Lydia
Elmondhatatlanul élveztem a napot.
Végül Landot is sikerült rávennünk a városnézésre, így egész nap csak lézengtünk. Viszont nem sokszor kerültem Carlos társaságába, valahogy csak elkerültük egymást a nap folyamán. Igaz egy társaságban voltunk de én Naomit és Micket fárasztottam, mivel nem akartam Lando és Carlos bizalmasnak tűnő beszélgetésébe belefolyni, ami igazán hosszan eltartott.
Ebédre egy laza étterembe ültünk be, ahol újra rá kellett jönnöm arra, hogy imádom a hasamat. Simán beillenék Magyarországra! :)
Este kilenc tájt értünk vissza a nyaralóba, ahol én személy szerint rögtön becéloztam volna az ágyat.
-Nincs kedvetek medencézni egyet?- tette fel a kérdést vidáman Lando.
-Nem fáradtál el eléggé?- kérdezett vissza ex csapattársa, vagyis Carlos.
-Nem.- rázta meg a fejét halál komoly arccal, majd változtatott arckifejezésén és könyörgő szemekkel térdelt le Carlos elé.
-Héló én lehet, hogy ez nem akarom látni.- vágtam furcsa fejet, mire Lando csak leintett.
-Carlos, légyszi!- pillázott felé.
-De akkor a többiek is!- vezette végig a tekintetét rajtunk, viszont elég szúrós pillantást sikerült küldenem felé, mivel azon nyomban hozzafűzte;- Kivéve Lydet, persze.- bólogatott.
-Így már okés.- mosolyodtam el.- Na jó szórakozást a bármihez is, de én most ledőlök.
~
Mikor azt mondtam, hogy ledőlök akkor nem hittem, hogy valóban sikerül elaludnom.
Nagyjából három órával később ébredtem fel arra, hogy a többiek még mindig a medencénél hangoskodnak. Már éjfél is elmúlt... Lassan kikeltem az ágyból a már átvett pizsamámban és lassú de biztos léptekkel indultam le a társasághoz, mivel elkezdtem hiányolni a társaságot.
-Felébredtél Szívem?- kiáltott felém Mick, mikor meglátott az ajtón kifelé jövet.
-Nem aludtam.- vontam vállat.
-Carlos volt fent nálad.- nézett rám jelentőségteljesen.
-Ch jól van. Ha tudnátok milyen jót aludtam.- próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire meglepett a tudat, hogy Carlos járt fent nálam, miközben én esetleg éppen róla álmodtam...
Leültem az egyik napozóágyra, majd a medencében labdázó fiúkat kezdtem kémlelni. Így alkalmam nyílt Carlos csupasz felsőtestére pár csodáló pillantást vetni. Ez az ember maga a művészet!
-Ne légy ennyire feltűnő!- beszélt hozzám halkan Naomi, mire rá kaptam tekintetem, ezzel láthattam vigyorgó arcát.
-Mi? Én, nem is...- ellenkeztem azonnal.
-Ne is tagadd.- rázta fejét, majd mosolyogva visszafordult a fiúk felé.
Rá hagytam a dolgot, mivel nem is szerettem volna tovább firtatni.
-Hallod Esteban, nem megyünk fel?- emelkedett fel Naomi és a kezét nyújtotta párja felé.- Elég fáradt vagyok már.- mondata közben sunyi pillanatásokat küldött felém, amit abban a pillanatban nem is tudtam hova elhelyezni.
-De, mehetünk.- bólogatott Esteban és nem sokkal később be is mentek az épületbe.
Talán tíz perc tehetett el, mikor Esteban egy csörgő telefonnal a kezében tért vissza.
-Charles téged keresnek.- ezzel Charles is elköszönt tőlünk.
A négy fiú tovább labdázott a medencében, míg én azon agyaltam, hogy semmit nem fogok tudni aludni az éjjel, mivel jól kialudtam magam az előbb.
-Szerintem én is felmegyek, kezdek már álmos lenni.- rázta meg a fejét Mick, hogy kirázza szőke hajából a vizet.
-Én pedig felhívom anyut, már így is elkéstem vele.- húzta el a száját Lando, mire nevethetnékem támadt, de sikeresen tartottam magam. Sajnos vagy nem sajnos leesett, hogy Mick és Lando azon ügyködnek, hogy kettesben maradjak Carlossal és esetleg ez Pierre-nek el feltűnt, mivel barátnőjére hivatkozva ő is visszavonulót fújt.
