_____________
"Segíthetek lazulni"
____________
•. ILARIA .•
Egy újabb poharat nyomott valaki a kezem közé, amikor elsétált mellettem, majd végleg eltűnt szemeim elől a táncoló tömegben. A pohárba néztem, közelebb emeltem arcomhoz, az aljában valamilyen lötty hullámzott, az illata erős alkoholos volt, és természetesen eszemben sem volt meginni. Az alacsony, nejlonnal letakart asztalra tettem a poharat a többi mellé, szemeimmel pedig keresni kezdtem a többieket, akik kimentek a dohányzó részlegre. Késő éjszaka volt, talán éjfélt üthetett az óra, mi pedig Asher egyik barátjának a bulijára jöttünk. Mindenképpen szerették volna a többiek megünnepelni a mai kiállítást, amin a festményemnek elég nagy sikere lett. Sokaknak tetszett a képem, szinte mindig ott állt valaki, engem kérdezgetve a képről, arról, hogy ki vagy mi adta az ihletet a megfestéséhez. Rengetegen voltak, elfáradtam, de Asher beleélte magát abba, hogy buliba megyünk a kiállítást követően, ezt pedig nem akartam elrontani. Megígérte ugyan, hogy nem maradunk sokáig, viszont, miután már a negyedik sört itta, és a második vodkáját tudtam, hogy az estét és még a hajnalt is ebben a házban fogjuk tölteni.
A fekete kanapé felé indultam, ami végre üresen állt a nappaliban. A legtöbben kint voltak, vagy a szobákat foglalták el különböző okokból. Bal lábamat átdobtam a másikon, kezeimet combom tetejére helyeztem, közben a jobb oldalamon lévő csukott széles üvegajtót figyeltem. Kint láttam Melody szőke haját, háttal állt nekem, egy másik lánnyal beszélgetett, akit eddig még sosem láttam. Asher sehol sem volt, hiába nyújtogattam a nyakamat, vagy próbáltam összeszűkíteni szemeimet akkor sem láttam. Öt perce ment ki a többiek után, miután sikeresen elérte nálam, hogy igyak egy kevés koktélt. Ő öntögette nekem össze az alkoholt valamilyen barack lével, és megvárta még megiszom. Megbíztam benne teljesen, ezért sem ellenkeztem vele. Utána beszélgettünk, majd hirtelen mindenki kiment cigizni, míg én a mellett tartottam, hogy bent maradok a meleg lakásban.
A kanapé besüppedt mellettem, fejemet arra fordítottam szemeim hamar találkozott egy kék szempárral, ami egy szőke hajú lányhoz tartozott. Mosolyogva figyelt engem, vékony lábát átlendítette a bal lábán, így lábfejeink egy apró pillanatra összeütköztek. Kezében sörös üveget tartott, hosszú piros körmeit dobogtatta az üvegen, amit a hangos zene ugyan elnyomott. Szőke haja szoros kontyba volt fogva, zselével simította le tincseit, feje tetején csillámpor fénylett.
—Láttam egyedül vagy egy ideje. Kivel jöttél? —kérdezte tőlem halvány mosollyal. Szemeit rajtam tartotta, a házban lévő fény néha megvilágította jobban arcát, így láttam a kevés sminket, ami szemeire volt kenve. Halvány núd színre festett szájához emelte a barna üveget, majd beleivott a sörébe, miközben várta válaszomat.
—Asherrel. –válaszoltam neki röviden. Tudtam, ha ezt az egy nevet kimondom elég lesz neki. Vékonyra szedett szemöldökeit magasra húzta, gyorsan vette el szájától az üveget, megtörölte óvatosan ajkai szélét, és közelebb ült hozzám. Kezét térdemre vezette, mosolya szélesebb lett.
—Te vagy az a lány! —kiáltotta nevetgélve, közben megrázta kicsit lábamat, mire leesett lábam a másik tetejéről. Értetlenül figyeltem őt, de számra festettem egy halvány -kissé kínos -mosolyt, ahogyan figyeltem a számomra ismeretlen lányt. —Asher mesélt rólad, mikor együtt voltunk. Ezek szerint utánad ment? Vagy mit csinált? Kérlek mond el, megesz a kíváncsiság. —kuncogott. Még mindig ötletem sem volt ki ez a lány, és csak jobban összezavart azt, amiket mondott nekem. Még is mikor volt együtt Asherrel, és, hogy érti azt a bizonyos együttlétet. Hasamban csomó alakult, mert hirtelen csak a legrosszabbra tudtam gondolni. De, ha lett volna köztük valami, miért pont rólam mesélt volna neki Asher?
