_______
"Túl sok?"
________
A ceruza hegye lágyan simult a fehér papíron, ahogy újra és újra hullámokat rajzoltam. Néha felpillantottam a tengerre, amit a köd egyre jobban eltakart szemeim elől. Reggel óta kint voltam a parton. Hat órakor ébredtem, képtelen bírtam aludni az éjszaka, és igazi megkönnyebbülés volt az, hogy reggel volt és kikelhettem az ágyamból. Az első dolgom az volt, hogy a partra jöjjek. Egy ideig csak ültem és bambultam magam elé, mindenféle gondolat nélkül, aztán felmentem a füzetemért és rajzolni kezdtem. Teljesen elszoktam a rajzolástól, ezért nem is lett igazán tökéletes a tenger vize, amit rajzoltam közel egy órán keresztül. Az idő rosszabb lett, ahogyan teltek az órák, testem didergett a hidegtől, az erős széltől, ami a tengerparton még jobban feltámadt.
Felemeltem fejemet, vetettem egy pillantást a két sirályra, amik elszálltak a tenger hullámzó vize felett. Kíváncsi voltam, hogy vajon ők is fáztak-e, vagy élvezték-e a hidegebb időt. Néha szívesen lennék madár, elrepülnék, ha úgy tartja kedvem. Elénekelhetném örömömet, és bánatomat amilyen hangosan csak szeretném, mert úgy sem értené senki. Sokszor most is ezt érzem. Elmondhatom bárkinek a fájdalmamat, amit érzek, senki sem érti meg, senki sem tudja mit kezdjen velem. Még én sem.
—Nővérkém! —a hangos kiabálásra csak lehunytam szemeimet, orromon keresztül vettem egy mély levegőt, majd lassan testvérem felé fordultam. Arra amerről a hangja érkezett. Szemeim hatalmasra tágultak, amikor megláttam ki áll mellette. Alacsony székemről felálltam lábaimra, térdeim pedig rögtön remegni kezdtek. Nem tudtam, hogy oda fussak-e vagy vissza le kell ülnöm. Mind ketten mosolyogtak, olyan szélesen, hogy kilóméterekől lehetett volna látni elégedett vigyorukat. Szemeimet azonban csak a magas, fekete hajú fiún tudtam tartani, aki a testvérem mellett állt. Kezeit fekete bőrkabátja zsebébe tette, kis terpeszben állt, haját mindenfelé fújta a szél. Sírni akartam, de egyben nevetni is. Szívem eszeveszetten kalapált, torkomban éreztem az ütőerem dobbanásait. Irtózatos lassúsággal indultam el a fiú felé, ki szintén felem kezdett lépkedni a homokban. Mindent kizártam, csak is őt figyeltem, ő volt az egyetlen, akit láttam. Meg sem vártam, hogy mondjon valamit, magamhoz öleltem. Szorosan fogtam, nyakánál kulcsoltam össze kezeimet, arcomat nyakhajlatához temettem, és belélegeztem parfümjének illatát. Az az ismerős mentolos, friss illata volt, a tengerparton állva, pedig tökéletes volt, mindig is a tengerhez hasonlítottam illatát és valóban mesésen illett ide. Kezeit derekamon pihentette, állát fejem tetejére támasztotta, tisztán hallottam csöndes kuncogását.
—Te mit keresel itt? —kérdeztem őt, miközben végig nyakába beszéltem.
—Magam sem tudom pontosan. —elhúzódtam tőle, belenéztem sötétbarna szemeibe. Válla fölött testvéremre pillantottam, aki mosolyogva figyelt kettőnket. —A húgodat megtaláltam Instagrammon, és kicsit aggasztott az a kijelentése, hogy "szarul érzed magadat".
—Liv! –szóltam rá kicsit felemelve hangomat. Alsó ajkára harapott, de mosolya nem hervadt le szájáról. —Ezért jöttél ide? —fordultam ismét Asher felé.
—Részben. Másik ok pedig, hogy elég ridegen váltunk el, és zavart. Sosem éreztem ezt, de fájt arra gondolnom, hogy talán miattam van rossz kedved.
—Erről szó sincsen. —válaszoltam megingatva fejemet. Láttam, ahogyan a testvérem a lépcsők felé indult, majd végleg kettesben hagyott engem Asherrel. —Történtek dolgok itt, amik eléggé elvették a kedvemet.