-Te is kitalálsz valamit, hogy le tudj lépni?- tettem fel a kérdést Carlosra nézve, aki abban a pillanatban túrt bele nedves tincseibe.
-Nem.- ingatta meg nevetve fejét.
-Jó.- igazából nem is tudtam többet mondani. Mit is mondhattam volna?
-Nem jössz be?
-Úgy érted, a vízbe?- észleltem fel. Carlos bólogatott.- Á, nem, nekem az a víz már hideg, biztosan lehűlt.
-Dehogy hideg, gyere!- tárta ki kezét.
-Már pizsama van rajtam, nem megyek be.- mutattam a piros, kicsit túlméretezett pólómra.
-Tudod, nem olyan rég fogadtunk. Ezt kérem. Gyere be mellém.- húzta fel szemöldökeit, mire én meglepetten néztem rá, hisz azt hittem már rég elfelejtette.
-Te arra még emlékszel?
-Hogy is felejthettem volna el? Na gyere!- tárta ki karjait.
-Nem ellenkezhetek, ugye?
-Felőlem ellenkezhetsz, de nem igazán érsz vele valamit. Gyere!- ismételte magát. Ha valaki megkérdezte volna, hogy miért, nem tudtam volna neki megmondani az okot, de felálltam a helyemről és a medence felé indultam. Őszintén nem is érdekelt a fogadás. Ha nem hozza fel azt a fogadást egy idő után akkor is bementem volna mellé.
A víz hidegen érintette bőrömet, éreztem, hogy kiráz a hideg, viszont Carlos elkapta az egyik kezemet és közel húzott magához. Mellékesen megjegyzem, hogy rögtön nem volt olyan hűvös a víz...
A hold fénye megvilágította a spanyol arcát, így még csodálatosabb látványt nyújtott.
-Látod, nem is olyan hideg.- jegyezte meg gyengéden.
-Á dehogy.
Carlos kezei a derekamra tévedtek ahol tartott egy darabig, majd egyszer csak belebökött az oldalamba, mire ugrottam egyet.
-Most ezt miért?- kaptam oldalamhoz, ezzel ellökve a kezét. Carlos csak vigyorogva megvonta a vállát.
Kettő tenyeremből kosár alakot formáztam, majd azzal vizet merítettem, azt pedig egy hirtelen és kiszámíthatatlan mozdulattal a fiú arcába lendítettem, mire ő meglepetten kapott levegő után.
Azonban sajnálatomra Carlos nem hagyta magát és elkapva a derekamat húzott le a víz alá.
Éreztem ahogy a ruhám a testemre ragadt, éreztem Carlos érintését.
Nevetve buktunk fel a víz alól, viszont azzal nem számoltam, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz. A férfi teste teljesen az enyémhez volt préselődve.
Lassan felhagytunk a nevetéssel és csak néztük egymást, vagy már szinte csodáltuk.
Carlos tekintete levándorolt az ajkaimra, mire készségszerűen nyaltam meg azokat.
Tudtam.
Éreztem.
Akartam.
Carlos hajolt előre, ezzel én is bátorságra kaptam és én is döntöttem fejemen.
Megéreztem Carlos édes ajkait ajkaimon.
Megtörtént.
Erősen szorította derekamat, mintha bármelyik pillanatban eltűnhettem volna kezei közül.
Gyengéden mozgatta ajkait, miközben kezeimet felvezettem vállára, majd jobb kezemmel beletúrtam nedves tincseibe.
Mit teszünk?
Nyelvével lassan végigszántott alsó ajkamon, ezzel bejutást kérve, amit meg is adtam neki.
Akkor és ott nem érdekelt semmi. Nem érdekeltek a következmények, csak az, hogy ketten ott álltunk éjjel a holdfényben.
Nem érdekelt, hogy apa mit fog gondolni, nem érdekelt a tíz év és az sem, hogy lehetőség van a megfázásra.
Lassan váltunk szét. Carlos a homlokát az enyémnek támasztotta és úgy nézett szemeimbe. Aranyos mosoly kúszott arcára. Szemei csillogtak. Egyik keze derekamat simogatta másikkal pedig magához szorított még mindig. De nem bántam.
Boldog voltam.
Szerettem.
Instagram: dina_writer_
Tiktok: dina__writer