, mint az egyetem közelében lévő. Itt a sötét, rideg színek uralkodtak, és valamiért egészen tetszett a hangulata a helynek.
Kicsit kínosan, de leültem közéjük. Táskáim nagy részét a földre helyeztem, egyet -amiben az ételek voltak.
— Sziasztok. — köszöntem nekik csöndesen. A velem szemben ülő lány felém nyújtotta vékony karját.
— Szia, én Sage vagyok. Flynn unokatestvére. — mutatkozott be nekem kedves hangján. Kezemet az övébe helyeztem, lágyan megráztam kezét.
— Ilaria vagyok. — árultam el neki nevemet. Csuklóján az ezüst karkötői csörögtek, ahogyan a kis medálok egymásnak csapódtak, miközben mozgatta kezét. Szőke egyenes haja vállát súrolta, barna szemei melegséggel csillogtak. Alkarján a fekete pólója alól tetoválás lógott ki, minek mintáját nem bírtam kivenni. De elég kedves lánynak látszott.
— Hol jártál? — kérdezte Axel tőlem, fejével a táskáim felé biccentett.
— Vásárolni otthonra. — válaszoltam.
— Asher nem jött veled? — kérdezte ezúttal Flynn. Előrébb hajolt a fekete asztalon felém. Fehér gyűrött inge ki volt gombolva mellkasánál, így látni lehetett az arany nyakláncait, amik súrolták az asztal tetejét. Haja a szokásosnál is kócosabb volt, és nem látszott valami kipihentnek ő sem. Valami azt súgta nem csak edzeni voltak tegnap este.
— Nem ezúttal. — sóhajtottam.
— Ismered Ashert? — szólalt fel kicsit meglepődve Sage. Vékony szemöldökeit magasra húzta, és egészen izgatottnak látszott, mikor szóba került Asher neve a beszélgetésben. Axel kicsit mozgolódni kezdett mellettem, hallottam, ahogyan élesebben szívta be a levegőt orrán keresztül.
— Igen ismerem. Miért? — szándékosan nem akartam neki elmondani azt, hogy Asher a barátom. Kíváncsi voltam vajon miért érdeklődött a fiú után.
— Csak már... —
— Ilaria a barátnője Ashernek. — szólt közbe Axel mellőlem, kezeit az asztalra helyezve gyorsan, így gyűrűi megkoppantak a műanyagon. Tekintetemet Flynn felé vezettem, ki szintén értetlenül figyelte a mellettem ülő személyt.
— Nem tudtam, hogy már nem szingli. Bocsánat. — mosolygott Sage. — Elmennék a mosdóba. — felállt az asztaltól, és elviharzott az asztaltól. Végig követtem őt, amíg besétált a kis folyosón, majd onnan a női mosdóba lépett. Ez fura volt.
— Ez mi volt? — kérdezte Flynn. Én is Axelre néztem, ki ujjaival dobolt az asztalon. Egyikünkre sem nézett rá, csak a kezeit figyelte, a folyamatosan mozgó ujjait. Felsóhajtottam, aztán hátradőltem a kanapéban. Fejemet a bőrnek támasztottam, kezeimet ölembe helyeztem, és bal csuklómon lévő vékony hajgumit kezdtem tekergetni. A szívem gyorsan dobogott, ahogyan kezdtem összerakni egy ismeretlen kirakóst, végig abban reménykedve, hogy nem lesz igazam.
— Flynn, az unokatestvéred itt él a városban? — néztem a szőke fiúra.
— Nem, tegnap előtt jött. Olaszországban tanul az egyik divategyetemen. — mondta. Lassan bólintottam egyet. Még egy darab, ami eddig tökéletesen illett a kirakósomba. Gyűlöltem nyomozósat játszani, főleg akkor, mikor Asherről van szó. De szokásosan minden titok előttem, mindig is az volt, így pedig nehéz kapcsolatban lenni. Nehéz bízni valakiben, aki nem mond igazat.