—Beszélj róla nekem. —kijelentésnek szánta, láttam rajta, hogy valóban érdekelte őt az, hogy mi történt velem. A fehér pad felé indultam, Asher követett engem, majd leült mellém. Széles terpeszbe tette lábait, egyik kezét vállam fölött a padra helyezte, másikat combjára. Arcomat figyelte, közelségétől most valamiért még jobban zavarba jöttem.
—Milyen volt az utolsó versenyed ebben a hónapban? —néztem felé. Vastag szemöldökeit felvonta, kicsit elmosolyodott.
—Nem fontos. Arról beszélj, hogy miért vagy ennyire szomorú. Látom a szemeidben, és nem szeretem ezt látni. —talán sosem fogom megszokni azt, hogy ennyire kedves velem néha. Mármint persze jó érzés, mikor érdeklődik felőlem, és érdekli az, hogy hogy vagyok. Csak egyszerűen furcsa megszoknom kedvességét.
Hajamban megigazítottam a csatomat, hogy erősebben fogja kusza tincseimet. Vettem egy mélyebb levegőt, amivel egyben bátorságot is, azért, hogy eltudjam Ashernek mondani azt, amiért nincsen jó kedvem. Felé fordultam egész testemmel, bal lábamat felhúztam a padra, cipőm fehér fűzőjét tekergettem mutatóujjam köré. Asher rajtam tartotta barna szemeit, mintha próbálta volna kiolvasni belőlem szomorúságom okát.
—Tegnap vacsoránál, anyukám mondott nekünk valamit, amitől az egész világom megremegett. –kezdtem bele csöndesen.
—Elválnak a szüleid?
—Furcsa ezt mondani, de inkább az lenne. —sóhajtottam. Asher összehúzta szemöldökeit, nem értette miről lehet szó, ami ennyire megvisel. —Anyukám beteg. Leukémiája van. Későn derült ki, és ötven százalék esélye sincsen a túlélésre. —hangom megremegett, miközben beszéltem. Szemeim könnybe lábadtak, mire Asher semmit nem mondott csak magához vont engem izmos karjaival. Lágyan simogatta hátamat, míg én mellkasába sírtam. Az ölelése olyan volt reszkető testemnek, mint egy meleg takaró, mi lágyan fog körbe. Illata nyugtatott, nyugtató szavai, amiket fülembe suttogott mind melengették lassan, de erősen lüktető szívemet.
—Tudod, hogy meg fog gyógyulni. —mondta, mialatt elhúzódott tőlem. Szemeimbe nézett, könnyeimet letörölte forró arcomról hideg ujjaival. Kezeit arcomon pihentette tovább, lassan közelebb húzott magához, ajkait lágyan az enyémeknek nyomta. Kezeimet egyik combjára helyeztem, ezzel közelebb tolva magamat hozzá. Ajkait lassan mozgatta az enyémekkel, olyan volt ez a csókunk, mint még sosem. Lassú, lágy, mézédes, még is forrósággal töltötte fel testem minden apró porcikáját. —Sajnálom, Ria. —motyogta számra szavait. —Mindig itt leszek, és rám számíthatsz. Rendben? —kérdésére bólintottam. Utolsó csókot nyomott számra, majd elhúzódott tőlem.
—Köszönöm. —mondtam neki halkan, válasza pedig egy halvány mosoly volt. —Elárulod, hogy még is, hogyan kerültél ide? —kuncogtam fel, közben törölgetve könnyeimet. Beletúrt hajába, a tengerre pillantott, majd vissza rám, még mindig mosolyogva.
—A húgod segítségével. Írtam neki, rólad kérdeztem, mivel nem írtál tegnap este egyik üzenetemre sem. Aztán kijött értem a repülőtérre.
—Hogy mi? A reptérre ment?
—Baj?
—A szüleim teljesen ki fognak akadni, ha megtudják, hogy elment egészen a reptérig.
—Nem kell tudniuk. —mondta megrántva vállait. —Majd azt mondom, hogy a városig eljöttem busszal. Jó? —arcomra simított, érintésére lehunytam szemeimet egy röpke pillanatra, aztán bólintottam.
—Láttam, hogy nyertél megint. —szólaltam fel próbálva terelni a beszélgetésünket.
