(részlet a könyvből)
Amikor kihúztam a vízből, szinte teljesen el volt sápadva és a mellkasa se mozgott. Elkezdtem szájon át lélegeztetni, ahogy tanultam elsősegély órán. Kis idő elteltével, de bevált. Kinyitotta a szemeit, felült majd köhögött egy kicsit.
– mmm.. Jenna – morogta
– Te nem vagy normális! Jól vagy?
Bólintott és megdörzsölte sötétzöld szemeit, amik ragyogtak a felhőkön keresztül átszökő napfénytől.
Nagyon közel voltunk egymáshoz. Most, hogy ébren van, zavaromban elkaptam a tekintetem felőle. Visszább is akartam húzódni, hogy hagyjak neki teret, de megfogta az államat alulról és maga felé fordította a fejem. Közelebb húzott magához és mielőtt ellenkezni kezdtem volna, megcsókolt. Először lassan visszacsókoltam és az eddig kamunak hitt pillangók elkezdtek csapkodni a gyomromban. Egy bizsergető érzés járta át a testemet.
– Ennek nem lesz jó vége.. – súgtam oda neki halkan miközben eltávolodtam.
– Csak még egy kicsit.. – hajolt közelebb hozzám, majd lenyomott a padlóra és fölém mászott, újra egy mély csókot nyomva a számra. – Ez olyan jó.. – morogta.