Axel kicsit köhögni kezdett, kényelmetlenül mozgolódott, szemem sarkából láttam, ahogyan felém fordította fejét.
— Milyen volt a randi? — tématerelés.
— Jó volt. — válaszoltam röviden. — Nektek tegnap az edzés? — néztem felé ezúttal én is. Ajkait összepréselte, közben elmosolyodott, ami egyáltalán nem volt meggyőző.
— Fárasztó. — az egész egyre kínosabb lett. Valamit nem mondott el nekem, arra rögtön rá is jöttem. — Igaz, Flynn? — nézett barátjára, ki elsőnek összehúzta szemöldökeit, de végül bólintással válaszolt Axel kérdésére. Szerintem ő is most hallott a tegnapi edzésről. Semmilyen edzés nem volt, egyedül bulizás, ahová nem lettem meghívva. Ezt magyarázza az erős alkohol szag, amit Asher ruháin éreztem reggel. Egyáltalán nem zavar, ha Asher bulizni megy, vagy az, ha nekem nem kell mennem. A hátam közepére sem kívánom a bulikat, egyedül az zavar, hogy eltitkolta előttem. Mintha, nem bízna bennem, de én sem bízok benne.
A mosdó felől a szőke lány sétált visszafelé hozzánk. Vékony combjaira rásimult fekete nadrágja, ami lefelé kiszélesedett, így rálógott mély bordó színű magassarkú bakancsára. Fekete pólója testére tapadt mindenhol, jobban kiemelve szinte tökéletes modell alakját. Gyönyörű lány volt. Hosszú vékony lábak, keskeny derék, szélesebb csípő, vékony karok, csodás, szimmetrikus arc. Külseje valóban árulkodó volt arról, hogy miért is tanul divatot. Talán modell is lehetne. Vagy már az is.
Elnéztem róla, amikor leült vissza a helyére. Pirosra festett száját mosolyra húzta, majd magához emelte fehér bögréjét, amiben valamilyen ital gőzölgött még mindig. Ahogyan lehunyta szemeit, a hosszú szempillái árnyékot vetettek fehér, sápadt hibátlan arcára. Mindig is tudtam, hogy Istennek vannak kedvencei, Sage pedig közéjük tartozott. Basszus, még a neve is tökéletes volt. Illett hozzá. Úgy viselte, mint egy kabátot, amit csak neki varattak. Ő volt a legelső lány, akire féltékeny voltam úgy igazán. Szép volt, mintha meséből lépett volna ki. Kedves, a hangja selymes volt, szinte érezted magadon a szavainak lágy érintését, miközben beszélt. Ilyen lánnyal senki sem képes versenyezni, mert mindenki tudja, hogy úgy se nyernének. Én még mellé se állnék a rajtvonalnál. Figyelném, ahogyan elsétál előlem, mert tudom még futva sem érném utol őt.
Előre dőltem a kanapéról, majd lassan felálltam a helyemről.
— Jobb, ha megyek. Biztosan várnak. Nem akarom, hogy éhen haljanak. — kuncogtam fel csöndesen. Belebújtam fekete kabátomba, a lila sálamat nyakamba akasztottam, majd kezembe emeltem a táskáimat. Sage mosolyogva nézett engem, kezével támasztva arcát. Biztosan azt gondolhatta mennyire bénán voltam felöltözve. Semmi csinosat nem vettem fel, hiszen a télen mindig kabát van rajtam, és melegen kell öltöznöm. Ha csinosan öltözök egész biztos megfagyok odakint. Kettő nadrág volt rajtam, mitől lábaim még vastagabbnak látszottak. A vastag halvány rózsaszín pulóverem sem segített abban, hogy a kabátom kicsit is jobban takarjon. A vastag pulóver alatt szintén egy póló volt, úgy nézhettem ki, mint egy színes hóember. Csak el akartam onnan végre tűnni.