—Igen, de elköltöttem a pénzt máris. —nevetett. Előrébb csúszott a padon, fekete nadrágjának zsebébe nyúlt, összehúzott szemöldökkel bambult maga elé, miközben zsebében kutatott. Szemeim hatalmasra nyitódtak, mikor egy kis fekete dobozt húzott elő. Szívem gyorsabban dobogott, hirtelen mozdulni sem tudtam. Figyeltem, ahogyan kinyitotta a dobozt, benne pedig egy ezüst ékszer fénylett. Asher szemeibe néztem, engem figyelt. —Ez a tiéd. —tolta felém a dobozt. Ujjammal megsimítottam a medált, amiben egy lila kő ragyogott. Az egyik kedvenc színem, pontosan olyan színű, mint az a pulóverem, amit a könyvtárban leszólt Asher, mikor találkoztunk.
—Asher... —súgtam, mást nem bírtam mondani abban a pillanatban. Csak az ékszert néztem, és azon gondolkodtam, hogy ennyire gyönyörű darabot még sosem láttam.
Kivette a dobozból a nyakláncot. Kikapcsolta, majd nyakam irányába tartotta. Gyorsan megfordultam, hajamat felemeltem, és engedtem, hogy nyakamba tegye az ékszert. Megsimítottam a vízcsepp alakú medált, alsó ajkamra haraptam, hogy visszafogjam idétlen vigyoromat. Nyakamra simított, egy apró csókot nyomott bal oldali kulcscsontom fölé, majd elhúzódott tőlem. Visszafordultam hozzá, nyakláncomat figyelte, a dobozt pedig eltette fekete kabátja zsebébe.
—Tetszik?
—Igen nagyon szép. De miért kaptam?
—Miért ne? —rántotta meg vállait.
—Valamit szerettél volna nekem még mondani. Vagyis azt írtad tegnap. —ajkait összepréselte. Barna szemeit elvezette rólam, a hullámzó vizet figyelte tovább. Jobb lába fel-le mozgott, idegesnek látszott, ezért kissé én is az lettem.
—Semmi fontosat. —szólalt fel pár másodperc elteltével. —Már nem számít. —hajamra simított, közelebb hajolt hozzám, csókot nyomott fejem oldalára. —Pofátlan ilyet mondani, de tudnék aludni valahol? Rohadt fáradt vagyok. A repülőn egy gyerek végig sírta az út felét. —felnevettem, gyorsan eltakartam számat, azonban már késő volt. Hallotta nevetésemet. —Komolyan, ez nem vicces.
—Persze, persze. —mondtam komolyra véve hangomat, viszont mosolyomat nehezen tudtam eltörölni arcomról. —Gyere, megmutatom a szobámat. —felálltam a padról, felé nyújtottam kezemet, amit ő elfogadott, és segítettem neki felállni.
—A szobádba viszel? —hajolt fülemhez, és lágyan megpuszilta fülem szélét. —Lehet annyira nem is vagyok fáradt. —megforgattam szemeimet, fejemet megingattam szavai hallatán.
—Ne is gondolj ilyenre. A szüleim is itt vannak a házban. —nagyot sóhajtott, mialatt hátra billentette fejét, amin csupán egy jót kuncogtam.
A lépcsők felé indultunk. Mindig fogta kezemet, ujjaink összekulcsolódtak egymással, éreztem hideg gyűrűit bőrömön. Sosem gondoltam volna, hogy egy nap ezen a lépcsőn egy fiúval fogok felfelé sétálni. Azt, hogy majd egyszer valaki mellett fogok ébredni abban az ágyban, amiben már kiskorom óta aludtam, ha itt töltöttük a nyarat. Most pedig, itt sétál mögöttem Asher, és valószínű, hogy találkozni fog a családommal. Erre a gondolatra összeszorult a gyomrom. Most a családomnak is hazudnom kell arról, hogy van barátom, mikor az egész csak egy hazugság. Belegondolva elég szánalmas vagyok. Csak úgy sikerült szereznem magamnak valakit, hogy mindenkinek hazudunk, átverünk mindenkit, és lassan magunkat is. Hiszen Asher eljött Olaszországba hozzám azért, mert a húgom elárulta neki, hogy nem vagyok jól. Vett nekem nyakláncot, teljesen váratlanul ír nekem, miszerint hiányol, megcsókol, mikor senki nincsen velünk, akinek be kéne mutatnunk azt, hogy milyen aranyos pár vagyunk. Féltem, hogy az egész egy mocskos játék, amit már velem játszik. Ő a mozgatója a testemnek, mi lóg egy kötélről. Megpróbáltam ezekre nem gondolni, de sokszor nehezen ment. El akartam hinni azt, hogy van esély arra, hogy Asher szíve ugyan olyan gyorsasággal dobog, mint az enyém, mikor találkozunk. Hinni akartam benne. Bennünk.
