🌞 Jenna szemszögéből 🌞
Kisétáltam a teremből, a tanárnak azt mondtam, hogy mosdóba megyek, az már az ő dolga, hogy elhiszi-e.
Már majdnem bekopogott az igazgatói szoba ajtaján, de visszarántottam. Felém fordult és kikerekedett szemekkel nézett rám. Meg is értem, mondjuk. Nem igazán beszélek vele, vagy érek hozzá.
-Oliver, én.. sajnálom, hogy miattam kerültél bajba.. -feljebb emeltem a tekintetem, hogy belenézhessek a szemeibe.
-Jenna, ugyan már! Pont leszarom, meg azt a nyanyát is, hogy egy szót nem lehet váltani azzal az algebrás fejével.
-Nyanya.. -ismételtem el, aztán kissé felnevettem.
–De hát most az, nem? – húzta el a száját – Amúgy veled mi történt? – kérdezte, komolyabb hangnemen.
– Mire gondolsz? – nem akarok ilyesmikről beszélni. Két srácot kellene elkerülnöm, erre az egyik itt áll előttem, olyan parfümszaggal, hogy mindjárt pánikrohamom lesz. A másik, meg otthon, a saját házunkban bántalmaz, erőszakol rám csókokat, miközben anyám azt hiszi, hogy mi járunk, meg majd egy nap összeházasodunk. Ha meg éppen nem, akkor anyáékat kell néznem, ahogy szerelmeskednek. Fúj.
– Kerülsz engem, bő cuccokat hordasz, sőt, még most se figyelsz rám rendesen! És a hátad? – emelte fel a hangját. Persze, ő ennyit lát belőle..
– Nem is kerüllek! – tagadtam le egyből. – Szimplán nem szeretném, hogy megint megalázz a többiek előtt.. Anya vett új ruhákat és most ezeket hordom.. a hátam meg.. semmi, csak beütöttem vitorlázás közben! – Próbálkoztam a hazugságaimmal.
– Aha.. hát jó.. De a hátad mutasd meg, semmi esélye annak, hogy
a hajóban ennyire megüsd!
Csendben maradtam, nem akarom, hogy rájöjjön bármire is.
– Jenna.
– Amúgy, vissza kéne mennünk órára.. – lenéztem a padlóra, nem akartam a szemeibe nézni.. az a tekintet ölni tudna.
– Jenna. – emelte fel kissé a hangját. Merev vonásai voltak, abszolút semmi érzelmet nem láttam rajta.
– De előbb neked be kéne menned az igazgatóiba-
– Jenna. -szólt újra
–Amit még mindig sajnálok hogy miattam-
– Jenna Grey. -kezét az államra helyezte és feléfordította a fejem. – Most rögtön lehúzod a pólód vagy megmondod hogy mi történt veled. Különben..
– Jó-jó, de legalább nem itt. – sóhajtottam. Úgyse fogom elmondani neki, hogy ki tette.. a különben kezdetű mondatát végig se akartam hallgatni. Megpillantottam mellettünk egy férfi mosdót, oda betoltam. Őszintén, nem voltam még mosdóban a suliban. Undorító hely. Ha tőlem megkérdeznék, hogy hol van akármelyik női mosdó az iskolában, és ezen múlna az életem, ott halnék meg.
– Na? – kérdezte türelmetlenkedve.
– Jól van, nyugi már.. – engem aztán ne sürgessen, nem az első dolgom levenni a pólóm egy srác előtt, akit mellesleg nem bírok. Végül levettem, letettem a mosdókagyló mellé és megfordultam. Nem láttam, a reakcióját, de nem hiszem, hogy túl fényes lett volna. Aztán csak kínos csendben nézegette a sebeimet, szóval szembe fordultam vele, hogy abbahagyja.
– Ki tette ezt veled? – kérdezte, miközben közelebb lépett hozzám. Nem szóltam semmit. – Válaszra várok amúgy. – morogta miközben közel mászott az arcomhoz.
– a.. én.. az-.. a.. ohm.. – megéreztem az illatát, és egy dolog jött ki a számom. – Apa..
– Hm? – emelte fel az egyik szemöldökét.. – de hát a te apád már rég... –aztán nem tudom mi lett vele, egyszer csak belökött az egyik wc fülkébe és bezárta az ajtót.
– Te mégis mit...
A következő pillanatban az ajkait az enyémre tapasztotta, és hozzányomott a fülke falaihoz. Olyan puhák voltak az ajkai, Istenem... Nem olyan volt, mint amiket Chestertől kaptam. Az ő csókja valahogy... Más volt. Fogalmam sem volt, hogy mi oka volt erre, de tetszett.. nem is volt.. olyan.. rossz..
Ennyit tátogott: "bocsi".
Aztán hallottam ahogy lehúzódik a wc, a másik fülkében. Tehát valaki bent volt. Baszki, a pólóm meg odakint!
Mikor hallottuk, hogy becsapódik az ajtó, kimentünk. A pólóm sehol.
– Így nem mehetek ki!
– Mire gondolsz? – aztán rámnézett. Annyit látott belőlem gondolom, hogy melltartóban vagyok, mint akárki más tenné. Szó nélkül lehúzta az ingjét és rámadta. Majdnem a térdemig logótt, de a célnak megfelelt. Rajta pedig volt egy trikó is.
– Szereted a lógosabb cuccokat, nemde? – vigyorgott. Éppen most lettem kigúnyolva.
Mire észbe kaptam, ő már régen kiment az ajtón. Követtem és így mentünk vissza órára. A tanárt nem zavarta. Sőt, szerintem fel se tűnt neki hogy visszamentünk, együtt. Más cuccokban. Kicsit összezavarodva. Az igazgatóiba be se ment, totál elfelejtette. Aztán felfordult kissé a gyomrom...
én...csókolóztam vele.
Vele.
VELE!?!
OLIVERREL!?