— Kocsival vagyunk, meg is várhatsz minket és elviszünk. — ajánlotta fel Flynn. Elfogadtam volna ajánlatát, de abban a percben eszemben sem akadt tovább maradni ott.
— Ugyan, nem kell. — rántottam meg vállaimat. Láttam, ahogyan Sage felhúzta szemöldökeit, és elnézett rólam, miután utoljára végig vezette rajtam azokat a mesés csillogó szemeit. Utáltam amiért ennyire szép volt. — Örültem, hogy találkoztunk Sage. Biztos fogunk még. — erőltettem mosoly arcomra beszédem végén. Lágy mozdulattal törölte meg száját, miután belekortyolt italába.
— Remélem fogunk. — válaszolt. Remek. Kínosabb nem is lehetett volna.
— Sziasztok. — intettem nekik. Axel meg sem próbált marasztalni, intett nekem, és még csak el sem köszönt. Szemeit végig a másik lányon tartotta, mintha kommunikálni akart volna vele gondolatokon keresztül.
— Elviszlek. — állt fel az asztaltól Flynn. Mindannyian meglepetten néztünk rá. Nekem kellett volna a legjobban meglepődnöm ajánlatán, de a másik két személy legyőzött abban. — Szakad a hó, mínusz hat fok van kint. Ne várj buszra. — csak engem figyelt. Barna szemeivel jelezte felém, hogy mondjak igent, ezért valamiért én azt tettem.
— Rendben. Köszönöm. — sóhajtottam. Sage felállt, hogy kiengedje unokatestvérét a kanapéról. Újra elköszöntem a két személytől, majd a szőke fiú után siettem, aki már a kávézó ajtajánál járt. Kinyitotta az ajtót, maga elé engedett. A hideg hamar elnyomta a melegséget testemben, amit odabent éreztem. Pontosan nem tudom mitől, hiszen sok mindentől érezhettem forróságot. A harag, a féltékenység, a szomorúság, a kellemetlenség, vagy csupán a radiátorokból áradó meleg volt, amitől már hátam is izzadni kezdett.
Flynn bordó kocsija a kávézó mögötti szűkös utcában állt, mivel a kávézónak nem volt külön parkolója a vendégek számára. A kocsi tetejére vékony hóréteg alakult, ahogy a szélvédőjére is. Új kocsinak látszott, de nem kérdeztem meg ezt Flynntől, nem volt amúgy sem beszédes hangulatban.
— A táskákat tedd be hátra. — mondta nekem, amikor kinyitotta a kocsiját. Tettem ahogyan kérte, és minden csomagomat a hátulra helyeztem. Lágyan csuktam be az ajtót, majd Flynn mellé ültem előre. Bent mentol és cigaretta illata keveredett, a menta az a visszapillantóra akasztott illatosítóból szállt ki. Még egy nyaklánc is lógott ott, minek egy kereszt medálja volt. Elég tiszta volt minden belülről, és valamiért kicsit sem illett Flynnhez a kocsijában lévő hangulat.
Felé fordítottam fejemet, ajkaimat összepréseltem. Láttam, hogy rám pillantott szeme sarkából.
— Tudom nem azért viszel haza, amit mondtál a többieknek. — szólaltam fel. Muszáj voltam megtörni a kialakult csöndet, meg persze szerettem volna tudni arról, hogy mit akar Flynn tőlem.
— Te tudsz valamit? Az unokatestvérem közel áll Asherhez? — kérdezte tőlem úgy, mintha szerinte én mindent tudnék.
— Honnan tudhatnám? — rántottam meg vállaimat. — Sage és én most elsőnek találkoztunk. — válaszoltam. Flynn bal kezét az ablak szélére tette, alsó ajkát csipkedte ujjaival, míg másik kezével lágyan fogta a fekete bőr kormányt alulról.