—Ez egy rohadt villa, Ilaria. —mondta, miközben nézte a ház külsejét. —Ilyen házat még csak filmekben meg képeken láttam. Meseszép. —mosolyogtam azon, amiket mondott, majd tovább húztam magam után. A hátsó üvegajtón mentünk be, így a benti ebédlőbe értünk. Csönd volt bent, valahonnan hallottam a tévé hangját, ami minden bizonnyal nagyszüleim szobájából érkezett.
A szüleim szobája a második emeleten volt. Az az emelet a szülőké, minden nyáron, de most a testvérem is az egyik második emeleti szobába költözött be, mivel most nem akart velem szobán osztozkodni, mint általában nyáronként. A gyerekek szobája a legfelső emeleten van, az enyém a legfelső emeleten, ami régen egy padlástér volt. Miután megszülettem, egyre többen lettünk a családban, akkor kezdték újítani a szobákat, hogy az unokatestvéreim is elférjenek velünk. Enyém lett a padlástér, mert nyáron ott van a legmelegebb, és senki nem akarta ott tölteni az estéket. Így nekem van a legnagyobb szobám, amit a húgom mindig meg akart szerezni magának, de sosem engedtem.
A fából készült lépcsők felé indultunk, kezemet a fekete vas korlátjára tettem, azon húztam végig ujjaimat. Elengedtem Asher kezét, de ő derekamra fonta ujjait, úgy jött mögöttem. A második emeleten, ahol a szüleink voltak teljes csöndesség volt, még tévé sem szolt, egyedül néha apukám csöndes horkantásai szűrődtek ki a folyosóra. Tovább sétáltunk, jobbnak láttam, ha vacsoránál mutatom be a váratlan vendéget nekik.
—Baszki, meddig megyünk? Mintha fél órája sétálnánk. —hátra fordultam felé, ujjamat szám elé emeltem, hogy maradjon csöndben kicsit. A legfelső emeletre értünk, kinyitottam szobám fehér ajtaját, és engedtem, hogy Asher előre menjen. Fekete táskáját –amit a nappaliban vett magához –ledobta az ágyam mellé, és lassan körbe nézett a szobán. A fehér falak miatt sokkal fényesebb volt bent, mint odakint. A franciaágyamra ült, hátára dőlt, kezeit tarkója alá tette.
—Kényelmes? —kérdeztem csöndesen nevetgélve tőle, közben bezártam az ajtómat. Kabátomat a bézs színű fotelomba dobtam, cipőmet az ajtó melletti falhoz helyeztem. Nem szóltam Ashernek, hogy vegye le az övét, most kevésbé zavart, mint amikor a kollégiumi szobámba jött be.
Feltolta magát, könyökére támaszkodott, barna szemeit az enyémekbe véste.
—Igazi hercegnős ágy. Minek rá ez a háló, meg ez a keret? —leültem mellé az ágyamra. Ölembe emeltem az egyik halványrózsaszín szőrös díszpárnámat, amit piszkálni kezdtem ujjaimmal. Asher elvigyorodott, rendesen felült mögém, derekam köré fonta kezeit, állát bal oldali vállamra hajtotta. —Van valahol bilincsed is, hogy a kerethez kösselek? —motyogta fülembe mocskos szavait. Alsó ajkamra haraptam, fejemet oldalra billentettem, így ő meg tudta csókolni nyakam bőrét.
—Fogd be, Asher. —nevettem halkan. Igaz a szüleim nem hallhattak minket, de még is furcsa volt így valami. Ebben a szobában babákkal játszottam régen, most pedig egy fiú simogatja combjaimat, nyakamat csókolgatja, és perverz dolgokat súg füleimbe. —Aludni akartál. Aludj. Este nyolckor vacsorázunk. Addig van hét és fél órád. —
—Ebből egy órát tudunk együtt tölteni, ha szeretnéd. Mert én nagyon. —lassan hátra húzott, lefektetett, ő pedig csípőmre ült. Kezeimet fejem fölé tette, csuklóimat körbefogta egy kezével, míg másikat csípőmön tartotta.