Orromon keresztül vettem egy mély levegőt, hajamat fülem mögé helyeztem, majd előrébb csúsztam a bőr kanapén, kissé közelebb fordulva a vékony, izgatott lányhoz. Még mindig mosolygott, kezdtem kételkedni abban, hogy ő valaha is komoly arcot vág. Kezét elvette térdemről, helyette saját combjára tette azt, és ivott még egy kortyot a kezében lévő alkoholos italból. Szemeimet az ajtó felé vezettem, ami éppen kinyitódott, és besétált rajta az a társaság, akik tíz perce hagytak magamra a házban. Elől Melody sétált, mögötte szorosan Nathan követte, majd Asher és Axel jöttek be nevetgélve. Látszólag elég jól érezték magukat, és mai napig nagyon jó őket újra így látni, barátokként. Tekintetemet csak is a fekete hajú fiún tartottam, néztem, ahogyan leveszi magáról fekete bőrkabátját, majd vállára csapja azt. Fekete hosszú ujjú pólóját feltűrte karján, megvillantva tetoválásait, és néhány karkötőjét jobb oldali csuklóján. Tekintetünk összefúródott, mosolyogva indult felém, a többieket megkerülve. Mosolya azonban hamar elhervadt, mikor a szőke lányra vezette szemeit. Lassabban sétált, szemöldökeit összehúzta, majd mellém érve leült a kanapé kéztámlájára.
—Asher! Pont rólad beszéltünk, micsoda véletlen. —szólalt fel a lány, szavait nevetés követte. Kicsit sem volt józan állapotban. —Összeszedted magadat és utána mentél, mint tanácsoltam? –nézett továbbra is a mellettem ülő fiúra, közben felém mutatott.
—Igen. Köszönöm a tanácsot, Alyssa. —válaszolt neki Asher, hangjában kisebb aggodalommal. Szívem lassabban dobogott, nehezen kaptam levegőt, ahogyan figyeltem a lányt. Szemei csillogtak, arcán pír ült ki, aztán még közelebb ült hozzám, míg térdeink össze nem értek egymással.
—Nagyon vicces helyzet volt. —folytatta Alyssa. Keze újra megtalálta térdemet, ahogyan előrébb hajolt, de ezúttal azért fogott meg, mert ha nem tette volna, akkor a földön találta volna magát. Megfogtam gyorsan felkarját, hogy én is megtartsam őt. Nevetni kezdett. —Ezt hallgasd, téged képzelt volna el az ágyban, mert csak úgy... jaj, nem vagyok olyan jól. —kezét mellkasára helyezte, a sör kiesett ujjai közül. Felugrottam a kanapéból, magammal húzva a részeg lányt. Nem törődtem azzal, amit mondott, sem azzal, hogy Asher nekem magyarázott valamit, csak arra összpontosítottam, hogy elvigyem a mosdóba a lányt. Sietve húztam magam után, tudtam merre volt a mosdó, hiszen voltam bent az este elején. Alyssa folyamatosan mondogatta, hogy rosszul van, de nem állhattunk meg. Ez még is csak másnak a lakása, nem hányhat a földre, főleg nem a padlószőnyegre, amivel szinte az egész folyosó le volt fedve.
Benyitottam a mosdóba, bent volt a tükör előtt két lány, akik a sminkjüket igazgatták. Kikerültem őket, a szőkeséget, pedig a vécéhez irányítottam. Azonnal térdeire ereszkedett, a vécé fölé hajolt, és azonnal hányni kezdett. A két lány sietve távozott a mosdóból, magunkra hagyva kettőnket. Alyssa hátát simogattam, miközben ő csak hányt és hányt. Szorosan fogta a fehér vécé szélét, minden alkalommal, mikor kicsit előrébb hajolt. Szerencsére haja nem volt az útban, ezért azzal nem kellett foglalkoznunk egyikünknek sem. Lassan felálltam mögüle, fekete táskámból kivettem egy zsebkendőt, amire hideg vizet engedtem, majd visszasétáltam a lányhoz, aki már a fehér csempézett padlón ült. Hátát a falnak támasztotta, kezei erőtlenül pihentek teste mellett, levegő után kapkodott. Felemeltem a zsebkendőt, majd letöröltem száját.
—Jól vagy? —kérdeztem tőle, mire csak bólintással válaszolt. —Hozzak neked vizet? —újabb kérdésemre is csupán bólintást kaptam. Felálltam az ajtó felé indultam, kinyitottam mögötte pedig Asher állt, kezében egy fehér pohárral.
—Víz van benne. Hoztam neki. —mondta lágy hangon. Odébb léptem, helyet adva neki, hogy bejöjjön ő is a mosdóba, és oda vigye a vizet a lánynak. Figyeltem, ahogyan leguggolt mellé, felé nyújtotta a poharat, Alyssa elvette tőle, inni kezdett. —Haza viszünk, rendben?