— Akkor el kell szomorítsalak, mert szerintem nagyon is közel állhatnak. — folytatta. Torkom elszorult, fejemet elfordítottam és figyeltem az épületeket, miket sorra hagytunk magunk mögött. Visszafojtottam könnyeimet, amik kitörni készültek attól a gondolattól, hogy Asher tegnap azzal a lánnyal szórakozott, míg én a közös ágyunkban vártam rá.
— Szerinted együtt voltak tegnap? — tettem fel kérdésemet neki a nélkül, hogy felé fordultam volna. Hallottam, ahogyan vett egy nagyobb levegőt, mit hamar ki is fújt orrán keresztül.
— Remélem nem. — mondta. — A fiúkkal megegyeztünk abban, hogy családtagok ki vannak húzva a listáról. Sage az unokatestvérem, ezért ő is.
— És, ha vele volt? — néztem felé ismét. Megkérdeztem, de féltem a választól. Flynn az utat figyelte, szemöldökeit felhúzta, majd felém pillantott.
— Verseny. Egészen más verseny. — adta válaszát pár eltelt percen belül. Értetlenül húztam össze szemöldökeimet, várva arra, hogy jobban kifejtse milyen is pontosan az a verseny, amiről beszélt. Azonban, mielőtt kérdezhettem volna ő arról, befordultunk az ismerős utcába, onnan pedig a magas épület előtti szabad parkolóba állt.
— Milyen a verseny? — nem válaszolt. Leállította a kocsi motorját, majd kinyitotta az ajtót és kiszállt mellőlem. Felsóhajtottam, aztán követtem őt. A hátsó ülésről kezébe vette a táskákat, csípőjével csapta be a kocsi fényes ajtaját, és felém fordult.
— Segítek felvinni. Téglákat vettél? — nevetett fel csöndesen kérdését követően.
— Fel tudom vinni. — szóltam utána, de ő már az épület ajtaja felé indult. Gyorsan szedtem lábaimat, a hó egyre jobban esett, így szemeimmel kicsit hunyorítanom kellett. Szempilláimra hópelyhek estek, és reméltem nem folyik le a fekete festék szemeim alá, amitől úgy néznék ki mint egy bohóc. Egy bohóc, aki sírt nevetés helyett. Igazából jól jött a segítség, nem akartam visszautasítani, de tartottam attól, hogy a végén Asherrel összevesznek. Persze én is meg akarom tudni, hogy Sage és Asher mennyire ismeri egymást, viszont nem úgy, hogy közben ordibálunk egymással. Egyáltalán nem szerettem volna vele veszekedni azok után, amik történtek köztünk. Meg akarom hallgatni, és valahogyan megérteni a történteket, persze, ha történt köztük valami egyáltalán. Lehet nem is együtt voltak, csak találkoztak, az pedig nem zavar engem. Az sokkal inkább, ha hazudik nekem. Ezért megpróbálok mindent elérni annak érdekében, hogy igazat mondjon. Mindenről.
Flynn a lépcsősor tetején ment, míg én még csak az alján sétáltam. Az ajtótól együtt indultunk el, mivel én tudom egyedül a kódot, de ő még is megelőzött engem. Azokkal a táskákkal fél órába is telt volna nekem feljutni a lakáshoz. Talán ötször is megálltam volna kifújni magamat. Az emeletre felérve, sietősebbre vettem lépteimet, hogy kinyithassam a kifáradt fiú előtt a lakás ajtaját. Bentről nevetés folyt ki a folyosóra, mikor bementünk hallottam a humoristát, ki éppen valamilyen buta viccét mesélte a tévében. Legújabb szórakozás a fiúknak.
— Megjöttem! — kiáltottam el magamat, közben lecseréltem hótól nedves bakancsomat a fehér papucsomra. Flynn is le akarta venni cipőjét, de én csak megingattam a fejemet, jelezve felé, hogy nyugodtan hagyja magán.