—Asher. —csípőmet felfelé löktem, mellkasom gyorsan hullámzott. Lehajolt hozzám, centikre volt a számtól a szája. Szemeimbe nézett, most barna íriszei sötétebb színben játszottak.
—Akarod, hogy megmutassam mennyi mindent tudok neked még adni? —suttogta számra szavait, amiktől egész arcomat éreztem felforrósodni. Torkom kiszáradt, megszólalni sem bírtam, ezért bólintottam kérdésére. —Használj szavakat, bébi. Akarod?
—Akarom. —nyögtem nehezen ki az ártatlan, még is nagy erővel bíró szót. Amint kimondtam, Asher megcsókolt. Rátámaszkodott csípőmre, lábaimat széttolta a lábaival, és combjaim közé térdepelt, miközben egy pillanatra sem szakadt el ajkaimtól. Gyorsan mozgott szánk egymás ellen, szétnyitottam ajkaimat éppen annyira, hogy Asher nyelvét bentebb csúsztassa számba. Bele akartam túrni a hajába, megtartani magamat széles hátában, de erősen szorította kezeimet a matracnak. Csípőmmel hullámoztam, hasamban mintha bomba robbant volna. Sosem kívántam ennyire érezni kezeit a testemen. —Kérlek. —súgtam szájába könyörgő szavamat, mire ő belemosolygott a csókunkba.
Elszakadt tőlem, szám helyett nyakamat kezdte csókokkal behinteni. Mindenütt ahová elért csókolt, néha megszívta vékony bőrömet, én pedig ellenkezés nélkül engedtem neki, hogy azt csinálja, amit csak szeretne testemmel. Szemeimet lehunytam, fejemet hátra feszítettem a fehér ágytakarómra, csöndes nyögéseket engedtem ki ajkaimon. Asher barna pulóverem aljához vezette ujjait, éreztem, ahogyan felfelé kezdte tűrni a puha anyagot felsőtestemen. Egyre fentebb tolta, ujjai perzselték hasam bőrét, mitől még erősebben szorítottam össze szemeimet. Hasamban ezer és egy pillangó repkedett, mozogni akartam, valamit csinálni kezeimmel, de Asher nem engedte el csuklóimat.
—Levehetem a pulóvert? —lehelte szavait közel fülemhez. Bólogatni kezdtem. Fogalmam sincsen miért engedtem ennyire elfajulni a dolgokat, de nem bántam, nem akartam ebből pont most kihátrálni. Érezni akartam őt. Mindenhogy, mindenütt. Feltolta testemen a pulóvert, majd egy gyors mozdulattal húzta le rólam az anyagot. Kezemnél tovább nem húzta le, megtartotta csuklómnál, legnagyobb meglepetésemre pedig, összekötötte kezeimet. Szemeim kipattantak, egyenesen szemeibe néztem. —Túl sok? —kérdezte.
—Csak nem tudok hozzád érni. —nyögdécseltem szavaimat, miközben hevesen kapkodtam levegő után. Asher elvigyorodott.
—Lesz idő, mikor hozzám nyúlhatsz, ne aggódj, bébi. De most ne mozgasd a kezeidet. —ezután visszatért felsőtestem csókolgatásához. Jobb oldali mellemre nyomtam száját, erősebben megszívta bőrömet, mire egy erősebb nyögés esett ki számból. —Mehet ez is? —utalt a fehér melltartómra. Nagyot nyeltem, nem válaszoltam, csak fentebb toltam magamat, hogy kezével benyúljon hátamhoz, és kikapcsolja a melltartót.
Képtelen voltam szemeibe nézni, mikor melleimet csókolgatta. Arcomat éreztem vörösbe borulni, el akartam takarni fejemet, de nem akartam elmozdítani kezemet. Melleimtől lefelé haladt, apró, néhol hosszabb csókokkal hintette hasam bőrét, majd csípőmhöz érkezett. Lentebb tolta a nadrágomat. Szívem őrülten dobogott, vérem felpezsdült testemben, és ha kinyitottam szemeimet az egész szoba forgott körülöttem. Egyre lentebb tolta a szürke melegítőmet, felfedve fekete csipke bugyimat. A fehérneműm felé a bőrömre tette ajkait, ott kezdett csókolgatni. Soha nem éreztem még ilyet, soha senki nem csinált velem ilyet ezelőtt, ezért nem tudtam milyen érzés is eh valójában. Olvastam már ilyen könyvet, most pedig Asher bebizonyítani készül azt, hogy a könyvekben igazat írnak a mennybe emelő érzésről. Arról az érzésről, amiktől csillagokat is láthatsz.