—Nem kell. Maradjunk még. —sóhajtotta szavait Alyysa. Még mindig részegnek látszott, a hányás nem segített rajta. —Még korai az este.
—Haza megyünk. Megígértem a barátnőmnek is, hogy nem maradunk sokáig. —fejemet azonnal felemeltem, ahogyan meghallottam azt az egyetlen bizonyos szót kicsúszni Asher ajkai közül. Felém pillantott, halvány fél mosolyra húzta száját, majd ismét a szőkeséget figyelte.
—A barátnőd, hu? –kuncogott fel kérdése közben Alyssa. —Látom összeszedted magadat te lúzer, és rám hallgattál. —ezúttal én is mosolyogni kezdtem, és valamiért kevésbé éreztem azt a nyomasztó érzést a mellkasomban.
—Gyere. —megfogta Asher a lány két karját, majd lassan felhúzta őt a földről. Oda lépkedtem hozzájuk, elvettem Alyssa kezéből a poharat, hogy ő is tudjon kapaszkodni a tőle magasabb fiú karjaiba. Előre mentem, nyitottam a mosdó ajtaját. Kint a folyosón mindenki ránk figyelt, nézték, ahogyan kicipeli Asher a részeg lányt a mosdóból. Ahogyan végig lépkedtünk az egész házon mindenkitől kaptunk érdeklődő pillantásokat. Gyorsabban akartam volna menni, de nem szerettem volna siettetni kettőjüket, szerencsétlen lány alig állt két lábán, Asher is egyre nehezebben sétált. Hirtelen pedig megállt, lehajolt, és felkapta kezeibe a szőkeséget. Gyorsabban jött utánam, mialatt én utat törtem a kijárat felé. Szerencsére az emberek többsége a hátsó udvaron volt, ahol lehet hintába, ágyakba is ülni vagy feküdni, ott is zene szól, csupán a hideg miatt maradtak a nappaliban is többen. Kint kocsik parkoltak, nem sok, összesen öt darab, köztük Asher csoda járgánya, amit annyira szeret. Merem kockáztatni, hogy azt a kocsit jobban szereti, mint néhány embert az életében.
—Nadrágomban van a kulcs. —mondta, és kicsit megemelte jobb csípőjét, ezzel jelezve, hogy abban van a kocsinak a kulcsa. Felé léptem, felemeltem pólójának alját, majd belenyúltam nadrágjának mély zsebébe, és kivettem onnan a kulcsot. A hátsó ajtót nyitottam ki, megfogtam a lány fejét, hogy ne verje be sehova, mikor sikeresen beültettük, én a másik oldalra siettem, és beültem mellé, hogy fogjam, miközben Asher vezet. Ismerem a vezetési stílusát, és nem a legnyugodtabb, vagy leglassabb sofőrök közé sorolható. Utálja, ha valaki lassan megy előtte, folytonosan csak előzget, vagy teljesen rámegy az előtte haladó kocsi hátuljára. Hiába említem neki, elengedi füle mellett, viszont most jobb, ha siet, mert egyikünk sem szeretne hányást takarítani, sem pedig azt szagolni napokon keresztül. Tudom milyen érzés, hiszen, mikor a tesóm kicsi volt, nem egy alkalommal lett rosszul a kocsiban, és sokszor nem is szólt, a végén pedig mindig én jártam meg. Egyáltalán nem akarom újra átélni.
Asher kitolatott a háztól, majd a sötét utcára kanyarodott és a gázra taposott. Alsó ajkamat harapdáltam, körmöm szélén a bőrt piszkáltam, közben hol az utat, hogy a szőke lányt figyeltem. Eddig nem mutatta jelét annak, hogy hánynia kéne, de a testvérem sem mutatta sosem, ebben nem bízok újra.
Úgy vezetett végig, mintha pontosan tudta volna, hogy hová kell mennie. Mintha nem is egy alkalommal járt volna a lány lakásán. Egy kisebb utcába fordultunk, a harmadik ház előtt álltunk meg. Időm ugyan nem som volt nézelődni, hiszen Asher ki ugrott a kocsiból, és máris befelé kezdte cipelni a lányt. Válla fölött nézett vissza rám, mielőtt bement volna a alacsony fekete vaskapun keresztül a ház udvarára.