A két fiú a kanapén ült, lábukat az alacsonyabb üvegasztalra dobták. Asher félig le volt csúszva a bőr anyagon, hasán tálba öntött napraforgómag volt. Natan is abból falatozott, az ő ölében lévő tápba dobálták a magok héját, szemüket le sem véve a széles tévé képernyőjéről. — Sziasztok. — köszöntem ismét, de kicsit hangosabban. Asher felém kapta a fejét, szájáról a széles vigyor hamar lehervadt, mikor meglátta a konyhába sétáló szőke fiút.
Azonnal felpattant a kanapéról, a tálat letette az asztalra, majd leporolta lenge sötétkék pólóját. Felém indult, szemeit barátján tartotta, ki idő közben visszasétált mellém.
— Te mit keresel itt? — kérdezte meglepődve barátját. Flynn megrántotta vállait, halvány mosolyt húzott vékony ajkaira.
— A teljesen egészséges barátnődet hoztam haza. — hangneme meglepett, és az is, ahogyan kiemelte a "barátnő" szót mondatában. Miért ne lettem volna egészséges? Ez a kérdés futott át elsőnek fejemben. Meglehet csak összetévesztett Melodyval, ki valóban beteg.
— Hol találkoztatok? — érkezett Asher újabb kérdése. Pontosan nem tudtam kinek szólt, hiszen végig Flynnel szemezett, de ő nem válaszolt, ezért én vettem át a szót.
— Egy kávézóban. — mondtam. — Bementem inni egy kávét, de végül nem vettem semmit.
— Ott voltam én, Axel és Sage is. — szólalt meg Flynn ismét. — Tudod, Sage. Aki tegnap előtt jött haza Olaszországból. Az unokatestvérem.
— Tudom ki ő. Nem vagyok retardált, ne beszélj úgy, mintha az lennék. — morogta Asher, mire Flynn csak megforgatta szemeit egy mosoly kíséretében.
— Akkor ne nézz úgy, mintha nem tudnád miről beszélek. — lépett közelebb Asherhez, ki egy pillanatra sem hátrált meg. — Ideje lenne abbahagynod azt, hogy hazudsz másoknak. Főleg a barátnődnek. — biccentett felém fejével. — Meg a barátaidnak. — ezúttal magára utalt.
— Kösz, hogy haza hoztad Ilariát. — mondta Asher, így jelezve barátjának, hogy mehet is a lakásából. Szívem gyorsan dobogott, nem tetszett Flynn tekintetében lévő düh. Vállam felett néztem hátra Natanre, ki szintén a két fiút figyelte, közben a magot ropogtatta, mintha élete legizgalmasabb filmjét nézte volna éppen.
Flynn mielőtt kilépett az ajtón, megfordult és láttam, ahogyan Asher szemeibe nézett.
— Ha megtudom, hogy az unokahúgomhoz nyúltál, kitöröm a kezedet. — halkan mondta, de én is értettem minden szavát. Asher lehajtotta a fejét, majd lökött egyet az előtte álló –kicsi magasabb– fiún. Flynn rám vezette tekintetét.
— Lehet valaki mással jobban járnál, Ilaria. Még nem késő. — elnéztem róla. Arcom égett a haragtól, amit abban a percben éreztem. Asher valóban nem tökéletes, sem pedig én. Majd megoldjuk. Valahogyan ezt is megoldjuk ketten.
Az ajtó becsapódott, mire kicsit megugrottam. Figyeltem Asher heves lélegzését, és ahogyan megfeszítette karjait teste mellett. Lassan fordult meg, fejét felemelte, majd szemeimbe nézett.
— Beszélnünk kell. — mondta halkan. Szavaira egyetértően bólintottam. A csöndes, de érzelemmentes hangja megrémisztett, azonban ez nem tarthatott vissza attól, hogy megkérdezzem őt az éjszakáról. Nincsen menekülő út, eleget szaladtunk egymás elől. Saját magunk elől. Elég volt.
Hahó!
•Remélem tetszett nektek ez a rész.
Ha tetszett ne felejtsd:
VOTE / KOMMENT
🤍
Ig.: @the_1moongirl