Lassan húzta le lábaimról a nadrágomat. Szemeimet kinyitottam, hasamra néztem, majd combjaimra és azonnal megakadt tekintetem a vékony kis csíkokon. Most látni fogja a striákat lábaimon, legszívesebben felugrottam volna, hogy elhúzzam a sötétítőket, hogy ne lásson ennyire jól.
—Kurva szexi vagy, bébi. —mondta, majd egyenesen combomon az egyik halványabb csíkra nyomta száját. —Kurvára dögös. Tudod hányszor gondoltam rád? Hányszor vezettél őrületbe? —beszélt hozzám, miközben szemeimbe nézett. —Csak rád vagyok felizgulva, mióta az életembe csöppentél. Most pedig végre az enyém vagy. —nagyot nyeltem, és elmosolyodtam. Fentebb löktem csípőmet, jelezve, hogy csináljon végre valamit, mert lassan valami szétmarja testemet belülről.
—Levehetem? —ujjait a bugyim szélébe akasztotta, várva arra, hogy engedélyt adjak neki, hogy levegye a legutolsó ruhaanyagot is testemről. Hiába lüktetett olyan gyorsan a szívem, hiába akartam menekülni nem tettem.
—Vedd le. —nem várt tovább lehúzta rólam. A földre dobta, majd leszállt az ágyról. Figyeltem, ahogyan lehúzta magáról kabátját, elhajította, majd fekete pólóját is levette. Izmos felsőtestét néztem, meg akartam érinti mellkasát, a tetoválásait megcsókolni egytől egyig. De tudtam, hogy ezek a percek ma rólam fognak szólni. Legbelül pedig már elképesztően vártam, hogy én lehessek a soron, hogy megérintsem.
Zavarban éreztem magamat ennyire meztelenül előtte, lábaimat össze akartam zárni, azonban mielőtt megtehettem volna megfogta lábaimat, majd lehúzott az ágyon egészen addig, míg csípőm az ágy szélén volt. Leguggolt, majd térdeire emelkedett. Megfogta combjaimat, szétnyitotta lábaimat, belső combomat kezdte csókolgatni. Egyre bentebb haladt, mitől hullámozni kezdett a testem, lehunytam szemeimet, fejemet hátra billentettem. Ujjaimat erősen kulcsoltam össze egymással, alsó ajkamba véstem fogaimat, mikor nőiességemre nyomta száját. Éreztem, ahogyan nyelvét végig húzta rajtam, körmeit combjaimba véste, jobban szétnyitva lábaimat. Lassan, majd gyorsan mozgatta nyelvét, össze vissza, néha hosszabban megcsókolva szeméremdombomat. Behajlítottam kezeimet, nem bírtam tovább, fejéhez nyúltam, nehezen, de belemarkoltam hajába. Kinyitottam szemeimet, tekintetem összeakadt Asher íriszeivel. Arcom elpirult a szemkontaktus miatt. Miközben engem kényeztetett, arcomat figyelte, és láttam mosolyát, ahogyan élvezte azt, amilyen hatással van rám. Teljesen kiszolgáltatott voltam számára, nem tudtam semmit csinálni.
—Az egyik ujjammal megpróbálom folytatni. Szólj, ha sok, vagy, ha fáj. —bólintottam. Remegett mindenem, mindegy mit csak csináljon valamit testemmel, hogy elmúljon ez a feszítő érzés alhasamban.
Éreztem, ahogyan ujját belém vezette. Elsőnek szorító érzést éreztem, ami egyre csak múlni kezdett, és a helyét valamilyen teljesen más érzés váltotta fel. Valami sokkal jobb. Valami, amitől csak gyorsabban dobogott szívem. Hirtelen pedig felforrósodott a testem, lábaim zsibbadni kezdtek, össze akartam szorítani combjaimat, de Asher egyik kezével erősen tartott. Nyelvével masszírozott, miközben ujja mozgott, jobb szemem sarkából egy könnycsepp csordult ki a szokatlanul érzékeny érzésre, mitől lassan felrobbantam. Egyre hangosabban nyögdécseltem, viszont gyorsan szám elé emeltem kezeimet, és a pulóverembe engedtem hangos sóhajaimat, hogy a szüleim biztosan ne halljanak semmit.