—Maradj itt, öt perc és jövök. —kérésére bólintottam, mi mást tehettem volna? A kocsi oldalának támaszkodtam, kezeimet mellkasom előtt fontam össze, próbálva melegíteni felsőtestemet. Rettenetes hideg volt kint, és mivel a kiállítás után nem mentünk haza, így mindig a vékony hosszú ruhámban voltam. A sötétkék anyag kicsit jobban tapadt testemre, mint azt megszoktam, de elegánsan szerettem volna öltözni, és ez volt az egyetlen elegáns ruhadarabom. Egyedül a magassarkú cipőmet tudtam átváltani, mert Asher hozott nekem egy bakancsot. A fekete szövetkabátom sem volt a legvastagabb, most pedig meg is éreztem ezt.
Szemeimmel a fehér házat figyeltem. Egyszerű volt, letisztult. A lépcsők szélén lámpák világítottak, az ajtón téli dísz lógott, de pontosan nem láttam mi lehetett az. Nem volt emelet, semmi, csupán egy kicsi családi ház, ahol valószínűleg Alyssa lakhat egyedül. A ház fekete bejárati ajtaja résnyire volt nyitva, ahogyan Asher hagyta miután bementek. Bentről a lámpa sárga fénye szűrődött ki a lépcsőkre, majd megjelent egy árnyék és barátom sétált ki a házból. Mögötte másik lány sétált, de ő megállt az ajtóban. Magasra volt fogva barna haja, szemüveg pihent orrán, már fehér pizsamában volt, és újabb köszönetet mondott Ashernek, aki haza vitte a részeg lányt. Biztosan lakótársak lehetnek, anyukája nem, hiszen fiatalnak látszott, vagy talán a nővére. Lassan csukta be az ajtót, miután megbizonyosodott arról, hogy Asher kijött a kiskapun, és be is zárta azt maga után.
—Mehetünk? —nézett rám, ahogyan feltette kérdését. Bólintottam, majd mind a ketten beültünk a kocsijába. Táskámat combjaimra helyeztem, körmeimmel kopogtattam a kemény bőr tetején, és a lámpával megvilágított utat figyeltem.
Testem megrezzent, amikor combomra egy kéz fonódott. Lágyan pihentette kezét bal combomon, a hideg ujjait még a ruhán keresztül is úgy éreztem, mintha meztelen combomat érintené.
—Minden rendben? —kérdezte. Szemem sarkából láttam, ahogyan felém pillantott egy hosszabb pillanatra, majd ismét az utat figyelte.
—Igen, csak hosszú volt ez a nap. —sóhajtottam fel csöndesen. Próbáltam elmosolyodni, hogy könnyebben elhiggye szavaimat, de nem úgy tűnt, mintha sikerült volna meggyőznöm őt csöndességem okáról. Ujjaival lágyan simogatta combomat, fel és le, szívem csak gyorsabban kezdett dobogni, amint belsőcombomra vezette kezét. Megfogtam csuklóját, ezzel megállítva őt abban, hogy tovább csúsztassa kezét. A szoknyám ugyan elég hosszú volt, de már elkezdte fentebb húzni rajtam.
—Segíthetek lazulni. —motyogta. Hallottam hangjában a játékosságot, a kis pimaszságot, ahogyan beszélt, és azt is pontosan tudtam, hogy milyen szélesen vigyorgott éppen. Azonban nem néztem felé, csak fogtam csuklóját.
—Most ne. —leheltem magam elé szavaimat. Halkan beszéltem, de a kocsiban lévő csöndesség miatt, olyan volt mintha hangosan ejtettem volna ki szavaimat.
—Ugye most nem hisztizel? —kérdésére ezúttal felé fordítottam fejemet. Rám pillantott, elvette kezét a combomról, és azt tette a kormányra, míg másikat az ablak széléhez támasztotta.
—Ez nem hiszti, Asher. Csak nincsen ilyen dolgokhoz kedvem. —mondtam megrántva vállaimat.
—Sosincs kedved ilyen dolgokhoz. —morogta, mire megforgattam szemeimet. —Komolyan, meddig várjak még rád?
—Most tényleg erről beszélünk? A szexről?
—Igen. Miről kéne? —felnevettem kérdésére, kicsit megingattam fejemet.
—Mondjuk arról, hogy ki volt ez a lány? És miért mondta azt amiket? Erről beszélj nekem, Asher. —csöndben maradt. Megdörzsölte arcát, majd alsó ajka szélére harapott. Alig voltunk együtt hivatalosan, de már most megvolt az első kisebb veszekedésünk. Valamiért pedig azt érzem nem ez volt az utolsó sem.
Halihó!
•Remélem tetszett nektek ez a rész, és kíváncsiak vagytok a folytatásra.
•Aki még nem tudnák, annak szól: Instagrammon posztoltam képet a történet főbb szereplőiről, ha érdekel nézzétek meg. Nevem—> @The_1moongirl
Ha tetszett ez a rész, ne felejtsd:
VOTE / KOMMENT
🤍