—Közel vagy bébi? —szólalt fel Asher. —Mondj valamit, nyisd ki a csinos kis szádat, és beszélj. Most. —nyelvemet végig vezettem kiszáradt ajkaimon, miután elhúztam kezemet onnan. Asher ujját gyorsabban mozgatta bennem, nagyujjával csiklómat masszírozta tovább nyelve helyett. —Nézz rám, és beszélj, vagy abba hagyom. —morgott. Kinyitottam szemeimet, ajkai pirosak voltak, szája csillogott a nedvességtől. Fekete haja kócos volt, mindenhová hullottak kusza tincsei. Általában bronzos arcbőre, halványrózsaszínben játszottak.
—Asher, nem... istenem. —képtelen voltam egy rendes mondatot kinyögni az élvezettől, ami átvette testem fölött az uralmat. Felém hajolt. Száját az enyémre nyomta, és éreztem azt a furcsa, édes de még is sós ízt száján, hamar tudatosult bennem, hogy mit is éreztem. Magamat. Ujját tovább mozgatta, egyre gyorsabban, nem lassítva a tempón egy pillanatra sem.
—Közel vagy. Érzem ahogyan az ujjam köré feszülsz. —közölte velem azt a tényt, mitől jobban zavarba jöttem. Lehajolt vissza, ismét nyelvével kezdett kényeztetni, míg ujját tovább mozgatta. —Még egy ujjam jöhet? —időm sem volt válaszolni, nem tudtam mit bírok, vagy mit nem. Akartam valamit még, valamit ami átlendít, valamit amitől végre nem feszül annyira az alhasam. Még egy ujját belém vezette, ezúttal lassabban mozgatta bennem ujjait, de nyelvével gyorsabban játszott.
—Élvezz el bébi, gyerünk. Élvezz az ujjaim köré. —sóhajtotta szavait.
Hirtelen pedig, mintha valami átvette volna felettem az irányítást, elkezdett a testem hullámozni az ágyon. Asher szabad kezével lenyomta hasamat, a feszítő érzés szétrobbant bennem. Combjaim remegni kezdtek, hátamat, fejemet erősen feszítettem a matracba. Számat eltátottam, de egy árva hang sem jött ki torkomból. Olyan erősen szorítottam össze szemeimet, hogy sárga pöttyöket láttam mindenütt. Szívem mindenütt dobogott a testemben, még ujjhegyeimben is éreztem a lüktetést.
Tehát ez az az érzés, amiről eddig csak olvastam? Ez az, amiről beszéltek nekem régen a barátaim. Elélveztem.
Asher utolsó csókot nyomott combom belsejére, majd feltolta magát felém. Fejem két oldalára támaszkodott, haja előre lógott homlokára, pirosas száján vigyor ült ki. Lehúzta kezemről a pulóvert, majd azt is a földre dobta. Mind ketten hevesen kapkodtunk levegő után. Ujjait –amik bennem voltak –szájához emelte, majd lenyalta őket a nedvemtől. Arcom felforrósodott.
Annyira kínos.
—Most mind ketten egyenlően fáradtak vagyunk. —ledőlt mellém. Bakancsait lerúgta magáról, és odahúzott csupasz mellkasára. Bőr a bőr ellen simult. Lenéztem nadrágjához, és láttam a dudort ágyékánál. Ő is felizgult, annyira mint én is fel voltam. Tudtam, hogy soha senki nem érintette meg őt ott, ezért is féltem megkérdezni, de vettem bátorságot magamon, és megszólaltam.
—Akarod, hogy... —
—Nem. —vágta rá azonnal. —Azt akarom, hogy ölelj át, hajtsd a fejedet a mellkasomra, és aludjunk. —közelebb húzott magához. Takarómat rám terítette, hogy ne legyek teljesen meztelenül, és ne fázzak. Fejemet a mellkasára tettem. Egyik kezemet hasára tettem, körmömmel cirógatni kezdtem hasát, és lehunytam szemeimet, engedve, hogy elnyomjon az álom.
Halihó!
•Kicsit 🌶️ fejezet lett, remélem nem bánjátok! ;D
•Mit gondoltok erről a fejezetről?
•Aki még nem tudja, annak szól ez: -Új történetet kezdtem írni, amit már olvashattok az oldalamon!
Ha tetszett, ne felejtsd:
VOTE / KOMMENT
🤍